Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-01-26 / 1. szám
I- 5 -1864. áprilban. A beteg 43 fürdőt vett a sáros-fürdőben, azonkívül 50 korsó marienbadi és 23 korsó preb 1 aui vizet ivott meg. Az eddig észlelt kórkép csak annyiban változott, mennyiben a három tülkhártyagócz sokkal halaványabb lett, de másrészt a balszembeu épen a felső egyenes izom táján új gócz mutatkozott, borsó-mekkoraságú, domború, élesen korlátolva és nyomásra némileg fájdalmas. Még mindig izzad, de kisebb mértékben, mint előbb. A homlokra most haméleg-kenőcsöt használ, különben pedig hetenkint 3 gőzfürdőt. Csak későn tudtam meg ösmerőseitől, hogy a beteg ételekkel mértéken túl szokott élni, s hogy ennek következtében nem egyszer rontja meg gyomrát. 1864. octoberben testegészsége igen jó, arczszíne kielégítő; a tülkhártyalobgóczok halaványak, de terjedelmükre nézve nem csökkentek, valamint az említett újabb dagnak domborúsága sem változott. A beteg bevallja, hogy utolsó időben úgy nevezett csodaszemvizet használt. Ezen év végén mindkét lencse körzeti táján homályos csíkokat vettem észre, melyek azóta változatlanul maradtak. 1865. jan. ismét ok nélkül a jobb szemben szivárványlob támadt, mely atropin használásának daczára az első napokban nagyobb fokra emelkedett é3 több keskeny odanövést okozott. Ez alkalommal a betegnek egyik rokona, ki maga orvos, abbeli gyanúját fejezte ki, hogy e szivárványlob bujasenyves eredetű, mivel a beteg pár évvel előbb specificus bajban szenvedett, a mit különben előttem eltitkolt. Nem mondhatom, hogy a szivárványszövet változása olyan volt, mely ezen gyanút jogosultnak tüntette volna elő, de azért mégis rendeltem sublimatumot, mint ezt nagyobb szivárványlob ellen rendesen szoktam. Növekedő adagban szedte e gyógyszert, két hét alatt 2 '/2 szemért. A szivárványlob szépen gyógyult, az odanövések szintén engedvén. De a mi valóban meglepett, a majdnem két évig fennálló tülkhártyalob szintén szemlátomást javult, oly annyira, hogy 3 hét múlva többé nyoma sem volt. Azóta szemei egészségesek. Hogy ezen esetben a szivárványlob nem függött össze a tűik hártyalobbal, vagy hogy legalább ettől feltételezve nem volt, már abból is kitűnik, hogy az a jobb szemben támadt, nem pedig a balban, hol a tülkhártya nagyobb mértékben, nevezetesen három helyen volt megtámadva, míg a jobb csak egy góczot mutatott. De még a bujasenyvvel való összeköttetése sem valószínű, míg ellenben a sublimat üdvös hatása a tülkhártyalob gyógyítására ezen esetben ép oly bebizonyitottnak tekinthető, mint a higanykenőcsé a fent említett esetben. A mondottakból kitűnik, hogy az Episcleritis ellen specificus gyógyszert nem ismerünk, és hogy minden egyes esetben az adott körülmények, illetőleg az átalános testtünetek szerint kell eljárni. Csupán arra akarom még figyelmeztetni a t. olvasót, hogy tapasztalásom szerint helybeli izgató szerek, mint pl. calomel behintése, szemvizek stb. ártani igen, de gyógyitólag hatni nem szoktak. IRODALOM. Lehrbuch der Ophthalmoscopie von Dr. Ludwig Maut hn er, Docent der Augenheilkunde an der k. k. Universität zu Wien. 1. Abtheilung. Mit 42 in den Text eingedruckten Holzschnitten Wien, Verlag von Tendier & Comp. 1867. A szemészeti irodalom terén egy idő óta kétségkivül nagy termékenység mutatkozik, mely szinte a túltermékenység benyomását tehetné olyanokra, kik kevésbé ismerkedtek meg az e szakban naponkint felmerülő uj tények és nézetek mennyiségével; de a ki e bámulatos haladást lépten követi, az semmi aránytalanságot sem találand a kettő között: ellenkezőleg igazi örömmel fog eltelni a mindinkább növekedő számban jelentkező munkatársak tevékenysége felett. Oly tudományban pedig, mely tizenöt év óta mintegy szüntelen vajúdásban van , különösen dicséretre méltó azon irók törekvése, kik a szaporodó vívmányokat tankönyvben összpontosítván, azokat a tanulók számára hozzáférhetőkké teszik. A mily csábitó az ily feladat, épen olyan háládatlan, azon kö— G -rülménynél fogva, hogy a mai munka bizonyos értelemben már nem felel meg egészen a holnap követelményeinek Ezen sorsban természetesen annálinkább részesülend a tankönyv, minél kevésbé keresi feladatát csupán a napi szükséglet kielégítésében, és minél inkább a szakrész „tökéletes“ előállítását tűzte ki czéljául. Egy ily tankönyv van előttünk Mauthner fenn nevezett munkájában. Ha tekintetbe veszszük, mily rövid idő alatt kellett a szemtükrészetnek mai kifejlődési fokát elérnie, nem csudálhatjuk, hogy az eddig megjelent illető tankönyvek még csak igényt sem tartottak a „tökéletes“ epithetonra, megelégedvén azzal, ha az avatlant az új vizsgálatmód elemeivel megismertették, s neki a gyakorlati eljárásban útmutatással szolgáltak. Ilyszerű volt Liebreich rövid munkálata, mely Mackenzie íranczia kiadásában megjelent, ilyenek F o 11 i n előadásai, ilyen nevezetesen Zander kézikönyve, mely utóbbi — bár csupa compilatio és nem is minden tekintetben hibátlan compilatio — a legnagyobb elterjedésnek és idegen nyelvekre történt fordításnak örvendett. A későbben megjelent előadások, melyeket Schweigger közölt, minden tekintetben az első helyet foglalták el az ez ideig e tárgyra vonatkozó munkák között, nemcsak nagyobb térfogatuknál fogva, hanem főképen azért, mivel a szerző maga kitűnő észlelő, tehát minden tényt saját tapasztalása szerint adhatott elő, a szemtükörleleteket pedig számos boncz- és górcsői leletekkel párhuzamosan állította az olvasó elé. Mauthner munkája Schweiggerétől leginkább nagyobb terjedelme által különbözik, valamint azon átalános álláspont megtartása által, mely a tulajdonképi tankönyv sajátsága. Az ily műben a szerző saját észlelései és felfogása inkább háttérbe szorulnak, csak annyiban jutván érvényre, mennyiben az átalánosan elfogadott vélemények bírálására felhasználtatnak, de tágas tér van engedve az egyes részek rendszeres és alapos tárgyalására, az irodalom bő ismertetésére, valamint egyátalán a tudni valók összegének a tanuló felfogásához mért fokonkénti megfejtésére. A mint szerző az előszóban mondja, szükséges, hogy az ilyen tankönyv az egyes szemtükörleletet illetőleg nagyobb szemtükörkép-gyüjteményre (Ophthalmoscopischer Atlas) hivatkozhassék, mit munkájában oly módon teljesített, hogy az abban tárgyalt leírások mind Jaeger legközelebb megjelenendő ikonographiájára vonatkoznak. A munka*) szerkezetének rövid vázlata a kővetkező: Az 1-sö fejezetben a szemfénylés (Augenleuchten) tüneménye adatik elő, mint ez különféle körülmények alatt már a szemtükör feltalálása előtt észleltetett, sokféle hibás magyarázatra szolgáltatván alkalmat; a 2-dik fejezetben azon physikai feltételek tárgyaltatnak, melyek a szem hátterét kívülről láthatóvá teszik; mindkettőben tehát a szemtükör feltalálásának mintegy pragmaticus története van adva, de az olvasó egyszersmind már a szemtükör-vizsgálat különféle módjai felett átalános áttekintést is nyer. Ezen rész az olvasót körülményesen, de élénk és érdekes módon vezeti be a tulajdonképeni tárgyba. (Azt hiszszük, hogy az irodalom összeállításában szerző jobban teendett, ha saját tárczaczikkét, mely egy bécsi politikai lapban jelent meg, Helmholtz, Coccius, Stellwag munkálatai után nem is említette volna; a “tökéletesség“ ez által nem szenvedett, a jó ízlés azonban minden esetre nyert volna.) A 3-dik fejezetben a láttán ama szakaszait találjuk, melyeknek helyes megértése szükséges, ha a szemtükrészetben előforduló tünemények tökéletes felfogására szert tenni akarunk. így akadunk a világosság visszaverésére, valamint törésére vonatkozó törvények taglalására, melyet egyszersmind rövidnek és érthetőnek mondhatunk. Különösen említésre méltó a különféle tükrök, valamint a különféle lencsék hatásának graphical, azaz oly rajzokbani összeállítása, melyeken legegyszerűbben észrevehetjük, hogy bármily elhelyezésű tárgynak képe hol jön étre a tükör vagy lencse előtt, illetőleg a tükör vagy lencse mögött. Az összetett láttani rendszerekről (zusammengesezte optische Systeme), valamint az ezekhez tartozó szem működési mód"ról rövid kivonatát találjuk azon remek fejtegetésnek, melyet elmholtz „Physiologische Optik“ czimű nagy munkájában közölt. így szintén futólagosán érintvék a láttani szerek, a szórási *) Eddig csak az első 19 ívet képező rész jelent meg, a többi ívek még 1867. év végére voltak megígérve. Az egésznek ára 5 frt. 1* T
