Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-08-25 / 4. szám
55 56 — lószebb feltevóuyhez nem akarok folyamodni, mely abban állana, hogy a bepattanó idegen test vegyi vagy inkább szervi minőségében, mely rothadásban levő anyagokat hoz a szaruszövetbe, rejlenék mintegy mérges befolyása. A későbben emlitendő másik esetben egy rothadó foggyökérnek töredéke pattant a szembe, mi még inkább kelthetne fel ily gyanút, mint a fogkő jeleu esetben. Fő fontosságú itt valamint más testrészek sértéseinél kétségkívül a seb eredeti minősége, értem a régi felosztást vágott és szakított, vagy tiszta és zúzott sebekre. Hogy sokféle árnyalattal érintkeznek egymással, tudva van. Nemigen tévedhetni, ha felteszszük, hogy a többnyire fibom, vékony és éles végű vasszálka midőn a fókámon keresztül hajtatik, tisztább sebet ejt kisebb zuzódással, mint a szabálytalan felületű, alkalmasint érdes fogkő- vagy csontdarab, mely a főlhám terjedelmesebb részét elszakítván, egyszersmind a szomszédszövetet erősen megrázkódtatja. Különös ügyeimet érdemel egyúttal épen a fólhám ezen erőszakteljes és terjedelmes eltávolítása azért, mert magában bírja elegendően megmagyarázni az iszonyú fájdalmat, melyet az ily módon lemeztelenitetett idegrostok szükségképen okoznak. E kérdések megpenditését a szakemberek további tapasztalásának fennhagyván, itt csak figyelmeztetni akarok a bonczlelet különbségére, mi a más tekintetben hasonló — sit venia verbo — lakatos- és kovácssértést az említettektől kezdettől fogva megkülönbözteti. Mig t. i, amazoknál rendesen kisebb-nagyobb vasdarabocskát, többé-kevésbé függélyesen beékelve találunk a fölhámban s néha a szaruszövet felső rétegeiben, ha pedig az későbben megint kiesett volna, rendesen kerekded sekély bemélyedés és állományveszteség homályos felszínnel jellemzi a sértés helyét: addig a mi eseteinkben a sértés külleme inkább a fennt említett ujjkarczolás tulajdonait hozta emlékezetembe, mely azáltal van leginkább jellemezve, hogy a fölhám egy helyen hiányzik s hogy felülete fényes és a szövet átlátszó. Yégre pár észrevétel a gyógymódra nézve. Eljárásom ma lényegesen különböznék az akkoritól, bár vezérelveim legkevésbé sem változtak azóta. De eszközeink, alkalmazási készületeink jobbak, tökéletesebbek. Hasonló esetben — a mint olvasóim több kórtörténetből tudják — nyomkötést alkalmaznék, szunyáit bőr alá fecskendezvén. Nem tudom, hogy az itt vázolt kóresetben birta volna-e a nyomkötés a tályogképződést elhárítani, de újabb tapasztalásaim legalább függővé teszik e kérdést előttem. A mi pedig kétséget nem szenved, az a fájdalmak korábbi csilapitása, mit e gyógymód által elértem volna; igen nagy előny az, mit a Pravazféle fecskendőnek köszönhetünk, mert az éji nyugalom biztosításával a helybeli baj sokkal könnyebben szünhetik meg. Magától érthető, hogy a langyos borogatást még ma is alkalmaznám, különösen csilapitó jó hatását régen ismervén oly esetekben, hol a szarufölhám fris sebeken hiányzik, mely esetekben ellenben a hideg borogatás nemcsak a fájdalmat nem csökkenti, de a netán kikerülhető genyedést bizton vonja maga után. Most Graef'e mütetteknél ajánlott methodusa szerint a nyomkötést felváltva langyos borogatással alkalmaznék — ha egyátalában a tályogképződés- vagy genyedésre való hajlam mutatkoznék. Még meg kell említenem, hogy nadályokról ma már szó sem lenne. Nem mintha azoknak véleményét osztanám, kik azt mondják, hogy a nadályok fris sebeknél előmozdítják a genyedést, de meg vagyok győződve arról, hogy semmi módon nem használnak hasonló esetben. A második idevágó tapasztalásomat csak pár szóval érintem, mert a beteget csupán mint tanácsadó (consiliarius) látogatván, kevés jegyzetet találok könyvemben. Itt a sértés piczike csontdarab által történt, mely a szembe pattant, mikor az illető rósz foggyökeret akart kihúzni. A sértés utáni 5-ik napon láttam először a beteget, ki még akkor is iszonyú fájdalmakat szenvedett, melyek őt aludni nem hagyták. Jeges borogatások, melyek a sértés napjától fogva majdnem folyvást alkalmaztattak, előbb igen jó hatással voltak, de most már legkevésbé sem csilapitják a kínos fájdalmat. Igen nagy belövelés mellett a szaruhártya felülete nem mutatta rendes fényét, hanem bizonyos bágyadtságot, a nélkül hogy legkisebb homály lett volna jelen. A szaruhártyának belsőfelső negyedében, de egyszersmind a szűk láta tájára csíkosán terjedvén a fölhámhiány, itt is karczolásra emlékeztető minőséggel, csakhogy ezen esetben szélesebb helyre terjed, mint az elsőben. A hideg borogatás kétes becséről úgy is meg lévén győződve, langyosakra való átmenetet javasoltam; a többiben az igen jártas és lelkiismeretes részvéttel eljáró kezelő ügytársammal együtt kezelvén a beteget a fennemlitett elvek szerint. De hiába. Másnap már a genyedési folyamat kikerülhetlennek nyilvánult, de oly nagy terjedelemben lépett fel a terimbeli beszürődés, hogy a fellágyulás beálltával a szaruhártya átfúrása és a szivárványhártya előesése meg nem akadályoztathatott. Hosszú betegség után terjedelmes heg, a láta majdnem tökéletes elfedésével maradt hátra, mely állapoton a későbben véghezvitt látaképzés lényegesen nem változtatott. XXII. A recsegnek hószámzavar következtébeni visszeres vérbősége. (Hyperaemia venosa retinae ex dysmenorrhoea.) T. E., 21 éves kisasszony Győrből, édes anyjával múlt tavaszszal Pesten időzött, midőn egy reggel felkelvén, észrevette, hogy jobb szemével ködöt lát, mely a tárgyakat többé-kevésbé beborítja és homályossá teszi. A világosság behatásának tulajdonították ezen kellemetlenséget, mivel ágyával szemközt a folyosóra nyiló üvegajtó volt. De máskülönben is roszul érezte magát fejfájásban szenvedvén ; valamint az sem kerülte ki figyelmét, hogy a hószám, melynek beállani kellett volna, meg nem jelent. A rosszullátás nem engedvén, sőt növekedvén, mart. 21 engem felkerestek. A beteg feltűnően szép termetű, magas, erős leány, igen piros arczszinnel, fejfájásról valamint csekély torokbajról panaszkodik, főkép pedig a jobb szem láterejének hanyatlása aggasztja, mely 10 nappal előbb kezdődvén, most már nagy fokot ért. A vizsgálatnál feltűnik, hogy két szemmeli irányozásnál a jobbik kissé kifelé fordul (l’/2'"), de azonnal beigazodik, ha a bal szemet befedem. A belső egyenes izom, valamint a szemteke többi izmai rendesen működnek, úgy hogy a csekély divergentiát a látzavar másodlagos tüneményének kell tekintenem, mi igen feltűnő oly bajaál, mely csak 10 nap előtt támadt. Egyszersmind keresztedzett kettőslátás (diplopia cruciata) van jelen, kellő arányban a rendellenes irányozással, mire különben a beteg csak a vizsgálat alatt lesz figyelmessé, a jobb szemnek képe oly bágyadt lévén, hogy gyertyákkali vizsgálat szükséges e tünet nyilvánítására. Jäger 20 számából csupán az első betűt ismeri fel 6"-re, de akkor is nagy homályban és nem, ha egyenesen rá néz, hanem ha szemét erélyesen felfelé forgatja. A láttér szűkülést vagy félbeszakadást nem, de nagy k özépponti ködöt (centrale scotoma) mutat, mely a középtől minden irányban terjedvén, határát felfelé kisebb, lefelé nagyobb távolságban találja a középponttól. A szemteke külsőleg láthátó részei változást nem mutatnak, a látát kivéve, mely 2"' átméretű és alig húzódik össze a fény behatására. A szemtükörrel a látidegdombcsa széleit tisztán kivehetni, bár még sem oly élesen, mint a bal szemben; a dombcsa maga feltűnően vörös és a középponti visszerek oly tágulatot mutatnak, hogy legalább kétszer vastagabbak a bal szeménél. A bal szem rövidlátó (M %), ugyanezen fénytörési fok a beteg szemen is látszik létezni. Láza nincs. Nem vala nehéz, a fennt nevezett kórismét felállítani és a szerint észszerűen eljárni. A beteget, ki mindaddig egész nap járt, múlatott és este a színházat látogatta, most sötét szobában marasztaltam és gyenge diaetára szorítottam; 10 nadályt ajáltam a halánték és fül tájára; belsőleg keserű vizet. Már más nap kis javulás mutatkozott, de még márcz. 23-án betűket nem képes látni. Éjszaka a hószám beállott, mire 24-én nagy javulást lehetett a beteg örömére észrevenni. A láta már elég élénken mozog, a divergentia hiányzik. Jaeger 12 sz. könnyen olvas; a láttért még középponti homály borítja, de az mind terjedelmében mind sűrűségben csak kis maradványa annak, mi volt. Sürgős teendők végett 25-én haza utaztak, az ottani orvoshoz intézett értesítő soraimmal. Minthogy a gyógyulás oly bámulatos gyorsasággal lépett fel, nem kételkedem, hogy nemsokára tökéletesen helyre állott a beteg látereje. Úgy gondolom, hogy a hószám elmaradása és a reczeg vér| bősége közti kapcsolatot ezen esetben gyakorló orvosok szívesen fogják elismerni mint oly feltevényt, mely az egész megjelenési módból valamint a lefolyásból önként folyik. A divergentia friss
