Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-11-17 / 5. szám

79

89

nyék vannak jelen; a láta igen tágult és fény iránt érzéketlen, szóval tökéletes mór van jelen. A beteg állítása szerint verekedés közben ellenfele dugaszhuzóval sértette meg őt, a sértés előtt pedig a szem tökéletesen jól látott. A bő vérzést hideg nyomfoltokkal megállították. A beteget lefektették s mákonyi adtak neki.

Néhány nap alatt begyógyult a seb, a szemteke visszanyerő rendes küllemét és mozgékonyságát, de a vakság állandó maradt. Szemtükörrel semmi rendellenességet sem lehetett találni a hátsó részekben.

A lehetséges tettetés miatt óvatosság volt szükséges és azért a beteg 4 hét múlva újra szabatosan megvizsgáltatott. Mindkét zem nyitva lévén, a láták egyenlő mekkoraságnak IV4'"; ha a jobb szem betakartatik, akkor a bal láta 3"'-nyira tágul s fényre nem húzódik össze; haellenben a bal szem fedetik be, a jobb láta fény behatása alatt szabadon mozog. Most már az ideg dombosa is igen elváltozottnak mutatkozott, igen fehér, élesen határolt vala, az edények pedig nagy fokban keskenyek; különösen az üterek, melyek alig észrevehetők.

Az ideg sorvadása, mely oly igen ki volt fejlődve, ez esetben vagy a reczeg megrázkódtaása vagy a szemgödri vérnek látidegre gyakorolt nyomásától volt föltételezve.(The ophth. Rév. apr. 1867.)

Kettős látás az ataxia locomotrix mellett.

Tudva lévő dolog, hogy a kettős látás az ataxia locomotrix tüneteihez tartozik és már Ducheune figyelmeztetett, hogy ezen tünet a nevezett bajban oly korán szokott megjelenni, hogy sok esetben a kórisme megállapításához már akkor is vezethet, midőn a mozgások coordinatiója a többi testrészeken még egészen ép. E kettős látás más diplopiától mulékonysága valamint félbenhagyása által különbözik. Azonkívül Galezowski egy újabb közlésben kimutatja, hogy a tünet még a fennálló diplopia nyomozása alatt is perczenkint más-más küllemet ölt, mi által más eredetű kettős látástól lényegesen eltér.

Ha ugyanis az egyik vagy másik szemtekeizom hüdése vagy félhüdése folytán kettős látás támadt, a vizsgálat könnyen kimutatja, hogy a tárgynak a megbetegedett szemhez tartozó egyik képe vagy ugyanazon oldalon áll, hol a szem, vagy pedig az ellenkező oldalon (gleichnamige oder gekreuzte Doppelbilder). A beteg maga megítélheti a dolgot, ha az egyik szeme elé pl. kék, a másik elé vörös üveget tartunk. Az ekként constatált viszony pedig mindaddig nem változik, míg a hűdés fennáll. Ugyan igy lehet továbbá a kettős képet egygyéforrasztani, ha a fejet bizonyos irányba fordítjuk, de ezen irány szintén változatlan, akárhányszor vizsgáljuk a hűdésben szenvedő szemet. Mind ez nincs úgy az ataxia locomotrix kettős látásánál. A diplopia ezen neménél a kísérletek eredményei folytonosan változnak; a színes üvegek használata alatt a kék kép pl. majd jobb, majd bal oldalára esik a vörösnek; majd a fej jobb majd balfélé való fordulása szünteti meg a kettős látást. Szóval ezen esetekben nem leljük fel a szemizom-hűdésnek ismert jellemét, s helyette épen az található, mit a kórtanban ataxia névvel jellemzünk, a működések hiányos rendezettsége. Ha a további tapasztalás Galezowski ezen észlelését megerősíti, akkor az ataxia locomotrix jeltana egy valóban igen értékes különböztető tünettel fog gazdagodni. (Annales d’ Oculist. — Gazette des hopit. — 1867. LVIII. k. 101. 1.)

idegen test a felső künycsatornában. Taylortól.

Egy bronzműves pár nap óta a bal szemben rejlő fájdalomról, valamint ennek igen nagy izgékonyságáról panaszkodott. Szemvizeket eredmény nélkül használván, a kórházba jött. A köthártyának sajátságos külleme volt, belső részében úgy látszott, mintha számos kis karczolás történt volna rajta. Szorosabban vizsgáltatván, finom kis sárga pont tűnt fel a felső könypontban. Csipeszszel megfogatván, minden nehézség nélkül kihúzatott a csatornából, s megjelent egy % hüvelyknyi hosszú finom rézsodrony. Néha hasonló idegen testek találtattak az alsó könypontban, de igen ritkán a felsőben. (Ophth. Review 1867. april).

Vegyesek.

P. év julius 5-én meghalt Londonban Sir William Lawrence, a hires sebész és szemész, ki a Bartholomews-Hospitalban tovább hatvan évnél mint tanár működött, hol előbb Aberuethy legjelesebb tanítványa, később tanszékén utódja vala. Számos kitűnő szakmunkákkal gazdagította a sebészeti boneztant, valamint a sebészetet is, melynek újjáalakításához nagyrészben járult. De egyszersmind a szemészetet is művelte. E téren 1830-ban jelent meg a szem bujasenyves bajairól czimzett munkája, 1833-ban pedig a szem betegségeit tárgyaló nagyobb kézi könyve. Ezen utóbbi könyv annak idejében egyike vala a legjobb kézikönyveknek, s számos kiadásban és fordításban részesült. Lawrence kitűnő férfiú volt mind tudományosságra, mind társadalmi tulajdonaira nézve, hírnevet szerzett magának szónoki tehetsége által, hosszú évekig Brodie mellett a legnagyobb gyakorlatnak örvendett a fővárosban, s ritka tevékenységét életének 84-ik évéig folytatta.

— Egy másik halottról is említést kell tennünk, ki még szorosabb viszonyban állott specialis szakmánkhoz, t. i. Th. Ruete, előbb göttingai, utóbb lipcsei tanárról, ki szintén a nyáron junius 23-án, életének 57-ik évében halt meg. Ruete befolyása a szemészet mai kifejlődésére tagadhatatlanul jelentékeny volt, bár ebbeli nagy érdemei nem találtak mindig megfelelő elismerést. S ezen sajátos körülmény ismét igen megérthető, ha tekintetbe veszszük, hogy közvetlenül Ruete jeles kezdeményezése után nyomban érték egymást, a nagy haladások, melyek könnyen feledésbe ejthették a kevésbé fényes múlt eredményeit. Csak vissza kell emlékeznünk 1845-re, midőn Ruete tankönyve első kiadásban megjelent, azon benyomásra, melyet az ott először kifejtett élettani buvárlat-módszer minden tanulóban keltett, hogy még mai nap is, számtalan fényes buvárlat után, képesek legyünk megmérni a hézagot, melyet e könyv kitöltött. Mai nap igaz elavúltnak mondhatjuk azt, mi akkor új világot tárt fel előttünk! — Úgyszintén Ruete volt az, ki 1846-ban Wagner Rudolf Handwörterbuch-jában megjelent czikkével : „Die Physiologie in ihrer Anwendung auf Augenheilkunde“, első mutatta meg azon útat, melyen azóta oly páratlan haladás történt. Ha veszszük, hogy a régi iskolának, nevezetesen Himlynek hű tanítványa volt s hogy az ezen iskolával öszszefüggő bizonyos kórtani elfogultság daczára új útat tört magának, valamint a tudománynak, s úgyszólván prológusát irta meg az uj időszaknak, akkor valóban el kell ösmernünk, hogy működésével maradandó emléket érdemelt ki nevének.

De nem is csupán tudomány-történelmi becscsel bírnak R. munkái; csak két tényre kell utalnunk, hogy mindenki átlássa, milyen nagy érdeme még a mai tudomány körében is. Ő volt a szemészek közül az első, ki a szemteke izmai, különösen a ferde izmok működésére nézve a még most is nagyban fennálló nézeteket feltalálta és megalapította. Évekig fáradozott azon „Ophthalmotrop“-nak nevezett gépezet kigondolásán és javításán, melynek segítségével a szem teke mozgásainak törvényeit tanulmányozni és mindekinek ad oculos bemutatni is lehet. Továbbá ő volt az, ki Helmholtz halhatatlan találmányát a gyakorlatban hasznavehetővé tette az által, hogy a lapos üveglemezek helyett homorú tükröt használt, mi által a később tett javításoknak és tökéletesbitéseknek alapját vetette meg.

Kiadott munkái közül különösen még nagy ikonographiája említendő, melyben a szembajok többnyire igen sikerült színes ábrákban vannak előállítva, s melynek szövege az újabb tanelvek tekintetbe vételéről tanúskodik.

Ruete moralis tulajdonai mind olyanok valának, melyek őt a tanári hivatásra kitűnő módon képesítették. Lelkesült tanár volt ő, szeretetre méltó, nyájas és feláldozó tanítványai iránt. A tudomány iránti lelkesülését legjobban jellemzik azon szavai, melyekkel a Helmholtz által neki először megmutatott szemtükör-tünemények megszemlélésében lelt élvezetet, mint legmagasztosb életörömét irja le. — Áldott legyen e derék férfiú emlékezete. — Tanszékére, valamint a lipcsei szemgyógyintézet vezetésére előbbi segéde C 0 c c i u s tanár lön kinevezve.

PEST, 1867. KHÓB és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám).