Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-02-17 / 1. szám
i — 13 -sága, mi által felülete szokott tükörfényét elveszti s némely helyeken még hasonló apró fehér pikkelyeket is mutat, mint a xerosisnál. Mivel ezen tünetek a be nem takart szemtekerészre szoritkozvák, kétséget nem szenved, hogy részint a felhám kiszáradása tevőleges vérdússágot okoz, részint a hiányzó szemhéj nyomás a sűrűbbé lett vér szenvedőleges gyülemét és az edények tágulatát hozzák létre. De ha a kiszáradás gyors fejlődését tekintetbe veszszük, gyanitanuuk kell azt is, hogy a nedvek felszívódása egyrészt, másrészt a háromosztatu ideg bántalma által előidézett könyelválasztás megszűnése sokat tesznek ez állapot létrejöttéhez. A cholerás betegek szemei sohasem könyeznek, soha be sem ragadnak, s ha mákonyfestvényt cseppentünk beléjök, mind fájdalomra, mind kónyelválasztásra nézve a hatás igen csekélynek mutatkozik. Lényegesen különbözők e köthártyatünettől ama feketés vagy piszkos kék tülkhártya-foltok, melyeket cholera-betegek tüneteképen már Böhm és Phoebus említettek. Ezen sokkal ritkább tülkhártyafoltok épen úgy bírnak halálos jelentőséggel a jóslatban, mint a véres székürülések, holott az előbb leirt köthártyatünet alig gyakorol befolyást a jóslatra. Leggyakrabban mutatkoznak e foltok is a szemteke alsó felében, de némely esetben még más helyeken is, leginkább egy 3“' széles övben a szaruhártya körül, egyes apró vagy összefolyó szabálytalan foltok alakjában. G r a e f e ezen foltokat is a tülkhártya kiszáradásának kifejezése gyanánt fogja fel, de tagadja, hogy a köthártya bántalmának a tülkhártyára való átterjedése által jönnének létre, mivel fulminans esetekben is észlelte, hol a köthártya száradást nem mutatott. Nem a külső levegőnek behatása, hanem a szövetbeli nedveknek gyors felszívódása okozza e tüneményt, mihez hasonlót más belső szervekben is tapasztalunk. A megtámadott tülkhártyarész természetesen átlátszóbb s egyszers mind kissé benyomott, vájult lesz. 3) A látaszükület oly tünemény, mit mások eddig cholerabetegeknél meg nem vigyáztak, s mely a stadium algidumban, különösen pedig a tetszhaláli kóralakban mindig jelen van. Ezen tünet vizsgálatánál nagy óvatosság szükséges, mivel először az egyéni különbségek veendők tekintetbe, másodszor mivel a szemhéjzárizom hüdésénél a vele associált látazárizom nagyobb működésre lehet serkentve, végre harmadszor, mivel a mákony adagolása látaszükiiletet hoz létre. A látaszükület okát G r a e f e a centrum cilio-spinale gyengített vezetésében sejti s párhuzamba hozza aszivegyüttérzidegeinek hüdésével. Váljon a bélelválasztás folytán támadt vérsürüség okozza-e ezen együttérzideghúdést vagy közvetlenül a cholera-méreg, azt G. nem akarja fejtegetni. 4) Minthogy a közönségesen elfogadott vélemény, hogy a stadium asphycticum tetőpontján a kisebb s még a közép nagyságú üterekben is minden vérkeringés megszűnik, már az öntudat és a láterő fennállásával szemközt valószínűséggel eleve nem bir, igen nagy gondot fordított Graefe aszemtükrözési tüneményekre, hogy a reczeg vérkeringésének tanulmányozásával e kérdést tisztába hozza. S ime, a haldoklás perczein kívül Graefe minden ily súlyos cüolerásnál fennállónak találta a reczeg vérkeringését! Igaz, hogy a középponti ütér (art. centr. retinae) és ágai oly annyira vékonyakká lettek, mint ez eddigelé semmi más átaláuos testbetegségnél nem tapasztaltatok, de valamennyiben még is, habár keskeny, vérosziop mutatkozott. S hogy a vér bennök keringett, abból tűnt ki, hogy ujjnyomás által még ütérlüktetést is sikerült előidézni; oly súlyos esetekben pedig, hol már az orsóütérverés és a második szivhang hiányoztak, az ujj nyomása a reczegütereket üresekké tette a lüktetés kimaradásával. Egy esetben még önkénytes ütérlüktetés is volt jelen. A visszerek igen sötétek , kékes pirosak, miáltal igen kitűnnek a kevésbé megtelt s halavány üterek közül. Nagyobb kanyarultságot sem mutatnak, tágulatot sem, így feltünőségük csupán a vér sötét színének tulajdonítható Egyszer még vékonyabbak is voltak a rendesnél és nyilván vérmozgás mutatkozott bennök, hasonló ahhoz, mit néha reczegütér-dugulásnál észleltek. A 1 á t i d e g-d o m b c s a halavány volt, s ibolyaszinbe játszott, mi a túlnyomó visszérvér következménye. A láterő ily eltéréseknél feltűnően jó, úgy hogy még rossz világítás mellett sem lehetett tompaságot tapasztalni. Hogy a látás mulékony elsötétedései (Schwarzsehen), melyek a stadium algidum elején ritkán hiányzanak, a reczeg vagy inkább az, agy vérszegénységétől származnak-e, tudni nem lehet.-r 14 -A betegeket sokáig kínozni nem akarván, azérhártyábanivérkeringéstGraefe nem kutathatta. Végre megjegyzésre méltó, hogy — minek ellenkezőjét inkább lehetett volna várni — a szem teke belnyomása nem csökkent s rendellenes puhaság soha sem találtatott. (Archiv, f. Ophth. XII köt 2-rész) Búj asenyves visszatérő középponti reczeglob. Graefe 5 év alatt hétszer észlelte a bujasenyves reczeglob egy saját nemét, mely a közönséges bujasenyves reczeglobtól mind tüneteire, mind lefolyására nézve lényegesen eltér. Sokkal ritkább is ennél. Nem fejlődik t. i. lassan, hetekig vagy is hónapokig húzódó lefolyással, hanem rohama rögtön előáll, pár nap múlva megszűnik , de hetek vagy hónapok múlva ismétlődik, és ily rohamok egyes esetekben 10—20—30-szor, sőt egy esetben 80-szor észlelteitek. A rohamok közti időszakban eleinte nincs zavarva a látás, később azonban állandóan megmarad a látzavar. A roham kezdetén szabálytalan homályos foltot (Scotoma) vesz észre a beteg a láttér közepén, mely onnan a láttér egyik vagy másik körzeti részére is elterjedni szokott. A láterő annyira csökken, hogy a betegek a legnagyobb betűket sem képesek olvasni, és ha mindakét szem megtámadtatik, valódi vakságról időszakonkint joggal panaszkodhatnak. A szemtekék felébredéskor be vannak lővelve s nappal némi fényiszonyt is mutatnak. A szemtükrözési lelet igen lényegesen különbözik attól, mit a közönséges bujasenyves reczeglobnál találunk. Nem akadujik itt azon ösmeretes kékes-szürke homályra, mely a látidegdomcsától a reczegre, az edények lefolyása szerint elterjed, hanem a sárga folt finom szürkés homályosodására, mely az idegdombcsát csak néha kívülről éri. Ezen homály némelykor zöldes-sárga színbe játszik s igen apró fehér pontokat mutat, melyek a zsirelfajulás fényével nem bírnak. A szabad időszakban a sárga folt ismét tisztának látszik, de ha többször ismétlődött már a baj, még a szabad időközben is vékony szürke homályt láthatni. Egy esetben, mely szerfelett sok rohammal 6 évig tartott, még festenylerakodmányok is voltak jelen a megtámadott tájon, de sokkal világosabbak és jobban elmosódva, mint az ismeretes reczegfestenyfoltok. Előjönnek egyébiránt vegyült formák is, érhártyalobbal is bonyolódva, ha a baj mélyebb gyökeret vert. Graefe a tiszta alakot középponti visszatérő reczeglobnak nevezi (Centrale recidivirende Retinitis), mert a középponton, azaz a sárga folton székel. Hogy a baj bujasenyves eredetű, azt Graefe csak idő folytán sejtette, mert többnyire a legkésőbben megjelenő utóbajok közé tartozik. Rendesen mindkét szemen van jelen. Ismételt higanykenőcskúra legalkalmatosabbnak bizonyult be. Ha a betegség hoszszabb ideig tartott, rendesen reczegtompaság marad hátra micropiával, azaz a betegek kisebbeknek látják a tárgyakat a megtámadott szemmel. Ezen tünemény a reczegelemek részbeni romlásának tulajdonítható. (Archiv für Ophthalm. XII köt. 2-ik rész). Szaru hártyapusztulás a gyermekek agylobjánál. Azon szarufekélyesedések ösmeretesek, melyek súlyos betegségek péld. hagymáz, vörheny stb. után szoktak fellépni és többnyire a szerv elhárithatlan enyészetét vonják magok után. A kórfolyamat azonban, mely ezen fekélyedések alapját képezi, homályos, habár az úgynevezett ophthalmia neuroparalytica keretébe soroztainak s eredetök a háromosztatu agyideg leszállított beidegzésének tulajdonittatik, mert mégis valószínű, hogy a vér kóros vegyülete is közvetlen befolyással bir a pusztító baj létrehozására. Egy neme ezen szarubántalmaknak gyermekeknél az első 4 hónapban jön elő, még pedig mindkét szemen, melyeknek egyike előbb, a másik pár héttel későbben -zokott megbetegedni. A szem iszonyodik a fénytől és könyez; a köthártya kisebb mértékben be van lövelve mint közönséges lobesetnél, de fényét elveszti, száraz lesz s apró pikkelyekkel fedetik , itt-ott függőleges kis ránezokat mutatván; szóval heveny száradás (Xerosis acuta) áll be a köthártyán, s minden nyálkaelválasztás hiányzik. A szaruhártya vagy közepén vagy kissé oldalt eleinte szürkés-sárga homályt mutat, melynek sűrűsége napról-napra növekszik, színe mindnikább sárga lesz, kifekélyesedik, a fekély pedig minden irányban terjed, miglen az egész hártyát, egy keskeny körzeti szeg kivételével, fölemészti. i
