Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-05-17 / 2. szám
21 22 sebb bemélyedés mellett leginkább egy másik barázda érdemel említést, mely a felső tájon fekszik, szintén görbült alakú, 8 mm hosszú, 4 mm széles és 3 mm mély. Ezen csontszerü képlet, mely egyenetlenségeivel a tülkhártya redőinek hü lenyomatát képezi, csak egyetlen egy helyen, külső táján, mutat hézagot hol körülbelül 3"'-nyi hosszú és 1 ,/2/<'-nyi széles rés található, mely a fölötte fekvő érhártya által van fedve. Épen ezen helyen lehetett leginkább az érhártyát szorosabb, illetőleg górcsői vizsgálat végett felhasználni. Az ollóval e czélra levágott érhártyarész belső falán sápadt sárgás réteget mutatott, mely részint hártya alakjában leválasztható, részint ily kísérletnél kása módjára szétmálik. Ezen réteg vagy hártya (álhártya) szabad felülete érdes, finomul rögös; maga a hártya pedig folytatása azon álhártyának, mely a csontképletet közvetlenül körülfogja, tehát emez és a tulajdonképi érhártya között fekszik. Épen azon világosabb szinü udvarnak általellenében, mely a tülkhártya belső felületén a látidegvégét körülfogja, a csontképlet, illetőleg az érhártya felületén szintén találkozik világos szürke szinü rész, mely függőleges átmérőben 4,5, haránt átmérőben pedig 6mm-nyi és közepén két likkal van ellátva, melyeknek egyike nagyobb (függőlegesen 2 mm haránt irányban 1,2 mm) a másik gombostű mekkoraságú. Mindkettő rézsűt hatol be a csoatképletbe és egymástól tiszta fehér , keskeny csonthíd által van elválasztva. A nagyobb likon keresztül húzódott a kötéllé zsugorodott reczeg, midőn a tülkhártyát az alatta fekvő résztől, mint fent említve volt eltávolítóm. A tülkhártya kisebb mellső fele függőleges metszés által a szaruval együtt ketté vágatván, közvetlenül ezen utóbbi mögött j elenik meg a szivárvány, mint feketés összefüggő hártya, mely mindenütt a szaru belső falával érintkezik, de csupán belső felével van összenőve. Ezen összenövés azonban nem akadályozza, hogy a két hártyát tompa műszerrel egymástól el ne választhassam, mire a láta helye világosabb színű, félig átlátszó nagy gombostű mekkoraságú foltként ismerhető fel. A szivárványt keresztmetszés által négy lebenyre osztván és azokat félrehúzván, egy mögötte fekvő, tálféle bemélyedést szemlélünk, mely kis mogyoró alakjában igen szabályos kerekded széllel és gyöngyházfényü sima inszerü felülettel b>r, és a szemteke hátsó részét tökéletesen elzárja. Ezen kifeszített válaszfal mögött, melyet a volt tányérszerü bemélyedés megvastagult maradványának tekinthetünk, miután keresztmetszés által szintén 4 lebenyre osztatott, háifelé töltsérképen szűkülő kis űr jelenik meg, mely sárgás piros kásaféle bennéket (az üvegtest maradványa) tartalmaz. Ennek eltávolítása után a fennemlített két likon keresztül a közel vagy távol tárgyakra úgy lehet nézni, mint az úgynevezett stenopüicus készüléken keresztül. A leírt lelet szerint világos, hogy több mint 10 év előtt keletkezett érhártyalob folytán oly izzadmány jött létre az érhártya belső falán, mely fokonként szerveződött és csontosodásba ment át, ezen utóbbi változás oly annyira terjedvén, hogy a mindinkább sorvadó szemteke végtére csupán a csontosodott kórterményből, valamint az ezt betakaró szemhártyákból állott. Az érhártyalobnak hasonló kimenetei nem ritkán észleltettek, jelen esetben főkép a csontosodás terjedelme, valamint a sajátságos liggatottság nevezetes, mely a volt (lamina cribrosa) helyét jellemzi. A górcsői vizsgálat alapján még mindig kérdés, váljon csontosodásnak vagy meszesedésnek kell-e nevezni az érhártya belső lemeze ezen elfajulását; tulajdonképi csonttestecskéket nem találhattam, de a meszes lerakodmány minden ismert alakjait. Gyakorlati szempontból végre legfontosabb azon körülmény, hogy ily roppant elfajulás mellett a sugáridegek törzsei még mindig képesek valónak az érzést tovább vezetni és ennek folytán a zsábát öregbíteni. Dülszem egy esete, kíinymirigydag s szemgolyómögötti tömlesdag (Cyste) következtében. Köimymirigy kiirtás s a tömlő kiürítése. Gyógyulás. Kiss Gyöbgy tr. gy. szem- és fülorvostól, Szabadkán. A könymirigy bajok átalán oly ritkák, hogy nem csoda, ha eddig kevés van feljegyezve, s kevesen észlelhették tudományosan. Ép azért nem tartom érdektelennek esetemet közölni. Arit szemészeti m. III-ik k. 3&0 l.Jdakeuzíet idézi, a ki 4 esetet közöl kimeritőleg, melyek Todd, Ő Beirne, Lawrence és David által észleltettek. Smith volt az első ki a kőnymirigydagot, kórboncztanilag ismertette, Stellvag csak futólag emlékezik e tárgyról, A szemgolyómögötti tömlőről, mely nem a könymirigygyel lenne kapcsolatban, tudomásom szerint eddig említés sehol nem tétetett ; annálinkább érdekes ezen eset, mert azon átalános vélemény mellett, mely szerint a könymirigy kivágása után könyelválasztás nem történhetik, igen meglepő, hogy e műtét óta betegem többszőr jelentkezvén, a könyelválasztás hiánya miatt nem panaszkodott, s nem is vette észre, mint várni lehetett, a gyakori pislogást, s részemről a szem nedvesedését figyelemmel kisérve és a másikkal összehasonlítva, mi különbséget sem fedezhettem fel. Ifjabb Graefe kísérletek által bebizonyító, hogy könymirigy elfajulásoknál, a könyelválasztás hiánya a szem épségére nem életkérdés. Romoda Mihály, 37 éves, nős, bajmaki, bácsmegyei sz , fiatal korában többször lázban szenvedett, 22 éves korában jobb szemgolyója oly annyira fájt, hogy három éjen át még álmától is meg lön fosztva. Ehhez a megfelelő fejrész egész felében kisugárzó oly nagy fájdalom járult, hogy a beteg — saját szavaival élve, — majd megbolondult; köthártya belöveltsége, vagy fényíszony és láterö gyengeség, állítólag, nem volt jelen. Kérdésemre a kiilerőszak behatását tagadta. 1863-ban egy hóig tartó s főleg a nyakszirten érezhető vértorlódásokban szenvedett; ezt követőleg a jobb fejrész kezdett fájni, mely időponttól kezdve vette észre beteg, tőgy j°bb szeme mindinkább kidülled. A főfájás elmúltával a beteg nem ügyelt szemére, míg az ismét jelentkező fájdalmak s a láterő gyengülése 1865 jun. 5-én segélyt keresendő hozzám utalták. Beteg termetre magas, sovány, de erős testalkatú, szenvedő kinézésű, az első pillanatra észrevehető jobb oldali dülszemmel. A beteg izgatott, érverése gyors, s jobb szemében nagy fájdalmakról panaszkodik. A vizsgálat következő eredményt mutatott: a felső szemhéj hőmérséke magas, a szemöldök alatt a külső saroktól a homlokcsont bemetszéseig egy hosszúkás duzzadás volt észlelhető. A köthártya egész terjedelmében gyengén belövelve, a szemgolyó be és lefelé annyira előre dülledt, hogy a megnyúlt szempilla nem volt képes a szarun lecsuszamlani; a hátsó félgömb, a mennyire a köthártya megengedte, egészen látható volt. A láta tágabb, mint a másik szemen. A láterő megvizsgálást vagy szemtükrözést a beteg, daczára sürgető rábeszélésemnek sem engedvén meg, kénytelen voltam azon nyilatkozatával megelégedni, hogy úgy lát, mintha szitán keresztül nézne. A szemgolyó mozgásképessége minden irányban korlátolt volt. A tapintás általi vizsgálatnál a fennemlitett szemöldök alatti dudorodást rögösnek, s keményruganyosnak éreztem, mozgatható azonban nem volt. A homlokcsont szemüregi széle nem volt tapintható. A kórisme megállapításánál, jóllehet ismeretes volt előttem, hogy a szemüregben az ujképletek több faja okozhat dűlszemet, a felső szempilla hosszábani feltűnő duzzadás, s annak rögös volta valamint a szemteke be és lefelé történt dülledése, semmi kétséget sem hagyott a felől, hogy nagy mérvű könymirigy túltengéssel van dolgom; e meggyőződésem szolgált irányadóul a műtét kivitelénél is. Másnap,tehát jun. 6-án két segéddel, hangyanhalvag igénybe vétele mellett, a műtétet következő módon vittem véghez: egyik 2*