Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-11-17 / 5. szám
69 70 glaucoma , de melyre azzal felel, miként a belső vérkeringési zavarok később tovább fejlődtek. Úgy hiszem csak több hasonló eset észlelése után lesz lehetséges e bonyodalom belső oki viszonyát némileg felderíteni. Igen érdekes egy másik szemgödri vérzés, mely izommetszés után jött létre. Alig volt szétmetszve a belső egyenes izom ina (kancsalság miatt), midőn a köthártya, sőt még a szemhéjak is oly nagy mértékben feldagadtak a kiömlött vér következtében, hogy egy perez múlva még a szemhéjrés sem volt többé látható. Egyszersmind nagy fájdalom támadt a szemüregben. Hideg borogatás, később nyomkötés és hashajtók három nap alatt megszűntették a daganatot, de 6 hétig tartott míg a vér a köthártyából eltűnt. A dolog említésre méltó, mert a műtőt az ily váratlan esemény igen nagy zavarba hozhatja s nem csekély kellemetlenség, ha az magángyakorlatban történik. Az irodalom egy-két hasonló esetet ismer; egy ettől eltérőt mai számunk 78. lapján közlünk. A Basedow- féle bajnak egy esetét említi M., melyben gyógyulást tapasztalt; a kezelés belsőleg hamiblagból, s azonkívül genyszalagból állott, melyet a beteg több hétig a mellkas mellső fölszinén viselt. Notatu dignum. Természetes, hogy szemrákról is van szó. Itt csupán azt eg yezziik meg, hogy a legfiatalabb egyén, kin szemteke-enucleatio történt, 10 hónapos gyermek volt, ki különben már pár hét múlva visszaesés következtében meghalt. A 8-dik fejezetben a szemhéjbajok tárgyaltatnak. Azon szemhéjlobot, mely közönségesen köthártyalobbal jár, pokolkőoldat-borogatással szokta gyógyítani (6 szemer 1 obonra), ezen oldatba mártott ruhát minden nap kétszer, tiz perczig rakat fel a zárt szemhéjakra. Azon másik ritkább neme a szemhéjlobnak, mely a verejtékmirígyeknek túlél választásával (hydrosis) van öszszekötve, nála is igen konoknak nyilvánult. Aszemhéjmirígy- 1 o b (blepharoadenitis) ellen a meleg pépet ő hatalmas szernek ismerte fel, melynek kíséretében a szokott kenőcsöket használja, s a netán támadt fekélyeket kénsavas rézéleggel érinti. A hol görvélyes alap van, ott a görvélyt is kell gyógyítani. Több esetben a Zittmann-féle főzet igen sikeres vala. Többször látta, hogy a blepharoadenitis roncsolás útján a szemhéjak egy részét felemésztő. Azt hiszem nem tévedek, ha ezen szerencsétlen esetekben az általam tavaly leirt bujasenyves szemhéjbántalmat vélem felismerni; hogy arezlupus nem volt, joggal lehet feltennem, mivel ez egy ily tapasztalt férfiú figyelmét ki nem kerülte volua. Egy másik helyen szól ugyan a szemhéjak bujasenyves bántalmáról, de ott egy esetben küteg alakjában lépett az fel, két más esetben pedig mint elsőleges megbetegedés. — A szemhéjporcz lobját is észlelte 10 éves fiúnál arczorbáncz után. A szemhéj nem volt vizenyős, de a porcz némileg dagadt; a szemhéj zárva, és kifordítása lehetetlen volt a nagy fájdalom miatt, mely minden kísérletnél támadt. 10 napig folytatott pépalkalmazás segített a bajon. A köthártya bántalmairól szóló 4-dik fejezetből több gyakorlati megjegyzés emelendő ki. Szerző nem nagy súlyt fektet az úgynevezett összehúzó szerek egyikére vagy másikára, hanem inkább alkalmazásuk idejére és módjára. A köthártyalob első időszakában kerüli azokat, hanem hideg borogatásokat és igen ritka esetekben nadályokat alkalmaz. A szemvizeket, melyeket később a betegeknek rendel, azok csak lefekvéskor cseppentik szemeikbe, azonnal egy vagy több napra felhagyván velük, ha a visszahatás még reggel is fennállna izgatottság alakjában. Csak súlyosabb esetekben alkalmazza a pokolkő erősebb oldatait. Idült formákban sok szemviz használása után legjobb egy ideig minden helybeli kezelést megszüntetni. Halvanyos vizzeli (Aq. chlori) borogatások, párszor napjában 10 perczig, ott vannak leginkább ajánlva, hol a köthártyalob nagyobb elválasztással foly le, midőn aztán a friss levegőnek élvezete is fölötte hasznos. A heveny szemcsésedés ott szokott fellépni, hol a közönséges köthártyalob akármely izgató befolyás által nagyobb fokra emelkedik. Az első időszakban minden helybeli izgató kezelés veszélyes, mivel szivárványlobot vonhat maga után; hashajtó, hideg borogatás, sőt hólyagtapasz a fül mögé ajánlhatók. Mikor a köthártya alatti belövelés megszűnt, a szemcsék vagy enyhített pokolkővel (lapis mitigatus) vagy kénsavas rézéleggel érintetnek. Ha ezen szeiek folytán roszabbulás lép fel, legjobb egy-két napig langyos pépet alkalmazni. Legnagyobb fontosságú a szemhéjak feszülésének tekintetbe vétele; a hol ez fokozódott, a külső zugot késsel kell kitágítani. Idült lefolyás mellett főképen a sulfas cupri szerepel, melyet szintén csak lefekvéskor alkalmaztat. A szerző helyesen arra figyelmeztet, hogy a rögös kórfolyamat ritkább esetekben a szaruban oly ernyedési állapotot idéz elő, mely átlikadás nélkül is szarucsaphoz vezet. — A diphtheriticus köthártyalobról bőven értekezik. E szomorú jóslatu baj leginkább nedves-hideg időben szokott támadni; az első időszakban itt is jobb szolgálatot tesz néha a meleg péppeli borogatás a jéghidegnél, mi talán némileg a düsseldorfi éghajlattól függ. A takár gyógyitásában, legyen az másodlagos (a diphtheritis második időszaka) vagy önálló — a gyenge pokolkő nélkülözhetlen és pótolhatlan szer. A porezhártya bántalmairól (6-ik fejez.)bőböngészetet nyerhetnénk, ha a tér szűke engedné. Egyszerű metszett sebekn é 1 nem cseppent be atropint, míg a szemcsarnok helyreállta arról nem biztosítja, hogy a szer közvetlenül a csarnokba nem jut, mi véleménye szerint szivárványlobot idézhet elő. Tapasztalása szerint továbbá edényezéssel lefolyó szarulobnál az atropin közönbös szer, ellenben hathatós ott, hol felületes lob edényképződés nélkül van jelen. Igen természethű azon megjegyzése, melyet a zúzott szarusebekre nézve tesz. Míg t. i. a szaru terjedelmes csillagformáju szakadásai, hol nincs zuzássali bonyolodás, hegképzéssel gyógyulnak be, jönnek- elő oly esetek, melyekben előrement zuzódás folytán a szaru csak kis homályt mutat, és melyeket mégis torjedelmes, sőt tökéletes tályogképződés kisér. Nagy szerencséről szólhatni, ha ily esetekben a szem tökéletesen el nem vész. A t. olvasók emlékeznek múlt számunkban közlött idevágó értekezésünkre. A gyermekeknél igen gyakran előforduló szarubeszürőd é s e k gyógymódja bőven adatik elő és oly józan elvekből indúl ki, hogy minden gyakorló orvos figyelmét megérdemli Az élelmezésre, valamint a bőrre fősulyt fektet. „Minél szenvedőbb a bőr, annál nagyobb a fényiszony.“ A keratitis fasciculosa gyógymódjára nézve nem érthetünk egyet szerzővel. Ő néha kezdetben az edénycsíkot keresztülmetszi — minek, ha a nélkül is könynyen megszüntethetjük a bajt ? Gyermekeknél, és főleg a közgyakorlat számára vágó műszereket ok nélkül csak indítványba is hozni — inpracticus eljárás. Gáloméit későn hint be a szembe. Págenst e c h e r sárga higany-kenőcséről az egész könyvben egyszer sem történik említés. Bocsássa meg a szerző, hanem ezen agyonhallgatás reánk oly benyomást tesz, mintha Düsseldorf és Wiesbaden közt némi feszülés léteznék. — A belső gyógyszerekre nézve Mooren a régi szokások irányában némi előszeretettel viseltetik, másként nem érthetnék, hogy őa keratitis parenchymatosa ellen az első napokban kivétel nélkül calomelt jalappával, vagy Plumer-féle porokat használ kisdedeknél, holott a tapasztalás bebizonyította e kétes szerek nélkülözlietőségét. A szarufekélyek, a tályog különféle nemei, a szivárványiszam, az ernyedési folyamat stb. ellen követendő gyógyeljárást tanuságos módon adja elő, az atropin, a meleg borogatás, a nyomkötés, a csapolás és a szivárványmetszés javalatait körülményesen állitván az olvasó elé. Nagy érdeket gerjesztenek azon részben egészen uj adatok, melyeket szerző az úgynevezett ulcus rodens, a keményedési folyamat valamint a szaru-lemezközti tályogra vonatkozólag közöl. A 8-ik fejezetben az egész edény hártya (iris, corp ciliare, chorioidea) bajai tárgyaltatnak. A szivárvány edénytág illatának (teleangiectasia iridis) egy esete közöltetik, mely valódi unicum az irodalomban és oly nevezetes tüneményektől volt kisérve, hogy ezt, valamint a szivárvány zsirdagjának egy esetét érdemesnek tartjuk e számunk más helyén terjedelmesen közölni. — A szivárványlob elleni gyógymódra nézve az atropin alkalmazása első helyen áll, de egyszersmind figyelmeztetünk azon esetekre, melyekben minden becseppentés után nagyobb izgatottság lép fel és vérbocsátások szükségeltetnek. A hol ezek után sem hatna csilapitólag az atropin, ott meleg pépborogatásban páratlan jó gyógyszert ismer, melylyel néha sikerül a legkonokabb esetet is rövid idő alatt meg5*
