Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-02-17 / 1. szám
11 12 fénytörési különbségről van sző, a 7-ik és 8-ikban végre az alkalmazkodási rendellenességekről. Arra, hogy az olvasó azt, mi a mathesisből e könyvben előfordul, megértse, úgy szólván csak olvasni kell tudnia. Az egész munka csak 217 kis 8-rétfi lapra terjed; ára 2 frt. Hasonlóképen az egyetemen (Greifswald) tartott előadásokon épült fel Schirmer munkája, mely különben sokkal kevésbé ajánlható mint Nagelé. Rövidebb is, bővebb is amannál. Midőn egy részről a legfontosabb gyakorlati tárgyakat igen futólagosán tárgyalja, más részről dioptricával egészíti ki a könyvet, melyet annál inkább mellőzhetett, minél lazább az összefüggés az elméleti és a gyakorlati rész közt épen e műben. Hogy az „für Ärtzte und Studierende“ íratott, az csupán a czimlapon áll; a gyakorló orvos nélkülözi ezen szerzőnél az előadás azon egyszerű és érthető módját, mely csak sok betegen tett tapasztalás és saját gyakorlat eredménye ; az orvostanhallgató pedig csak töredékeket kap, hol rendszerezett oktatásra volna szüksége. Mindezzel nem azt akarom mondani, mintha Schirmer kis könyvének jelesen irt fejezetei ne volnának (igy csak pl. az astigmatismus jelesen van előadva), csak hogy Nagel munkájával épen nem versenyezhet. Giraud-Teulon a francziák közt az, a ki a szemészet láttani részét mostanában a legjelesebben képviseli, s ki nem csak binocularis szemtükre által, hanem számos e szakmába vágó munkálatok által is szép nevet szerzett magának. Ő is a fénytörés és alkalmazkodás kóros tüneteinek leírásához fogott, ő is azon szándékkal tette azt, hogy az eddig igen bonyolódott és e felett még számtani része miatt az orvosoktól némikép fél tárgyat mindenki számára érthetővé és haszonvehetővé tegye. A Rajnán túl is érezték épen úgy mint Angolhonban szükségét oly munkának, mely képes volna adni az utolsó évtizedben tett oly nagyszerű haladásnak könynyű áttekintetét; a Rajnán túl is szeretik az orvosok, ha a mathesis ki van küszöbölve ily könyvből: „mais sans formules, surtout sans calculs!“ Arra, hogy valaki képes legyen tudományos tárgyat mintegy népszerűsíteni, két tulajdonra van szüksége , hogy t. i. e tudományban tökéletesen jártas legyen, s hogy kitűnő tanári tehetséggel bírjon. E két tulajdon birtokában van Giraud-Teulon is , ki a hires polytechnicai iskola tanítványa volt, mielőtt az orvosi szakmára adta magát, s másrészt gyakorlati leczkéi által megismerkedett az orvosnövendékek igényeivel. Munkája valóban egy kis remekmű, ha tekintetbe veszszük, mily nehéz a dioptricát számtani adatok nélkül érthetővé tenni. Aphoristicus modorban van szerkesztve, s számos igen helyes fametszetű rajzokkal deríti fel a fénysugarak útját a különböző rendes és rendellenes fénytörésű szemekben. Három szakaszra oszlik; az 1-ben élettani dioptricát, a 2-ikban a kórtani dioptricát tárgyalja ; a 3-ikban azon szabályokat állítja elő, melyek a kétszemmeli együttlátást szabályozzák. A mű végén egy úgy nevezett gyakorlati útmutatást (lecon pratique) találunk, melyben a kórisméhez vezető eljárás, midőn a szemműködési baj áll előttünk, adatik elő. Ezen útmutatás mintegy példában resumálja a munkálatban előadott részleteket oly mesterileg, hogy az, ki csak ezen leczkét is figyelmesen tanulmányozza, már némileg képes lesz a fénytörési és alkalmazkodási hibákat a betegeken felismerni. Ezen franczia munka egyébiránt mint önálló mű eddig még nem jelent meg, hanem első részét képezi azon pótléknak, melyet az érdemes belga szemészek és Mackenzie szemészete franczia fordításának kiadói, Testelin és War lomont tudorok, épen Mackenzie hires tankönyve kiegészítéséül a lefolyt évben közre bocsájtottak. Nem mulaszthatom el ez alkalmat, a t. olvasót ezen pótlékra figyelmeztetni. Ezen terjedelmes műben az egész szemészet haladása 8 év óta oly kitűnő módon van összeállítva, hogy mintegy tükörben összpontosítva látjuk az eredményekben oly tulgazdag időszak buvárlatait. A német irodalom valóban irigy szemmel nézheti a franczia vagy is inkább belga szorgalom ezen szép gyümölcsét. Kár, hogy magas ágiónk ezen amúgy is elég drága könyv megszerzését oly igen nehezíti. — Részemről hálás kötelességemnek tartottam kissé bővebben megismertetni a t. olvasóval azon könyveket, melyeknek tanulmányozásával hosszú gyengélkedésem napjait kedves módon töltöttem ki. Szemészeti észlelések cholerúnál. Graefe tanártól. Az 1866-diki cholera-járvány alatt tett tapasztalásairól v. Graefe a következőket közli: 1) A már Romberg által jelesen leirt facies choleric a lényegében azon alapszik, hogy az arczideg pars mimic á j a aránylag az agyműködéshez tetemesen bénulva van. Az által, hogy a homlok kisimul, a pofák és ajkak nyújtott és merev állapotban vannak, a szájzugok sülyednek és az orrajkbarázdák elmosódnak, nagyobb fokban tűnik el az egyéni arczkifejezés, mint akármely más súlyos betegségben, kivéve a hüdéseket. A legnagyobb szerepet mindamellett a szem játsza a cholera-arcz létrehozásában. A szem rendesen csak félig van zárva, a felső szemhéj le van ugyan eresztve, de szabad széle nincsen tökéletesen fekmentesen kinyújtva, míg az alsó szemhéjak széle öblözetet (ausgeschweift) mutat, hasonló tehát a nyulszemhez. Két mozzanat járul ezen különben más súlyos betegségekben is, hanem kisebb fokban előforduló tünemény keletkezéséhez, t. i. 1) a szemhéj zárizmának hiányos működése és 2) a szemteke sülyedése a szemgödörbe. A zárizom állapota olyan, mint a többi arczizmoké. A beteg — ha rá parancsoltatik — képes ugyan még szemét behunyni, de az csak pár perczig tart, és az izom előbbi lazult állapotába ismét visszatér. Kérdés, váljon a lagophthalmus cholericus az arczideg agygyökerei izgékonyságának csökkenéséből, vagy azon visszaidegzés hiányából ered-e, mely a három-osztatu idegről az agyidegre történik, vagy végre magok az izmok periphericus bántalmazottságának köszönhető-e. Graefe az első két mozzanatnak, melynek közös forrása az agy vérszegénysége, egyesitett befolyását nem tagadja, de az izomnak még is a főszerepet tulajdonítja, mely felületes fekvésénél fogva mind a vérhiányt, mind a vízveszteséget kétszeresen megérzi. A szemteke sülyedése a gödörbe a tekintetben járul a nyulszem létrehozásához, hogy a pillaporcz-szemgödri bőnye (fascia tarso-orbitalis) általa szokott támaszát elveszíti, a szemhéj hátul vájulatot nyer, mely bezárását nehezbiti. Előfordul ez aszkórban és más sorvasztó betegségekben is a szemgödör nedvdús zsírsejtszövete sorvadása folytán, mit a szemteke és a szemgödör közt támadó mély barázdán felismerhetünk s ujjunkkal is tapinthatunk. Természetes, hogy ezen tünet oly cholera-eseteknél fejlődik ki a legfeltűnőbben, hol bélkiürülések igen bőven történnek, kisebb fokban vehető az észre a cholera asphyctica eseteiben. Megjegyzésre méltó, hogy igen rövidlátó egyéneknél, kiknél a szemteke nagyon kiemelkedik a gödörből, még nagy ürülések után sem jön létre a lagophthalmus; úgyszintén kisebb mértékben jelen meg az oly betegeken, kik már a cholera előtt sorvadásban szenvedtek, hol tehát a szemzárás tényezőinek idejök volt a rendes támpont hiányához alkalmazkodni. Végre függ a lagophthalmus foka a szemhéjak minőségétől : szükebb szemhéjaknál könnyebben támad az, mint ha aránylag nagyok és lazák. A felüdülés stádiumában a nyulszem pár nap alatt eltűnik, még pedig előbb — úgy szólván hirtelen — a visszahatás beköszöntésével szűnik meg a zárizom tevékenység hiánya, későbben és lassabban múlik el az alsó szemhéj behajlása (Knickung). Említendő még, mint a cholera-arczkifejezésnek egyik fővonása, a szaruhártya magasabb állása, minélfogva csak a tülkhártyát látni ily betegeknél. Ezen magasabb állás nem jön létre a szemtekeizmok hibás működése által, de csupán a lagophthalmus paralyticusnak ismert kisérő tünetét képezi az. A szaruhártya csak oly magasan áll, mint rendesen a szem behunyása alkalmával, de miután ez esetben a szemhéjizom nem működik, az aránytalanság feltűnően láthatóvá lesz annál inkább, minél tökéletlenebb az alsó szemhéj működése. 2) A köthártya kiszáradását choleránál szintén ismerték már a korábbi észlelők. Megjelen az majdnem kizárólag a nyulszem folytán lemeztelenített szemrészben, tehát a szemteke alsó felében egész a szaruhártya széléig. Feltűnő a belövelés, különösen a köthártya visszereiben, melyek kétségkívül a vér elváltoztatása következtében oly sötét színűek, hogy ez állapotot bizonyos értelemben cyanosis conjunctivae-nek nevezhetnék, ámbátor a fedő szövet vékonysága a valódi kék színezet létre jövetelét nem engedi meg. E belöveléshez járul továbbá a felhám némi száraz-
