Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-12-15 / 6. szám

87 88 Igen fontos gyakorlati kérdés az, hogy szabad-e még akkor is az étető szert használnunk, midőn a szaruhártya már meg van tá­madva, legyen hogy terimbeli beszürődés vagy fekély van jelen. Erre lelkiismeretes meggyőződéssel úgy válaszolhatok, hogy ilyen állapot magában véve nem képezhet ellenjavalatot, ha a köthártyá­­nak mivolta az étetést követeli. Igaz ugyan, hogy hasonló esetben a jóslat átalában igen rósz, s hogy ilyenkor mind az adagolásra mind az alkalmazásmódra nézve nagyobb óvatosság kívántatik meg, de másrészt áll az is, hogy csak erélyes eljárás által menthet­jük meg azt, a mi még megmenthető. A fertőző kankós szemtakár csak annyiban érdemel külön említést, mennyiben rendesen nagyon hevenyen futván le, a vára­kozó gyógymódnak nem igen enged tért, hanem leginkább erélyes eljárást, illetőleg bátrabb étetést kíván, az előbb elemezett java­latok szoros tekintetbe vétele mellett. Végre saját biztosításunk érdekében megjegyezendő, hogy takáros szemeket ne kezeljünk védüveg nélkül, különben könnyen válhatunk buzgalmunk áldozatává. Tudtom szerint Desmarres, Graefe, E. Jaeger, Nagel, Kanka ily módon lakoltak embertársaik iránti jótékony működésük közben. Legjobb ha taká­ros betegeknél a por ellen használt vasreczézettel befoglalt védüve­­get teszünk fel. Halvanyos viz is készen álljon rendelkezésünkre, hogy a szemünkkel netalán érintkezésbe jött ragályos anyagot azonnal semlegesíthessük. 2) A diphtheriticus köt hártyalob első idősza­kában szorosan ellenjavalva van az étetés, mely csak is fokozhatja az amúgy is fölötte veszedelmes bajt. Midőn pedig a második időszak­ban a szemhéj keménysége és fájdalmassága megszűnvén, bő takáros váladék lép fel a fennt jelemzett tünetek kíséretében, előbb gyön­gébb próbaétetések, későbben erélyes pokolkőalkalmazások legin­kább csökkenthetik a hosszadalmas utóbaj tartamát és veszélyeit. 3) Szemcsés köthártyalob (conjunctivitis granulo­sa, militaris seu aegyptiaca). Itt különbséget kell tennünk a heveny és az idült szemcsésedés között. Az előbbi mind kezdetében, mind későbbi időszakában, kiváltképen külső ártalmas befolyások követ­keztében, a valódi takár jellemét veszi fel, mi által mindazon java­latok és ellenjavalatokban osztozik, a melyeket a takárra nézve említettünk. Szinte lehetetlen a szemcsés lobot hasonló körülmé­nyek közt a közönséges takártól megkülönböztetni; másrészről ez utóbbi ismét gyakran szemcsésedést hagy maga után mint utó bajt, miért is az idült szemcsésedési lobot többen blennor rhoea chronica névvel jelölik. Az idült szemcsésedés már hosszas lefolyása által egészen más javalatokat tételez fel, mint a valódi takár. Ez nem veszélyezteti közvetlenül a szaru életét, hanem inkább szaruposzto utján támadja azt meg, valamint ama másodlagos szövetsorvadás által, mely a szemhéj köthártyáján idővel létrejön. Kétségbe vonhatlan, sőt min­dennapi tapasztalás által bizonyított tény, hegy a pokolkőveli éte­tés legsikeresebben távolíthatja el azon szivacsos, vérző, bujálkodó szemcséket, melyek az egész szemhéjat befedik, s mennyiségük által nem ritkán kiszegélyt okoznak. De itt is tüzetes egyénités szükséges, ha ártani nem akarunk. Átalában itt is ugyanazon té­nyezőkre kell figyelnünk, melyekre a takárnál figyelmeztettem, mert itt is a felületnek tultengése mellett még mélyebb beszürődé­­sek is léteznek néha, a melyek az erélyes étetést nem kedvelik, csak hogy itt más alakban lépnek fel. Hosszú ideig folytatott pokolkőétetések, a mint sok katona­­kórházban alkalmaztatni szoktak, igen rósz következményeket von­nak maguk után a köthártyaszövetre nézve, miről a terjedelmes mély hegek és gyógyithatlan pusztítások tanúskodnak, melyeket ily módon gyógyított egyéneken sok évek után is szemlélhetni bő al­kalmunk van. Ha szem előtt tartjuk, hogy az idült szemcsésedést igaz hogy nagyon lassan, de még is majdnem kivétel nélkül a kén­savas rézéleg érintésével is biztosan meggyógyíthatjuk, nem közvet­len elpusztítás hanem lassú felszívódás utján, akkor kell hogy szí­vesen lemondjunk az ily esetekben legalább is kétélű és kétes ha­tású pokolkőről. En régóta nem használom a szilárd pokolkövet idült szemcsé­sedés ellen, 10 és 20 szemernyi oldatoknak csak kivételképen ve­szem hasznát, és soha huzamosan, kiváltképen csak ott alkalmazván azt, hol igen duzzadt, szivacsos, vérző szemcsékkel van dolgom, ellenben tökéletesen mellőzvén ott, hol porczkeménységü, halavány, nem vérző szemcsésedés van jelen 4) A valódi rög (Trachoma Arit), melyet néha az idült szemcsésedéssel összezavarnak, a pokolkőveli érintést mindig ellen - javalja. 5) Egyszerű vagy hu rutos köthártyalob (con­junctivitis simplex seu catarrhalis). Ez minden más úgynevezett összehúzó szemviz becseppentetése által ép oly sikeresen gyógyít­ható mint a pokolkőoldat által. Tudva levő dolog, hogy lassú lefo­lyású esetekben gyakran változtatni kell a szemvizet, igy van ez a 2 szemernyi pokolkőoldattal is. A betegnek azt kezébe adni már azért sem tanácsos, mivel a hónapok hosszáig történt használás nem épen gyakran de néha mégis örökre elmásitja a köthártya színét, mi ha más kárt nem okoz is, a szem kifejezését igen kellemetlen módon rutitja el (Argyria conjunctivae). Ha egyszerű hurut mel­lett a szemhéj külső (bőr) lobot is mutat, akkor pokolkő-oldattal (4 — 6 szemer egy obon vízre) való borogatás igen ajánlható. Úgy­szintén minden frissen támadt szemhéjlob ellen. 6) Heveny ragályos köthártyalob. (conjunctivi­tis acuta contagiosa). Ez néha járványosán lép fel; terjedelmes vér­ömlenyek, valamint lapos lerakodmányok a szemtekén jellemzik a bajt. Míg az első időszak tart, izgató szerek sokat ártanak, nem ritkán vizenyőt (chemosist) valamint szivárványlobot idézvén elő. Itt a halvanyos viz beecsetelése vagy az azzal való borogatás csu­dákat müvei; a fájdalom és az izgatottság megszűnte után 2 sze­mernyi pokolkőoldat egyszer naponkint jó hatást tesz, de épen úgy akár mely más szemviz is. 7) Hártyás köthártyalob (conjunctivitis membra nacea). Ez mint tudva van kisdedeknél, néha szintén járványosán lép fel. Legbiztosabb gyógymód hideg borogatásokban áll addig, mig a helybeli daganat és a hőmérsék fokozódottsága valamint a láz tartanak ; azután pedig a szemhéj széleken, a köthártyán és a bőrön székelő, fekélyekké vált hártyás lerakodmányoknak gyengí­tett pokolkőveli egyetlen egy étetése elegendő arra, hogy pár nap alatt a tökéletes egészség visszatérjen. 8) A kisdedeknél oly igen gyakran előfor­duló szemgörcs (Blepherospasmus), mely fényiszonnyal páro­sulva jár, gyakran még akkor is daczol minden gyógyszerrel, midőn a köthártyalob elmúlt. Nem akarok itt ezen ismert baj különféle gyógymódjának tárgyalásába ereszkedni, de a konok esetek ellen sikeresen használt pokolkőoldat becseppentésére még is kell figyel­meztetnem, mely eljárás kevésbé ismeretes, mint pl. a calomel be­­hintése vagy a hideg vizbei bemártás stb. Tisztelt tanárom Des­marres*) egy 1842-ben kiadott értekezésben ismertette meg ezen „coup sur coup“ véghezvitt becseppentések sikeres voltát. Valóságos csodákat láttam a becseppentéstől oly gyermekeknél kik-*) Memoire sur une nouvelle methode d’ employer le nitrate d’ argent dans quelques ophthalmies. Paris chez Garnier 1842.

Next

/
Thumbnails
Contents