Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-08-25 / 4. szám
1- 61 — kezet előtt tartatott. Leemelem kalapomat a berlini műveltség előtt még mélyebben mint eddig tenni szoktam, ha a gyülekezet többsége, vagy mondjuk csak jókora része ezen előadást haszonnal követni és belőle igazán tanulni bir. Részemről ebben kételkedni merek. G r a e f e ezen előadásban a synthesis methodusával vezeti a hallgatót az érzékek átalánosságáról át a szemre, oly tudományosan, oly szigorú logicával, hogy az olvasó a fonalat nem veszítheti el soha, de a hallgató ? A látás mivolta, a működés alaptörvényei, a szerv constructiója, a rendtől való eltérések — mindez oly röviden, s mert tökéletesen, oly takarékosan van előadva, hogy a tudónak recapitulatio gyanánt inkább szolgálhatna, mintsem a tudatlannak oktatásul. Ügy látszik, hogy Graefe csupán orvosoknak szólhat népszerűén ; tanúságul szolgál két év előtt megjelent előadása, melyben a szemészetnek az egész orvostudományra való nagyszerű befolyását valóban remekül fejtegeti. De hagyja át másoknak, hogy a nagy közönség színe előtt tárják fel a mai tudomány kincstárát, hagyja Helmholtznak ebbeli dicsőségét, kinek hasonló tárgyú előadása tökéletes, de még saját tanítványának K n a p p-nak Heidelbergben, ki népszerű mutatványában sokkal felülmúlta a mestert. A rokonszenves szenilob (sympathische Ophthalmie) tanához, Graefétől, Mindenek előtt ezen még mindig rejtélyes bántalom legközelebbi okát szorosabban kutatni és csak ennek alapján fogni a tulajdonképeni kóroktani adatok tanulmányozásához illetőleg besorozásához — ez volna Graefe szerint a mód, melylyel a tudomány e sötét tárgyra majd több világot fog árasztani. Hogy az egyik szem lobja bizonyos körülmények alatt a másikra át szokott menni, régóta tudták, valamint azt is, hogy ily átterjedés kiváltképen sértések után, különösen a szemben maradt idegen tárgyakkal szokott történni. De másrészt számos eset jő elő, hol idegen tárgy beékelése daczára a másik szem nem támadtatik mag, mig ellenben ez sértés nélkül is történhetik. Az e tárgyban tehát legfontosabb kérdést t. i. a legközelebbi okot illetőleg Graefe véleménye az utolsó időben némi változásokon ment keresztül. A mig eddig hajlandó volt feltenni, hogy a szemteke belfeszülésének növekvése, tágulattal vagy e nélkül, továbbá hogy ismétlődő belvérzések képesek a rokonszenves lobot a másik szemben előidézni, most azon véleményben van, hogy a nevezett kórállapotok csupán az általuk okozott vagy velők együtt létező sugártestlob utján (hyperplastische Cyklitis) bírják e szomorú hatást gyakorolni. A nevezett sugártestlob főtünete gyanánt bizonyos sajátságos fájdalmas érzést ösmert fel, mely a sugártesttáj érintését kíséri. Igaz, hogy ezen tünet nagy feszülés és evvel kapcsolatban levő idegbénulás által néha gyengittetik; de hol rendes vagy még csökkent feszülés mellett s nem futólag hanem állandóan mutatkozik, mindig csalhatlan tünetnek tekinthető, mely a másik szem közeledő veszélyét biztosan jósolja. A cyklitis vagy iridocyklitis rendesen rósz indulatu szivárványlobból veszi eredetét, rósz indulatu épen azért, mert a szivárványhártya hátsó lapján fékezhetlen bujálkodás támad, mely csakhamar átterjed a sugártest nyujtványaira. Ezen átterjedés szorgos vizsgálatnál könnyen felismerhető a szemtekefeszülés előforduló változásai, illetőleg hullámzásaiból (auffallende Consistenzschwankungen), a kínos fájdalom, mely érintésre támad, néha üvegtesthomály vagy annak felernyedése, végre a szivárvány rendellenes elhelyezése, mely a sugártestteli hátsó összenövésekből ered, árulják el a szivárványlob e veszélyes továbbterjedését. Graefe újra figyelmeztet, hogy igen erős genyes lobok, hol a szemtekeüreg nagyobb része genynyel ki lesz tömve, soha sem okoznak rokonszenves lobot a másik szemben, s azért javasolja hogy az említett rósz indulatu esetekben az általa már előbb említett genyfonalakkal ily genyedést hozzunk létre. (Lásd szemészet 1863.46 1.) A genyedés e tekintetbeni jó oldalát azzal magyarázza, hogy a sugáridegek (Ciliarnerven) egyszersmind genyedés által elenyészvén, hiányzik az ut, melyen a lob rendesen az egyik szemből a másikba szokott átmennni. Ha rokonszenves lob mutatkozik tanácsos, sőt sürgősen szükséges kiizelni az előbb megtámadott szemtekét, ha már tőkélete- 62 — sen vak, különösen, ha érintésre még mindig fájdalmas. De ezen műtétnek nincsenek oly fényes eredményei a másik szemre nézve, mint eddig hitték. Igen jó hatása van, hol kisebbfoku rokonszenveslob az iritis savós alakjával (iritis serosa) jelen van; ha pedig a fenn említett rósz indulatu hártyás szivárványlob kezd fejlődni, a megvakult szemteke kiirtása rendesen csak pár napra csökkenti a kórfolyamatot, mire újra fellobban. Mi pedig a jobb szemen véghez viendő műtéteket (szivárványmetszést) illeti, G r a e f e és Critchett azt ellenjavalják mindaddig, mig a lobos folyamat nem érte el tetőpontját, mert eltekintve a roppant nehézségektől, melyek a műtét kivitelében előfordulnak, a műtét maga rendesen nagy visszahatást idéz elő a bujálkodó lobterményekben, mely a bajt csak növeli. Mindamellett Graefe a műtétet kivételesen kedvező esetekben ajánlja, csak hogy minél hamarább történjék a legelső tünetek alkalmával; ha uj methodusa szerint a keskeny késsel vitetik véghez, nagyobb szivárványdarabot lehet eltávolítani. Ily módon ő maga egy esetben bámulatos jó eredményt nyert. A műtét pedig, mely későbbi időszakban a lobfolyamat megszűnése után véghez viendő, legczélszerübben tétetik meg a régi Wenzel- féle mód szerint, hol egyszersmind a lencsével a hártyás szivárványrész valamint a vele szorosan összenőtt lencsetok is eltávolíttatnak a szemből. (Archiv f. Ophth. XII kőt II rész.) Köthártyabajok fénytörési és alkalmazkodási hibák következében. Dr. Schirmertől. Addig, míg a nevezett rendellenességek Donders útmutatása folytán egész terjedelmükben megismertettek, nem ritkán kínozták az úgy nevezett száraz hurut (Catarrhus siccus) tünetei konokságuk által ép úgy az orvost, mint a beteget. Rendesen csupán némi belövelés mutatkozik ily esetekben. Szemvizek nem használnak. Javulás áll be, ha a szem kiméltetik, mihelyt pedig kissé megerőltetik, a betegek újra megjelennek vörös szemeikkel, hol aztán többnyire a szemhéjak is piros szegélyüek. Rövid időre a sáfrányos mákony-festvény jó hatással van, de nem sokára ezen szer alkalmazását is mint eredménytelent meg kell szüntetni. Az asthenopia ismeretes kórtüneteit a szóban levő esetekben ritkán találni fel, inkább fényiszonyról panaszkodnak a betegek, főképen mesterséges világításnál. Ha ilyen betegeknél a szemet üvegekkel vizsgáljuk, többnyire vagy presbyopiát, vagy hypermetropiát vagy végre astigmatismust találunk és az egyén nagy örömére tapasztaljuk, hogy a megfelelő szemüveg használása által megszűnik minden kellemetlenség. Néha azért nem gyanítunk valami rendellenességet a fénytörési rendszerben, mert a betegek mindaddig jól dolgoztak és csak rövid idő óta szenvednek. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a beteg külső okoknál fogva köthártya-hurutot vagy rögöt kapván, többé nem képes az alkalmazkodási erőltetést tűrni, s hogy az ismételt erőltetés maga részéről táplálja és növeli a köthártyalobot, úgy hogy ezt a szokott gyógyszerekkel nem bírjuk meggyógyítani. Egy tanuló, ki egy év óta tél óránál tovább nem bir olvasni, Greifswaldba jött, hogy tenger-fürdőt használjon szembaja ellen. Köthártyája erélyes étetés folytán több heget mutatott. A vizsgálatnál hypermetropia találtatott és -f- 24 látszott a megfelelő szemüvegnek lenni. De miután a beteg most többet birt ugyan dolgozni, de nem huzamosb ideig, Sch. újra megvizsgálta, hol aztán mindkét szemen hypermetropicus astigmatismust talált, mire a megkívánt hengeres üvegek legott megszüntették a munkaképtelenséget és nemsokára a köthártyabajt is. Természetes, hogy idősebb embereknél (30—40), hol a közelpont (Nahepunkt) élettanilag távolabb esik, még gyakrabban jelenik meg rögtön munkaképtelenség astigmatismus folytán, mely jelen volt ugyan születés óta, de a fennálló erős alkalmazkodás mellett nem lett érezhetővé. Itt mindig csupán csak megkivántató szemüveg segíthet. Elég szomorú, hogy ily betegek néha feltett belső bajok végett nadályokkal kezeltetnek, mert e gyógymód az amúgy is gyenge alkalmazkodási izmot méginkább gyengítvén, az állapotot csak roszabbitja. De még fiatal egyéneknél is hasonló köthártyabajok szoktak fellépni fénytörési rendellenességek jelenllétében vagy e nélkül, ha az alkalmazkodási képesség gyengítő átalános betegségek folytán csökkent, a szem tehát a támadó szórási köröket legyőzni nem T
