Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-12-15 / 6. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 50-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 6-dik szám. Vasárnap, december 15-én. 1867. Tartalom: A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógy eljárások. II. Pokolkő. — Irodalom: 1. Erfahrungen und Studien über die Staaroperation in Zeitraum 1861—1867, von Dr. med. Ph. S t e f f a n. 2. Beiträge zur Physiologie und Therapie der Thränenorgane, von Ulrich Herzen stein. — Adatok a hirnlos szemlob ismeretéhez. — A szarulebeny varrat általi kezelése halyogkivétel után. — Az ötödik agyideg hüdése félbenhagyó mórral. — Herpes zoster frontalis. — Sulphas sodae szaruhomály ellen. - Vegyesek. A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. II. Pokoli«) (Argentum nitricwm fusum). Kérem a t. olvasót, ne vegye a sorrendet, melyben az egyes szereket tárgyalom, valami megállapított rendszer kifolyásának, s ne is keresse abban az egyes gyógyeszközök therapeuticus méltóságának mértékét; a gyakorlati életben minden gyógyszernek saját hatásköre van, a melyben bizonyos értelemben pótolhatlau, s az egész különbség csak is abban állhat, hogy e hatáskör határai nagyobb vagy kisebb tért foglalnak el. így pl. tagadni nem lehet, hogy az atropin alkalmazására sokkal több javalataink vannak mint az ezüstsóéra, hogy az elsőnek úgyszólván valamennyi szemrészek megbetegedéseiben hasznát vehetjük, míg a másik csupán a szerv felületének megtámadása ellen hívható segítségül; de miután a szem épen oly gyakran, sőt gyakrabban pusztul el a köthártya, mint a szivárvány vagy repzeg megbetegedése által, azért tökéletes ismerete azon szernek, melylyel a veszélyes köthártyalobot legyőzni képesek vagyunk, a gyakorló orvosra nézve épen oly fontos, mint a száz javalatu atropiné. A pokolkőnek, mint szembajok ellen használt gyógyszernek szintén van, még pedig igen tanulságos története, melyből itt csak két mozzanatot fogunk említeni. Az egyik a visszaélést illeti, mely a franczia orvosok részéről a pokolkő oldattal e század 3-ik és 4-ik évtizedében történt, midőn az akkor még divatozó bécsi oskola ellen reaetio támadt. Ezen reactio leginkább a B e e r által kigondolt specifitás tana ellen összpontosult, a mely szerint a különféle belső s külső okokból támadt szemlobok sajátságos jellemző tünetek által árulják el keletkezésük kutforrását, egyszersmind Útmutatásul szolgálván a követendő eljárásra nézve. Különösen Velpeau kelt ki erélyesen ily egyoldalú felfogás ellen, melynek befolyása a gyógykezelésre nem lehetett csekély, lia tekintetbe vesszük, hogy a német iskola sok esetben elhanyagolván a helybeli baj ellen intézkedő eljárást, a hurut, csuz, köszvény, görvély s több eféie ontologicus fogalmak ellen küzdött siker nélkül, holott egyszerű helybeli kezeléssel közvetlenül érhetett volna czélt. Az egyik szélsőség rendesen a másikhoz vezet, s így történt itt is; Párisban minden szemlobot tisztán szemvizzel meggyógyíthatni véltek, s miután bizo- : nyos esetekben a pokolkő páratlan jó hatással volt, ezen só többékevésbé sűrített oldatát a szem különféle külső lobfolyamatai ellen majdnem kizárólagosan alkalmazták. Tanúja voltam az uj panacea ezen átalános használatának a párisi kórodákon még oly időben is» midőn Sichel és Desmarres alaposabb ismereteikkel már évek óta igyekeztek ezen uj egyoldalúság káros következményeit tanítványaikkal megismertetni. Egy másik nagy horderejű visszaélés, melyről említést kell tennünk az, melyet némely európai hadsereg orvosai részéről a heveny és idült szemcsésedés gyógymódjára nézve szinte a legújabb időig lehetett tapasztalni. Itt a szilárd pokolkő vitte és viszi még most is a főszerepet, a mit épen e betegségben tapasztalt jeles szolgálatai folytán egészen gáncsolnunk ugyan nem is szabad, de ismervén másrészt a meg nem gondolt étetés komoly és többé el nem hárítható következményeit, s szemügyre vevén a veszélyeket, melyek túlságos vagy nem indokolt mély étetések által hol közvetlenül, hol hosszabb idő múlva a kötháítyaszövet elpusztulása folytán támadnak, sajnálatra méltó dolognak kell mondanunk, hogy az ép oly erélyes mint kétélű gyógyszer alkalmazásánál, az egyes káresetekben megkívántaié individualizálásnak tér nem engedtetett, hanem inkább azon gondolatmenet: granulatio ergo cauterisatio, vált szabálylyá, mi a pokolkő iránt elfogult előszeretetet s ezzel számos balesetet okozott. Nem egyszer volt alkalmunk azon furcsán hangzó dicsekedést hallani, hogy habár a szemészet igen szép haladást tett is, mégis egyedül a katonaorvosok tudják az egyptomi szemlobot sikeresen leküzdeni. Ezen állítás alapjául szolgál a pokolkő — hogy többet ne mondjunk — azon bő alkalmazása, melynek szomorú befolyását statistikai adatokkal kimutatni azon férfiak hivatásiköréhez tartozik, kik e socialis téren évek óta reformáló tevékenységet fejtenek ki. A pokolkő élettani hatását — a mennyiben a bőrön vagy takhártyán történő alkalmazására vonatkozik — röviden következőképen foglalhatni össze. Ha vele] tökéletesen ép fölhámot érintünk, ez előbb kékes majd fekete szint ölt magára, megráuczosodik, s pár nap múlva leválik vagy lehámlik. Ezen a felületen nyilvánuló változásokkal párhuzamosan jár a mélyebb részek vérkeringésének némi fokozottsága, valamint a szövetek nagyobb átáztatása. Másképen hat a pokolkő, ha a takhártyát vagy a bőr fölhámtól megfosztott részeit érintjük vele. Ily alkalmazáskor az ezüstsó a nyálkkal illetőleg a sebváladékkal valamint az alattuk fekvő szövetelemekkel vegyileg egyesülvén, (pokolkő, albuminat) fájdalom kíséretében p ö r k (Schorf) támad, a mely kezdetben fehér későbben sötét szinü, soha sem terjed az alkalmazás helyen túl, valamint mélyebbre sem a gyurmába , s a szövetekben mutatkozó élénkebb vérkeringés tüneményei alatt egy vagy több nap múlva darabonként választatik el az érintett hártyától. Természetes, hogy a pörk feuállása idejében az előbbi nyálk- vagy genyelválasztás megszűnt. A pőrkképződésben fekszik a gyógyhatásnak veleje, legyen hogy újonnan támadt takárnál megsemmisítvén ily módon a takhártya kóros felületes részét, úgyszólván megsemmisítjük az egész baj székhelyét (coupirende Methode), legyen, hogy későbbi időszakban vagy idült módon lefolyó esetekben a pörk ellen támadó visszahatás, az az a pörk elválasztására irányzott élénkebb vérkeringés által a szövetekben nyilvánuló kezdődő pangást elmozdítjuk, minek következtében a felületnek genyedéssel járó tultengése is csökkeu. Némely SZEMÉSZET.
