Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-05-17 / 2. szám
23 24 segéd az altatással volt elfoglalva, a másik, két tompa horoggal kezébeu várta a műtét kezdetét, magam gömbölyű élű szikével a járomcsont homloknyujtványán fekvő szempilla külső szálagára egy hüvelyk hosszú függélyes metszést tettem, és egy második, az elsővel haránt irányú metszéssel, a duzzadásnak megfelelőleg, a körizmot is keresztül vágtam. A túltengett könytömlő külrésze ezzel szemeim előtt volt, és mig segédem a sebszéleket a kezében levő horgokkal szétfeszité, én egy Louis-féle ollóval s egy horogcsipesszel a könytömlőt vájtam ki. A szemteke erre némileg ugyan visszatért rendes helyzetébe, de bár be- és lefelé többé nem, egyenesen mellfelé még mindig kidülledve maradt. A kiirtott könytömlő kicsinysége mindjárt azon gyanút támasztá bennem, hogy a szemteke mögött, még egy másik uj képletnek is kell rejtőznie. Ismételve megvizsgáltam azért tapintás által, vájjon nem maradt-e hátra könymirigy? A vizsgálat eredménye az volt, hogy nem; az ezt követőleg tett kutaszolásnál, a szemüreg felső falán haladva, mintegy 8 vonalnyi mélységben ruganyos ellenállásra akadtam, miután azonban nem valék képes meghatározni, vájjon zsirdag, tályog vagy más uj képlet foglal-e ott helyei, hegyes szikével a képletbe kémszúrást tenni határoztam el magam; ez megtörténvén nagy meglepetésemre, tojás fehérjéhez hasonló mintegy fél obonnyi folyadék tolult ki; a kutaszolás rögös vagy érdes helyet sehol sem mutatott, sőt ellenkezőleg síkosnak éreztem a falazatot. Rögtön kitágitám a sebet, mert semmi kétségem nem volt, hogy itt tisztán tömlősdaggal van dolgom. A szemgolyó a folyadék kiürülése után azonnal rendes helyét foglalta el. Ezután genyszalagot vezettem a sebbe, a szempilláni függélyes metszést két varrattal egyesítvén. Estig jól érzé magát a beteg, de éjjel tévbeszéddel párosult lázroham lépett fel, mi a környezetet arra indítá, hogy azonnali megjelenésemet sürgesse. A beteg érverését szaporának, a felső szempillát nagy mérvben vizenyősen felduzzadva találtam. A szem olyannyira kidülledve, mint volt azelőtt. A genyszalagot eltávolitva, nagy menyiségü tojásfehérjéhez hasonló folyadék ürült ki, mire a beteg magához tért, s fájdalmakról nem panaszkodott. Fris genyszalagot vezettem újólag be, a szemre hideg borogatásokat és bensőleg hashajtót rendeltem. Jun. 7-én a beteget lázas állapotban, a szemgolyót kidülledve, a szempillát vizenyősen felduzzadva találtam. A genyszalagot eltávolitva, újólag nagy mennyiségű, de már genyszerü folyadék ürült ki; az eltávolitott genyszalagot ujjal cseréltem fel; 8-án a láza- tünetek megszűntek a szemüregben meggyűlt geny menyisége csaknem felényire csökkent; a genyszalagot ez időtől kezdve naponta 2-szer változtatva fokozatosan és zavartalanul haladt előre a gyógyulás egész, jul. 1-ig, midőn a seb tökéletesen bezáródott. A dülszem teljesen megszűnt, a szem, csekély különbséggel, rendes helyzetét foglalja el; a szempilla, valamint a szemteke mozgása minden irányban szabatosan eszközölhető. A tömlődag falazatát a szem épségének veszélyeztetése nélkül kiirtani nem lehetvén, a genyszalag bevezetéséhez voltam kénytelen nyúlni, czélom lévén ez által a tömlő belső felületére izgatólag hatni, s az izgatás által sarjadzást s a belső falak összenövését eszközölni, hogy betegem ekként a visszaeséstől biztosítva legyen. A szemteke a másik szemmel összehasonlítva kevéssel elébbre áll, mi nek okául a visszamaradt tömlőfalakat, s az azokban létrejött izzadmányt lehet tekinteni. Annál inkább figyelemre méltó ez eset, mert mint előbb emlitém; a tömlősdag a mirigydagtól tökéletesen elkülönözve volt, s míg a könymirigy tömlősdagja, gyakrabban észleltetett, e kettő különválva, tudomásommal, nem; különállását bizonyitja azon körülmény, miszerint a könymirigy kivájása után a tömlősdag jelenlétét misem árulta el, mig ha a kettő összefüggésben lett volna, a tömlő tartalma, vagy egészben kiürült, vagy legalább részben jelentkezett volna. Nem tagadhatom a műtét veszélyes voltát, mert a szemüregben történő s kivált ily nagymérvű izgatás könnyen halált okozhat az által, hogy a gyuladás vagy izgatottság az agykérre is átterjedhet, mit a beteg lázas félrebeszélése is bizonyít. A mütett egyén jelenleg ép szemmel és ép látással bír. A Basedow-féle betegség tanához. Y i r c h o w daganatokról szóló munkája 8-dik kötetében rajzolja ezen érdekes kórállapotot, mely jogosan viseli Basedow nevét, miután ezen búvár volt az első, ki a tünetek összegét, úgymint a golyvát, dülszemet és szívbajt, egy kórképbe egyesíté. A dülszemes golyvát (Struma exophthalmica) Virchow szerint, legalább kórboncztani tekintetben nem kell mint a golyva külön osztályát tekinteni; kezdetben csupán a mirigy egyszerű duzzadása van jelen, mely későbben valódi gólyvává fejlődik és ezea kórképlet szokott változásain megy át, névszerinti az egyenletes túltengést (gleichmäßige Hyperplasie) kocsonyás, tömlős, vagy végre rostos keményedés követi göcsők alakjában (fibröse Induration in Knotenform). Ezen kórboncztani lelet tökéletesen megfelel azon kórodai tapasztalatnak, mely szerint ismeretes, hogy a golyva mekkorasága épen nem jár párhuzamosan a betegség kifejlődésével. Hogy a golyva nem azon nyomás által idézi elő a többi tüneményeket, melyet a véredényekre gyakorol, kitűnik abból, hogy nem ritkán óriási golyva van jelen bizonyos tájon, a nélkül, hogy Basedow-féle betegségről szó volna, valamint másrészt e betegség tünetei majdnem golyva nélkül is fellépnek. Csaknem kivétel nélkül nagy tágulata az edényeknek mutatkozott a golyvában, melyekben egyszersmind diastolicus zörej volt jelen, úgy hogy máris többen struma aneurysmaticának nevezték a bajt. Rendesen szívtágulat is találtatott, különösen a szív bal felén, gyakran billentyühiba nélkül. A nagy edényekben többnyire kásaféle elfajulás mutatkozott. A szemet illetőleg lényeges változás csupán a szemüreg zsírszövetében találtatott, mely néha túltengést, többnyire pedig csupán vérbőség következtébeni duzzadást (hyperaemische Schwellung) mutatott, mely a halál után eltűnik. Reith egyszer aludt vért talált a szemteke fölött, Recklinghausen pedig a szemtekeizmok hájas elfajulását észlelte. Ismeretes, hogy a dülszem következtében nem záródván a szemhéjak, a szarun lobos folyamat szokott támadni, mely ezen hártya sorvadására vezet. Váljon a néha talált lépdag bír-e befolyással a betegségre vagy sem, még nincs eldöntve, de ennek lehetőségét eleve kizárni nem szabad, a mennyiben a baj keletkezését emésztési zavarok, úgymint hányás, hasmenés szokták kisérni. Miután sem a dülszem, sem a szívbaj vagy a golyva nem tekinthető a betegség kiindulási pontjáúl, azon kérdés támad, hol keresendő az; Virchow erre vonatkozólag azon sajátságos viszonyra emlékeztet, mely a golyva és jódmérgezés (Jodismus) között létezik. Coindet 1820-ban veszedelmes átalános tünetekre lett figyelmes, melyek bekövetkeznek, ha a golyva az iblany hatása folytán csökken ; azóta be lön bizonyítva, hogy ugyan azon tünetek beállanak akkor is, ha a golyva bár iblany vétele nélkül kisebbedik. Elgondolhatni tehát, hogy a Basedow-féle kórhoz hasonló állapot lép fel, ha a golyvaanyag a vérbe jut, s ezáltal úgyszólván golyvás kórvegyület támad. Ez eddig csupán feltevény. A kóroktanra nézve szintén keveset tudunk; a Basedow-féle kór nem jön elő gyakrabban a golyvás vidékeken mint máshol, és épen azért a sporadicus golyva egyik főnemét képezi. Nőket sokkal gyakrabban lep meg mint férfiakat, és sokkal korábban (már a fejlődési időszakban). Néha rögtöm támad ijedés vagy nehéz munka után. A halál leginkább a táplálás és az erők hanyatlása folytán lassan, némely esetekben pedig gyorsan következik be agytünetek és szorongások (Beáugstigung) között. Rövidlátás oskolás gyermekeknél. C o h n, kinek ebbeli tapasztalásait már egyszer kivonatban felemlítettük, újabb időben könyvet adott ki ily czim alatt: „Untersuchungen der Augen von 10,000 Schulkindern, nebst Verbesserung der den Augen nachtheiligen Schuleinrichtungen. Eine ätiologische Studie von Herrn. Cohn, Med. et Phil. Doctor. Augenarzt in Breslau 171 Seiten 8. mit einer Figurentafel und zwei Druckbeilagen. Leipzig 1867.“ A könyvből, mely nem csupán orvosok, hanem mindazok számára íratott, „kik a fiatalság sorsáról gondoskodnak“ ehhez
