Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-08-25 / 4. szám

63 64 bírja. Ily esetekben természetesen nem kell mindig szemüveget rendelni, hanem mindenekelőtt a testi erőt kell helyreállítani, mire az alkalmazkodási működés is rendbe fog jönni, végre a köthártya­­izgatottság meg íog szűnni. Gyermekek vörheny után, későbbi kor­ban sápkórban szenvedők, felnőttek gyermekágy, hagymáz vagy tüdőlob után hasonló tüneteket mutatnak. Erősítő gyógymód, jó levegő élvezése mellett és a szem kimélése bizton meggyógyítják ezen állapotot, gyengítő gyógymód roszabbitja mindig. Nevezetes volt azon eset, hol egy fiatal asszony gyermekágy után hasonló tüneteket mutatott, melyek a közönséges asthenopiától már az által is különböztek, hogy a fájdalom azonnal beállott, mikor ol­vasni kezdett. Ö azt a vérbocsátásnak tulajdonította, melyet nála nem sokkal előbb véghezvittek, annál nagyobb joggal, mivel leány­­korában hosonló bajban szenvedett 6 nadály alkalmazása folytán, mit kis szemgyuladás ellen foganatositottak volt. Bár gyenge astigmatismusa ellen hengeres üveg rendeltetett, mégis csak vas­­kinallal segített a bajon. (Klin. Monatsbl. V. Jahrg. Mai.) Gyakorlati észrevételek a szivárványtól) kórisméjét és gyógy­tanát illetőleg. Scliirmertöl. Miután igen fontos, a szivárványlobot már legelső időszakában t. i. akkor felismerni, mikor még hátsó odanövések nem jöttek létre az a kérdés, melyik tünet alapján történhetik ily kora felismerés legbiztosabbban. Schirmer figyelmeztet a mellső szivárvány lap fény hiányár a mint egy ilyen biztos tüuetre. Ezen fényhiány, mely a felhám homályosodásáuak illetőleg elvesztőnek tulajdonít­ható, régóta ismeretes, de a kézikönyvek mindeddig nem fektettek rá elég nagy súlyt. A köthártya alatti belövelés, mely még sok más­féle loboknál előfordul, természetesen nem döntő; de még az el­­sziuesedés is csalhat, mert egyszer lefolyt szivárványlob után so­káig fennállhat, továbbá néha bel- és külső vérömlenyek felszívó­dása idejében mutatkozik. A látaszél mozgékonysága azért nem hasznavehető, mert ennek csökkenése már is képződő hátsó odanö­vések eredménye, főczélunk pedig a kórismét már előbb biztosítani. Néha terimbeli szarulob a szivárvány ily szoros kutatását igen ne­hezíti vagyis lehetlenné teszi; ily esetben mindig tanácsos , úgy kezelni az esetet , mintha szivárványlob lenne jelen, azaz at­ropint rendelni. Az atropin becseppentésének eredménye t. i. a kitágult látá­­nak alakja sem képes, a kórisméi kérdést megoldani, mert van néha szivárványlob-odanö vések nélkül, a mint másrészt régi odanövések lob nélkül létezhetnek. De mint gyógyszer már most tagadhatlanul az első helyet foglalja el. Sok esetben magában teszi az egész curát; vérbocsátások csak nagy sugárzsába és a látatágulat be nem állása mellett szükségesek. A Heurteloup-féle mesterséges nadály gyors alkalmazhatása, tisztaság és olcsóság végett ajánlható. Schirmer szintén tett kísérleteket a Calabárbab kivonatával az összenövések szétszakítása czéljából, de mindeddig siker nélkül. Ő ezen eredménytelenség okát abban keresi, hogy a zárizomnak nincs a középponton oly szilárd támpontja (punctum fixum), mint milyennek a sugárizom a körzeten örvend, s hogy en­nek következtében a zárizom összehúzódása alatt nem vonhatja az odanőtt részt a középpont felé oly erősen, mint azt teheti a sugár­izom körzete felé. Becker sikeres kísérletei után, melyeket ol­vasóink a múlt számból ismernek, Schirmer ugyan uj próbákat tett egy esetben, mely a betegség 8-ik napján jött keze alá, de hol jégborogatás és pokolkőszemviz által a lob nagy fokot ért volt és már is jelen volt több odanövés. Erélyes kezelés által sikerült egy hét alatt a lobot megszűntetni és még az összenövéseket is kettő­nek kivételével szétszakítani. Most következett a calabar becsep­­pentése (gr. 1: dr. II) tízszer egymásután őt percznyi szünetekkel a szer nem hatott elegendőleg az első napon, mert még fennállott az atropin hatása; más nap mikor újra tízszer alkalmaztatott, tá­madt látaszükület. De a kísérlet sugárzsába miatt, alkalmasint meghűlés következtében, félbeszakittatott, s csak 10 nap múlva vétetett elő újra, mely idő alatt a beteg mindig atropint cseppen­tett be, mig a szem a szer alkalmazását már nem tűrte. Midőn a láta természetes raekkoraságát visszanyerte, Sch. erŐsebbb oldat­ból (1 ß gr. : dr. 1) 15 szőr cseppentett be egymásután, igy tör­tént ez 3 napig; a látaszükület meglehetős volt, a b e t e g na­gyon dicsérte állapotát és sokkal inkább szí­velte a szert mint az atropint, de a két összenövés a régi maradt. A kellemetlen érzés, melyet a calabar ez esetben a betegnek okozott, igen nevezetes. (Kiin. Monatsbl, V. Jahrg. Mai.) A könypontok zára, (Atresie der Tliränenpunkte.) Dr. Zehendertöl. A nevezett szakorvoshoz minap egy 12 éves egészséges kiné­zésű leányt hoztak, ki a szülék állítása szerint születés óta jobb szemén könyezésben szenved. A vizsgálatnál úgy találja, hogy jobb oldalt mind a két könyponton bal oldalt csupán az alsón nyílás nem látszik. Már felületes vizsgálatra feltűnt, hogy a köuypont dombocskája (Papille) nern emelkedik a szemhéjszél színvonala főié, hanem csak fehér gyűrűt képez, melynek közepén, sötétebh lapos bemélyedés létezik. Nagyitó üveggel ezen bemélyedés fényes fölhámmal behuzottnak mutatkozik, melyben liknak nyoma sem található. A bal felső könyponton ellenben szűk ugyan de kutasz­­szal kitágítható nyílás vau, melyen keresztül akadály nélkül hajt­ható viz a tömlőbe, mi csakugyan az orrnyiláson folyt ki Tompa műszerekkel úgy mint a Méjeanféle kutasszal lehe­tetlen a zárt könypontokba behatni, de könnyű volt a bezáró hár­tyát hályogtűvel bemetszeni, mit Z. mind a három hibás könypon­ton véghez is vitt. Vérzésnek nyoma sem volt. A készített nyílás tágító kutasszal tágittatván, a befecskendett viz rendes módon jött a könyvezető utakon keresztül. Természetes hogy a könyezés ezze 1 végett ért. Nevezetes, hogy a bal szem soha sem szenvedett ebben, bár mindeddig csupán egy, és pedig a működésre kevésbé képes felső könypont működött volt. Z. szerénységében nem akar afelett ítélni, hogy ily esetek ritkák-e vagy sem. ügy vélem, hogy kétsé­get nem szenved, miszerint ily hártyás zár, mely hegekkel nincsen összeköttetésben mindenesetre a legnagyobb ritkaságokhoz tarto­zik, mig ellenben heges zár minden szemorvos gyakorlatában elő­fordul. A kórismét valamint az alkalmazott gyógymódot illetőleg természetesen kétely vagy nehézség nem foroghatott fenn. (Kiin. Monatsbl. V Jahrg. Mai.) t'sontszerü tömlödag a felső szemhéj kan. Dr. R i z e t műtét által eltávolított egy tömlőt, melyet kyste osseux nevével jellemez. Ez 26 éves katona bal felső szem­héján ült és 4 év óta fejlődött. A szemhéj közép táját foglalván el, nyitott állapotban kissé a felső szemgödörszél által van fedve, de igen emelkedik, ha az egyén szemét behunyja. Ha két ujj közt nyom ta az egész dagot, igen erős ellentállást mutatott a tömeg, mely két félből állni látszik, s némileg vörös bőrrel van fedve. A szemöldökhez párhuzamosan járó metszés és gondos elvá­lasztás (pneparation) utján sikerült az egész tömlőt kiirtani, mely 0,3 decigrammes nehéz, erős burokkal bir, és két körülbelül egyenlő mekkoraságu tasakra van felosztva. Bennéke igen kemény szénsa­vas mésznél nem egyéb, ez fémszerű hangot ád, ha kemény tárgy­hoz odaüttetik. R i z e t azt chalazionnak épen nem tekintheti (mind székhelye mind nagysága szólnak az ellen), de valódi tömlős­­daguak, mely magától fejlődött. A behegedés semmi kívánni valót nem hagyott. (Annales d’ oculistique 1867 2. 3. 4. fűz. 185 1.) A szemhéjak légdagáiiuk egy esete. Egy 40 éves munkás este haza menvén az utczán elesett. Mi­után kis mértékben részeg vala, nem tudta megmondani, hogy mily tárgyhoz ütötte oda fejét. Csak azt vette észre, hogy orrát kifúj­ván, a bal szemhéjak igen feldagadtak. Más nap a kórházban kis sebet találtak az orr gyökerén; a szemhéjak dagadtak de rendes színűek, nyomásra nem fájnak, de ropogó (knistern) hangot hallat­szanak. Ezen ropogó hang egész a halánték és arcz tájáig terjed. Ha kifuja orrát, azonnal nagyobb lesz a szemhéjdag , olyannyira, hogy alig bírja kinyitni a szemét. Kis fokú köthártyalob van jelen. Ólomborogatást és erős nyomkötést kapott; alkalmasint nem so­kára meggyógyult. Magától érthető, hogy a lég az orrból a szem­héjak kötszövetébe csak oly módon ömölhetett át, hogy a csont va­lahol megrepedt. (The path. Review april 1867.) PEST , 1867. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám).

Next

/
Thumbnails
Contents