Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-12-15 / 6. szám
1 nek szemhéjgörcse minden gyógyszer daczára 9—15 hónapig fennállott, úgy hogy ezen egész idő alatt egyszer, — még éjjel sem nyitották fel szemeiket. Az eljárás abban áll, hogy 5—10 szemernyi oldatot igen hamar egymásután cseppentünk be, pl. minden negyed órában 10—15-szer naponkint. Nevezetes, hogy csak az első becseppentések látszanak fájdalmat okozni, a szem későbben közömbös lévén irántuk, valamint az is, hogy a szem megnyitása alkalmával többnyire alig találunk belövelést a szemtekén. 9) Még a felnőtteknél előforduló rángó szemhéjgörcs (Blepharospasmus clonicus adultorum) ellen is enyhítő szert képez a pokolkö, akár oldattal való borogatás, akár kenőcs alakjában alkalmazzuk azt. (L. Szemészet 1866 4 sz.) 10) Szemhéjszörmirigylob (Blepharitis ciliaris). Ezen betegségben néha terjedelmes fekélyek mutatkoznak a pillaszőr körül, melyek többnyire sárga varral fedetnek. Egyéb gyógykezelésen kivül szükséges, hogy a varak szorgos eltávolitása után a nevezett fekélyek alapját szilárd pokolkővel érintsük és pedig ismételve mindaddig, mig a fekélyedési folyamat meg nem szűnik. 11) Szarufekélyeket (ulcera corneae), ha idült lefolyást mutatnak s kevés hegedési hajlamot árulnak el, vegyült pokolkővel szokás érinteni. Gyöngéden kell e kis fogást végezni, hogy a szaruszövet kárt ne szenvedjen, a kellő óvatosság mellett pedig bizonyos utófekélyeknél meglepő hatással van. Mákonyfestvény által különben pótolható. 12) J égárpa (chalazion) legbiztosabban gyógyittatik, ha a szemhéj belső felületén keresztül tágas metszéssel kinyitjuk, bennékét kinyomjuk vagy kis kanállal kiürítjük, s aztán a létező üreg falait pokolkövei bekenjük. így szintén szokás más a szemhéjában vagy a köthártyán székelő kis dagok, bujálkodások vagy efélék kiirtása után a támadt sebhelyet pokolkövel érinteni. 13) Midőn a köthártya idült duzzanata folytán k i s z e g é 1 y (Ectropium ex hypertrophia conjunctivae) támadt, egyik szokott eljárás az, hogy a kóros köthártyát gyakran étetjük ; de mondhatni, hogy többnyire csupán műtétel által sikerül a bajon segiteni, mivel egyszersmind a zárizom rendellenes működése van jelen, mely a szemhéj visszahelyezését gátolja. 14) Ha könytömlőtakárban (Blenorrhoea sacci lacrym.) a könytömlőt vagy izzó vassal vagy töményitett savakkal megsemmisíteni akarjuk, a könypontocskák maradó zárát előbb kell eszközölnünk, a mi legegyszerűbb módon erős pokolkőoldatba bemártott tűkkel történhetik. Még magát a tömlőt is igyekeztek pokolkőveli étetés által elenyésztétni, de ez többnyire nem sikerül, s ezért nem is ajánlható.- 89 — IKOOAIiOH. 1. Erfahrungen und Studien über die Staaroperation im Zeitraum der Jahre 1861— 1867, von Dr. med. Eh. Steffan in Frankfurt a Main. Ein Vorwort zum 5 Jahresberichte meiner Augenheilanstalt. Mit 1 Tafel Abbildungen. Erlangen, Verlag von Ferdinand Enke. 1867. A berlini tanár módosított vonalmetszése, különösen azon újabb módosítások behozatala óta, melyekkel a gyakorlat azt tökéletesbitette, oly szembetűnő előnyökkel bir, hogy mindinkább az átalánosan elfogadott mütétmód méltóságára emelkedik, a mint azt a múlt nyáron Párisban tartott szemészek gyülekezete hosszabb tárgyalás után szintén kimondotta. De azért távol vagyunk attól, hogy a kérdést már egészen befejezettnek tarthatnék, vagy hogy Mooren minap idézett szavait „dass wir damit überhaupt an der Grenze des Erreichbaren angelangt sind“ aláírni hajlandók volnánk. Igaz ugyan, hogy a nevezetes mozgalom, mely a hályogműtét terén mintegy 15 évvel ezelőtt megkezdődött, ezen idő alatt még egyszer sem ért el oly nyugpontot, mint a mostani, melyben az egyelőre mintegy valóban megállapodottnak látszik. De ha azon eszmemozgalom értelmezésében nem tévedünk, lényege ezen igyekezetnek abban rejlik, hogy a hályogkivételnél számba veendő physikai tényezőket új meg új tanulmányozás tárgyává tévén, s a műtét sikerét veszélyeztető körülményeket kifürkészvén, azt megközelítőleg kiszámítható alapra fektette. Nem szándékom itt az uj módositott vonalmetszés bírálatába ereszkedni, t. i. mennyiben az a gyakorlat követelmeinek eleget tesz vagy nem. Előnyei — mint fent mondottuk — oly nagyok, hogy Graefe azáltal is újra kiérdemelte a szemészek hálaérzetét. De azért nem tagadhatja senki, ki a karélymetszés gyönyörű elegentiáját, valamint tiszta eredményeit ösmeri, hogy az új mütétmód mindkét tekintetben kívánni valót hagy, s hogy kiváltképen a hályog kiküszöböléséne k mozzanata a legtöbb esetben nem tesz oly benyomást sem a műtőre , sem a nézőre, mintha az a sebszélek némi zuzódása nélkül menne végbe. Alkalmasint úgy áll a dolog, hogy az új műtétmódnál kevesebb szem vész el tökéletesen mint a karélymetszésnél, de hogy a tiszta eredményeket, azaz a tökéletes láterővel biró szemek számát illetőleg az utóbbival alig versenyezhet. Egy szóval a karélymetszés véleményem szerint még nincsen „tisztelettel ad acta téve“ a tudomány birószéke által, a vita még foly, a tanulmányozás e tárgyban még nincsen befejezve. A mondottaknak bizonyságául szolgálnak a legújabb időben megjelent e tárgygyal foglalkozó munkálatok. Eltekintve W i 1- liams jelen számunkban közzétett némileg meglepő újításától (1. lapszemlét e szám 93-ik lap), az „Archiv f. Ophthalmologie“ utolsó kötetében A. Weber egy terjedelmes czikkére találunk, melyben nem ugyan a karélymetszés, de ismét egy másképen módositott vonalmetszés mellett tör lándzsát*), mely nem annyira műtételek, mint inkább hullán véghez vitt igen érdekes kísérletek eredményein alapszik, oly kísérleteken (Klaffungsversuche), melyek a kérdés további fejtegetésében kétségkívül számba fognak vétetni. A megjelent értekezések közül gyakorlati szempontból legnagyobb figyelmet érdemel a frankfurti szemészé, melynek czíme ismertetésünk elején olvasható. Steffan nem léphet ugyan fel hályogműtétek százaival, de a fennforgó kérdéseket minden esetre tökéletesen érti s tudományos lelkiismérettel kísérelte meg megoldásukat. Gyakorlatának kezdete azon időbe esett, midőn Schuft kikanalazási műtétmódja nem épen divatozott, de mégis itt-ott megkisértetett; Steffan is ezen modor szerint járt el az első 27 szemmütételnél, később pedig 13-at Crischett módosítása szerint műtett, de az eredmény oly kedvezőtlennek mutatkozott, hogy a kikanalazásról, valamint átalán a vonalmetszésről lemondott s a karélymetszéshez szegődvén, daczára a vonalmetszés új diadalainak, ez utóbbi mellett emel szót. Ebbéli meggyőződése komoly tanulmányozások kifolyása, melyeket a következő sorokban röviden vázolni fogok. Arra nézve, hogy agghályog (Alterskatarrakte) a sebszélek zuzódása nélkül a szemből kiürittessék, szükséges, hogy a szaruseb oly alakú és mekkoraságu legyen, miszerint az eltávolitandó hályogmag legnagyobb átmérőjének megfeleljen. Ezen legnagyobb átmérő szoros meghatározása vagy is kiszámítása a hályogmütéttannak sarkalatos pontját képezi, mivel abból a szarumetszés nagysága s alakja mintegy logikai következetességgel folyik. Steffan 20 aggtályog-magján tett mérések alapján állítja, hogy 1) néha, midőn a kéregállomány a maggal egy testet képez, a hályog 3 % - 4"'-nyi átmérőt, 1 %—2"'-nyi tengelyt mutat, tehát majdnem olyan nagy lehet mint az egészséges lencse; 2) hogy a műtét alá eső érett hályogok többsége 3 —3‘/2'"-nyi átmérővel, 1 ‘//"-nyi tengelylyel bir; 3) hogy végre a mérések kimutatják, miszerint a hályogmagnak mindig nevezetes vastagsága vagy tengelyhosszusága van, mely majdnem az átmérő felét teszi, hogy tehát a mag vastagsága a szarumetszés kiszámításánál el nem hanyagolandó tényezőt képez. Ezek után tekintetbe véve a boncztani viszonyokat (melyeket A r 11 adatai nyomán rajzban ábrázol) Steffan kimutatja, hogy a legnagyobb hályogmag kivételére a metszés belső alapja — 90 — *) Ezen kifejezés majdnem betű szerint vehető, mivel Weber Graefe keskeny hályogkése helyett ismét lándzsaszerű késsel viszi véghez „lapos* vonalmetszését.
