Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-08-25 / 4. szám
53 54 mert atyja, anyja s nénje szinte ily módon vakultak meg. Jobb szemére már 15 év óta nem lát semmit, bal szeme 5 év előtt veszítette el láttebetségét. A szürke lencsehályog mindkét szemen tökéletesen kifejlődve szemléltetett. Május 21-én történt a bal szemen a műtét; egyes mozzanatai alatt semmi rendellenesség nem fordult elő, a bályogos lencse kemény állományú lévén, magától — azaz egyedül nyomásra — nem jött ki, hanem kanálkával kelletett kivennem. Harmad napra — május 23-án -- a köthártya belövellése igen mérsékelt fokú, könyezés csekély, fájdalmat alig érez a golyóban. A láta felső része tiszta fekete, alsó környékén pehelyszerü tokmaradványok szemléltetnek; az eléje tartott ujjakra gyorsan ráismer és szabatosan megszámlálja. Május 31-én : A lefolyás legrendesebb, a látás napról napra tisztább. Junius 20-án: A nyomkötés eltávolítható, a köthártyán belövellésnek semmi nyoma, a szaru rendes, a láta fekete, a tokmaradványokból alig látszik többé valami, a beteg látereje teljesen kielégítő, egy fekete táblácskára irt számokat, betűket (Jajger 17—20 számú mintájának megfelelőket) gyorsan elolvas. Negyedik eset. H. Jozsefnő, 46 éves Tolcsvára (Zemplén m.) való kántornő, jobb szemén két év óta, a balon tíz hó óta világosságon kívül nem láthat semmit; a szürke-hályog úgynevezett érettsége mindkettőn egyaránt volt megfigyelhető. Májra 28-án hajtottam végre a műtétet a bal oldalon. Midőn a késhegygyei a csarnok közepéig értem, a szivárvány oly hirtelen húzódott össze, hogy a műszer hegye egyszerre eltűnt — a rekesz belső fele által elíedetvén ; kényteleu voltam tehát a műszert vagy egy félvonalnyira visszahúzni, hogy azt a szem hátsó csarnokából kiszabadíthassam, csak aztán a szarumetszést bevégezvén. A szivárvány kimetszése után jelentékeny vérzés következett, úgy hogy a mellső csarnok egészen megtelt vérrel, a hályogot vastag vérréteggel befödvén. Miután az elevateur-t a szempillák közül kivettem s a szemgolyót az oda tapadt vértől letisztítottam, a szaruhártyára alkalmaztatott gyenge nyomás által a vért a szemcsarnokból is anynyira eltávolítóm, hogy a hályog újra ismét átlátszódott. A műtét többi mozzanatai aztán minden akadály nélkül végrehajtattak. A kalánkával kivett lencse kérges állománya az ujjak között szétdörzsölhető (pépes) s meglehetős nagyságú kemény magot foglalt körül. Másnap (29-én) a köthártya belövellése meglepő csekély mérvben mutatkozott, a csarnokban vérömleny vau jelen, mi az elébe tartott ujjak megkülönböztetését akadályozza. Atropin cseppentetik be. 30-án (48 óra a műtét után) a láta erősen kitágult és a vértől megtisztult, az ujjakat jól különbözteti meg. 6-án a látás napról napra erősből, apróbb tárgyakat, mint kulcsot, az óra mutatóit sat. gyorsan megismer. A lob-tünetek szemlátomást oszlanak. Junius 25-én : A nyomkötés levétetik, a műtett szemeD, kivéve a szivárványbeli résecskét, a legkisebb rendellenesség sem födözhető fel. Középnagyságú számokat és betűket tisztán elolvas. Minden órában kibocsáttathatik a kórházból, miután másik szemét jelenleg nem hagyja műtét alá venni. Kisebb közlemények a gyakorlatból. XXI. Sértés által támadt szarutályog fogorvosoknál; gyógykezelési elvek. Ha tekintetbe veszem, hogy gyakorlatunkban minden nap sok oly eset íordúl elő, hol lakatosok-, kovácsoknál stb. kisebb vasvagy más fémdarabok pattannak a szaruhártyára s ott beékelődnek : hogy továbbá az idegen test eltávolitása utón a felületes állományhiány csakhamar beheged még akkor is, ha az idegen test pár napig fészkelt a szaruhártyában s korlátolt genyedést gyűrű alakjában előidézett; feltűnőnek kell mondanom azon tapasztalásomat, hogy fogműtét alkalmával a műtő szemébe pattant töredék mindkét általam észlelt esetben szarugenyedést, sőt az egyikben nagyobb terjedelmű pusztítást vont maga után. Ily feltűnő ellentéttel szemközt eleve kell azon gondolatra jőnünk, hogy ezen utóbbi esetekben a szaruszövet nagyobb zúzódást valamint a fölhám nagyobb kárt szenved mint az említett mesterembereknél, mit már maga a nagy fájdalom tesz valószínűvé, melyet e betegek éreznek, de másrészt el nem szabad hallgatnom, hogy mindkét általam észlelt esetben magában a gyógykezelésben is találhatók talán oly mozzanatok, melyeknek legalább egy bár csekély része a feltűnő lefolyásnak tulajdonítható. 1863. oct. 14. B. jeles fogorvosunk jött hozzám délutáni időben, nagy fájdalomról panaszkodván, melyben bal szemében egy nap óta szenved kis sértés következtében, mi úgy történt, hogy egy kliense fogkövét műszerrel eltávolitván, egy kis darabocska szemébe pattant. Nem sokára a sértés után a fájdalom fokozódott, úgy hogy hideg borogatást kellett alkalmaznia, későbben ólmos vízzel, melyhez mákonyfestveny vegyittetett, de minden legkisebb eredmény nélkül, miért is az éjszakát álmatlanul töltötte. A bal szem külseje a szemhéjszélek vörössége és duzzadtsága által árulta el izgatott állapotát; bő könyezés, némi fényiszony és elég nagy átalános köthártyaalatti belövelés voltak jelen. A szaruhártya felületes vizsgálatnál tökéletesen épnek látszott, de szoros kutatást ki nem kerülhetett egy igen apró fölliámhiány a láta alsó széle táján, oly igen apró, hogy egy épen jelen levő ügytársam, ki tökéletes láterőnek örvend, azt feltalálni nem bírta. A hiányos rész közepe kerekdednek látszott, de fel és lefelé csíkszerűen terjedt és igen gyenge homályba ment át, mi az egészet némileg hasonlóvá tette azon boncztani lelethez, melyet kisded ujjai által okozott szarusértésnél találni szoktunk. A láta igen szűk, lomhán mozgó. Rendeltem a betegnek nyugalmat sötét szobában, gyenge hashajtót, mákonyt a homlokra. Az igen vérmes egyénnél 8 nadály alkalmazása a lobfolyamat kezdetén annál inkább látszott javaltnak, mivel ettől egyszersmind a nagy fájdalomnak némi enyhítését vártam. Javasoltam továbbá a hideg helyett, mit a szem rendesen nem tűr ily körülmények alatt, lágymeleg vizzeli borogatást, főkép pedig a szemhéjak folytonos lezárását. Oct. 15. a kis állomány veszteség valamint a környező homálv sokkal láthatóbb, úgy hogy kevésbé gyakorolt szem figyelmét sem kerülhetné ki többé; a belöveltség változatlan; a fájdalom oly nagy, hogy az éji álmot háborító. Újra 6 nadály. Szunya! %0 sz. több adagban. Langyos borogatás. Oct. 16. A sértés helyén több mint kendermag mekkoraságu tályog, mely a szaru felső rétegeit elfoglalja és % vonalnyival túlemelkedik a felületen. Színe már élénk sárga. A beteg % szemei- morphium daczára, mit összesen vett, az éjjel nem bírt aludni, de a fájdalom most már igen mérsékelt. Illatos meleg borogatások. Oct. 17. Az elmálás már is megkezdődött s pedig mind a közepén, hol a tályog lelapult és felülete felernyedett, mind körzetileg, hol gyűrű alakú fekély támadt, mely a kóros szövetet az ép szaruszövettől elválasztja; fel - tűnő, hogy a tülkhártya táján a külső egyenes izom lefolyása körül több kisebb-nagyobb vérömleny lépett fel a köthártyában. Fájdalom már alig van, alvás meglehetősen nyugodt. Oct. 18. Több mint kétharmad része a gyürüfekélynek tiszta és átlátszó, szélei mind ki- mint befelé simulni kezdenek. A beteg a langyos borogatást, mi neki igen jól esik, folytatja egész nap, éjszakán aluszik. Miután minden veszély elhárítottnak látszott, a fekély igen szabatos módon tisztulván és simulván, Bécsbe siettem, hol sürgős teendőm várt rám, mely utazást különben a méltán aggódó beteg ügytársam kedvéért már pár nap óta halasztottam volt. Bár legkevésbé sem kételkedtem, hogy a felgyógyulás a rendelt nyugalom és langyos kezelés mellett rövid idő alatt megtörténendik, mégis kedves meglepetésben részesültem, midőn négy napi távollétem után a fekélyt majdnem behegedtnek találtam. Még egy hétig tartott, mig az uj fölhám némi homályt mutatott, de ezentúl a felderülés nagy léptekkel haladott előre, úgy hogy 4 hét múlva már csak nehezen lehetett homályt a szaruhártyán felfedezni. Körülményesen adom elő e részleteket, mivel úgy hiszem, hogy a gondolkozó és gyakorolt orvos előtt ezen eset némi érdekkel és tanúsággal bir. Már a sérülés erőművi része, kóroktani tekintetben is sajátságos és mivel földeríti egyikét azon veszélyeknek, melyeknek az orvos hivatásában naponta ki van téve, még inkább méltó említésre. Továbbá a feltűnő fájdalom és heveny lefolyás valamint a tályogképződés, mely tünetek — a mint fennt mondám — mesterembereknél a szembe pattant apró tárgyak által bár a szaruszövetbe beékelődnek, talán soha elő nem fordulnak. Igen lehetséges, sőt valószínű is, hogy ott, hol a kis kemény szálka viszszapattan a szarufelületről, tompa nem pedig hegyes éles véggel érte azt, s azért a zuzódás is nagyobb mint ott, hol finom hegyes vége a fölhámon keresztül hatván, veszteg marad. Legalább úgy kell vennem az említett hatáskülönbséget, ha egy másik sokkal me4*
