Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-05-17 / 2. szám
27 28 kezésére vonatkozó különféle föltevények előrebocsátása után M. leírja e veszedelmes baj három kóralakját, úgymint: 1) a rossz indulatu szivárvány-vagy sugár-szivárványlobot (iridocyclitis) 2) a savós szivárványlobot (iritis serosa) 3) a rokonszenves idegbántalmat (nevrose sympathique.) mindegyikét jellemzetes kórtörténettel kisérvén. Az első a legveszedelmesebb. Napok, hetek sőt hónapokkal a másik szem sértése után fejlődhetik, homályos látással, könyezéssel, fényiszonnyal, valamint az ugynevazett sugáredények belőveltségével kezdődvén. Egyszersmind álhártyák kézpdődnek a szivárvány hátsó falán, ezen hártyát szorosan összefűzvén a mellső tokkal, mi által oly konok és tökéletes látazár támad, mely a legerősebb nadragulyául behatásának is ellentáll. Ilyenkor azután kitágult visszerek mutatkoznak a szivárványban, mely hártya közepén előre van tolva, szűkítvén a mellső csarnokot, míg sugárszéle hátrafelé van húzva. Ha kutasszal érintjük a szemtekét, ez különösen a sugártest táján igen fájdalmasnak bizonyul, a szemteke mindinkább megpuhul s a láterő tökéletesen elvész. Az elősorolt tünetek beállása után csak igen ritkán lehet még segélyről szó, még az elsőlegesen megsérült szem kiirtása is csupán pár napra csökkenti hasonló esetekben a lobíolyamat erejét. Megkísérteni lehet ugyan a szivárvány metszést, azt a lencse kihúzásával egyesítvén, de alig van példa arra, hogy a műtétet siker kisérte volna. Szükséges azért hogy a sértett szem azonnal eltávolitassék, mihelyt a sugártesttájon az említett érzékenységet észleljük, vagy ha a sértés közvetlenül a sugártestet érte. Nagy nyeremény még akkor is, ha ezen eljárást követvén tiz eset közül csak egyet megmentünk a borzasztó rokonszenves lob alól. A szivárványmetszést illetőleg, melyet a sértett szem eltávolítása előtt vagy után a rokonszenves módon megtámadott másik szemen végezni szokás, Graefe valamint Critchett tapasztalása szerint, az többet igér a lob keletkezése utáni második vagy harmadik hónap idejében, mint az első stádiumban, hol a műtét kivétele még nagy nehézségekkel is van összekötve. A rokonszenves szemlob második alakja az úgynevezett iritis serosa, melynek tünetei a szivárvány felületét, a szaru belső falát és a csarnokvizet illetik. Kis belövelós a szaru körül, zavaros csarnokviz, elszórt szürke pontszerű lerakodmányok a Descemetféle hártyán, atropin behatása alatt kitáguló láta, a szemteke összeállásának némi fokozottsága, azon tünetek, melyekből a kórkép alakul. A bántalom konok ugyan, de nem oly veszedelmes mint a fent említett sugártestlob, és kivétel nélkül azonnal enged, ha a megsértett szem eltávolíttatott, mely műtét épen ezen alak jelenléte esetén örvend legnagyobb diadalnak. A harmadik alak az úgynevezett nevrose sympat h i q u e, mely soha nem idézi elő a megtámadott szem szerves elfajulását, hanem csupán szemhéjgörcsre és könnyezésre szorítkozva, azt munkára képtelenné teszi. Ezen esetekben Meyer szerint a sngáridegek átmetszése a sértett szemen, megszünteti a rokonszenves idegbántalmat a másikon, mit 3 szór gyakorlatilag is bebizonyítva látott. Azért ajánlja a műtétet akkor, mikor a sértett szem sugártesttája érzékeny lesz, mielőtt még rokonszenves tünetek léptek volna fel. Ha ez által nem sikerülne a tüneteket megszüntetni, a sértett szem eltávolítása lenne javalva. Mütétmód. Azon helyen, hol az érzékenység leginkább nyilvánul, a mütő, hasonlóan a kancsalsági műtéthez, felemel egy köthártyaránczot, ezt, valamint az alatta fekvő Tenoníéle hártyát bemetszi és a nyíláson tompa olló végével behatolván a kötszövetet, mely a köthártya és a tülkártya között fekszik szétválasztja. Most tompa kampóval a sebbe hatol, és ezt a közelfekvő izomina alá viszi, hogy ily módon a szemteke rögzítessék. Míg a kampó bal kézzel tartatik, a jobb kézzel bemetszi a tülkhártyát a szaruszél melett, a vonalmetszésnél használtatni szokott keskeny késsel, de oly módon, hogy egyrészt az izom ragpontja, másrészt a lencse kiméltessék. A beszúrási és kiszurási pont akként legyenek választva, hogy a metszés bevégeztével vonalszerű seb a szaru szélével legyen párhuzamos, melyben az üvegtest látható. A kampót erre óvatosan vissza kell huzni és a köthártyát visszahelyezni, varrat nem szükséges, elegendő nyomkötés, mely alatt pár nap múlva többnyire megtörténik a behegedése. A lobos visszahatás csekély szokott lenne műtét után, s a beteg szunyái bőr alá fecskendezésén kívül csupán nyugalomra utasitassék. A 3 eset közül, melyet M e y e r a nevezett módon kezelt, az egyikben a szem már a műtét előtt sorvadási tüneteket mutatván, későbben tökéletesen elsorvadt, a más két szem ép alakját megtartotta. (Annales d’oculistique 1867 129 1.) Az üvegtestbe hatolt idegen testek menetéről. E tárgyban Dr. Berlin Stuttgartban részletes tanulmányozás eredményeit közli. Öt év alatt 7573 szembeteg közül 26 esetet látott, melyben fémdarab hatolt az üvegtestbe, míg az a szivárványban 5-ször a lencsében 4-szer találtatott. Hol az idegen testet a kutasszal tapintani, puszta szemmel vagy szemtükörrel látni bírjuk, ott természetesen a kórismézés igen egyszerű, de még ott sem nehéz, hol a kórelőzmény és a külső részeken látható heg nyomán szemtükörrel, nem ugyan az idegen testet, de bizonyos változásokat szemlélhetünk az üvegtestben, melyek annak jelenlétéről tanúskodnak. Hol pedig — a mint leggyakrabban történik — a lencse vagy az üvegtest homályosodása még a szemtükör használását is lehetlenné teszi, ott a különféle tünetek összegének tekintetbe vétele némileg biztosíthatja a kórismét. Ily esetekben a sértő tárgy minőségét valamint mekkoraságát illetőleg a kórelőzraény nyújt felvilágosítást, többnyire még a lökerőre nézve is. Igen fontos jel a szaruheg vagy a még be nem hegedett seb. Ez rendesen igen csekély szokott lenni, de mindig az áthatoló seb jellemét viseli; néha vérömleny van a csarnokban, néha szivárványiszam a sebben. így szinte a tülkhártya friss sebében is érhártya- vagy üvegtestiszam van néha jelen. Ha mindkettő hiányzott, akkor behegedés után nem ritkán igen nehéz a seb nyomát a tülkhártyában feltalálni, mert rendesen kitágult véredénynyel vagy megvastagodott köthártyarészszel van az fedve. Gyakran fölismerhető a szivárványsértés a láta szélén, valamint többnyire jelen van a lencse részletes vagy tökéletes homálya. Ha ezen tünetek által meggyőződünk, hogy átfúró seb volt jelen, azon kérdés merül fel, váljon a sértő idegen test benn maradt-e a szemben vagy sem. Majd nem biztosak lehetünk arról, hogy benn maradt, ha a kórelőzményből határozottan tudjuk, hogy apró fémdarab hatolt be; ha pedig erre nézve nem kapunk biztos adatot,, akkor két mozzanat vezethet bennünket a kérdés megoldásában. Az aránytalanság mindenek előtt, mely az apró heg és a sokáig tartó és többször ismétlődő lobfolyamat között létezik, az idegen test jelenléte mellett tanúskodik. A mellső csarnokban szaru- és szivárványlob, genygyülem, néha a szivárvány egy részén sárga vagy sárgás-fehér kis dag van jelen, melynek közepén a fémdarab be van tokolva. Ha ez a lencsében ül, az első feipuffadás után, rendesen alább száll a gyuladás. Ha a lencse mögött székel, a lob átalában az érhártya- vagy a szivárvány-sugártestlob jellemét ölti magára, mely némelykor idült alakban, kisebb-nagyobb szabad szünetekkel fut le. A láterő mivolta az másrészt a mi legbiztosabb vezére e részbeni Ítéletünknek. Néha közvetlenül a sértés után mozgó ködöt vagy pelyhet vesz észre a beteg, mi alkalmasint a hátsó részekben történt sértésnek eredménye, de talán az idegen test entopticus képétől is származhatik. Későbben láttérszükület, láttompulat, végre tökéletes mór állhat be, hol azután szintén igen nagy aránytalanság mutatkozik a látzavar és a külső sértés (seb vagy heg) csekélysége között. Szükséges mind a központi mind a körzeti láterőt szorosan kinyomozni hasonló esetekben, mert a látzavar alig hiányzik valamikor, mig a lob nem mindig szokott kifejlődni. A látzavart ezen esetekben (eltekintve a lencsehomálytól) gyakorlati szempontból két osztályba sorozhatjuk, névszerint vagy gyógyítható , vagy haladó és gyógyithatlan az. Az előbbiekhez tartoznak az üvegtest vérömlenyei és homályai; a vérömleny a sértés közvetlen eredménye s pedig — mint ez az említendő boncz leletekből kitűnik — az érhártya közvetlenül történt sértésének a hátsó szemtájon, nem pedig a reczeg megrázkódtatásának tulajdonítható. Természetes, hogy az érhártya mellső részéből vagy a sugártestből is származhatik, ha az idegen test ezeken keresztül vette útját; a homály azon lobnak terménye, mely az idegen test
