Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-08-25 / 4. szám
51 52 A többi műszerek melyekre még szükségünk van, ezek: 5 egy rögzítő csipesz; 6. egy szivárványcsipesz (én a Fischer-félét használom); 7. egy lapjára hajlított finom ollócska. A műtét maga következőleg hajtatik végre. A hányát fekvő beteg mellé — az ágy szélére — a műtő leülvén, és a műtét alá veendő szem héjjai közé a pillatartót alkalmaztatván, a bal kezébe vett csipeszszel (a bal szem műtételénél) rögzíti a szemgolyót, azt annak alsó s belső részén megfogván; jobb keze a Graefe-féle késecskét akként vezeti a szaruhártya széle felé, hogy éle felfelé legyen irányozva, a kés hegye pedig a szaruszél határán ) azon ponton szuratik be, mely a szarn hatod vagy nyolczad szegvényének felel meg, azaz mintha a mütő a szaru felületéből a hatod vagy nyolczad részének megfelelő lebenykét akarná kimetszeni; a műszer hegye továbbá ne egyenesen azon szemközti belső pontra legyen irányozva, hova a kiszurásnál keilend esnie, hanem le s befelé irányoztassék mintha a szemgolyó középpontja felé akarnánk hatolni. (Ez azért javasoltatik, hogy a szemhártyák ne rézsűt, hanem egyenesen metszessenek keresztül, mi által a nyílás, melyen a lencse eltávolitandó, tágasabbá válik.) Mihelyt érezzük hogy a késhegy a csarnokba hatott, a műszer nyelét lebocsátjuk, és pengéjét egyenesen a beszúrási pontnak megfelelő túloldali ellenpont felé bátran toljuk előre, a kiszűrést ismét a szaruszegélyén eszközölvén. A mint a kiszúrás megtörtént, mielőtt a műszert tovább tolnók, a penge éle a műtő felé fordittatik kissé, s a metszés a műszer ilyetén tartása alatt bevégeztetik. Ezzel a műtét első mozzanata be van fejezve, következik a második, melyben az iridectomiát viszszük véghez; a szivárvány szélét t. i. a Fischer-féle csipeszszel megfogjuk, és a kihúzott háromszögletű darabkát a segéd a készen tartott ollócskával elmetszi, kellőleg vigyázván arra, hogy a szarulebenyke széle meg ne sértessék. A műtét harmadik mozzanata abból áll, hogy a műtő az éles hegyű horoggal a sebszélen keresztül a csarnokba hatol, és itten a hályog alsó végéhez érvén, a hegyet a lencse felé fordítva, annak tokját két párhuzamos irányú vonalban felhasitja, mire aztán a horog lapostartásban kivezettetik. A negyedik mozzanatban a lencse kifejtésére kerül a sor. Ha a hályog puha állományú, akkor az gyönge nyomásra, mely a sebszél külső szöglete tájékára gyakoroltatik, magától kibugyan; ha pedig a hályog kemény állományú meg nagyobb kiterjedésű, akkor a kalánt a seb nyitján oly módon vezetjük be, hogy annak vájulata a lencse mögé juthasson, mire aztán az egész lencsét könnyű szerrel kivehetjük. A műtét ötödik vagyis végső mozzanatában a szem langyos vizzeli lemosásával és annak szorgos bekötésével foglalkozunk. Az utóbánás a legegyszerűbb. A kötés naponta változtatik és lágy meleg vizbe mártott puha szivacscsal a szemtajék lemosatván, újra beköttetik. Legfőbb gondot arra kell fordítani, hogy a beteg csendesen, nyugodtan és hányát feküdjék és hogy a szoba tökéletesen elsötétítve legyen. Az étrend folyékony vagy igen puhára főtt ételekre szorittassék. * * * Az imént leirt műtéti mód szerint a múlt hetekben következő eseteket kezelvén, azoknak rövid leírására legyen szabad áttérnem. ') Graefe a be- és kiszúrást a tülkhártyába, */«—'/, vonalnyira a szaruszéltől, ejti; én számos a hullán tett kísérleteknél meggyőződtem, miszerint ha G. tanácsát követem, az üvegtest részletes előesése sokkal könnyebben idéztetik elő, miért is fenntebbi mód szerint műteszek, s legalább eddig nincs okom hogy másként cselekedjem. Lásd a második műtéteset történetét. Első eset. D. T. 48 éves napszámosnő. Atyja mindkét szemére vak volt; az egyik Szabó tr., volt országos szemorvos, másik F a b i n i tanár által operáltatott, sikerrel csak az utóbbi. Betegünk jobb szemével körülbelől egy év óta, a világosság megkülönböztetésén kívül nem lát semmit; bal szeme öt hó előtt ugyanazon sorsra jutott. Vizsgálatnál mind a két szemen a szürke hályogot tökéletesen kifejlődve, megérlelve találtam; a lágynak tetsző kérges állományon keresztül, magja tömörnek tetszett. Május 8-án történt a műtét; különös, hátráltató körülmény műtét közben nem merült fel. 9-én. A beteg alig érez fájdalmat a műtett szemben, csupán homloka és halántéka táján köszvényes hasgatásokról panaszkodik. A köthártyán a chemosis-féle állapot középszerű mérvben kifejlődve. A szaru tiszta, fénylő. A láta tág, tisztán feketlik, hályogmaradványoknak benne semmi nyoma. A roppant fényiszony miatt az elejébe tartott ujjakat meg nem különböztetheti. 14-én (hatodik nap a műtét után). Az egész idő alatt fájdalomról alig tett panaszt. A köthártyalob tünetei napról napra alább hagynak. A láterő naponta javult, a kéz ujjait, valamint nagyobb tárgyakat is, gyorsan és tisztán különböztet meg. 19-én (a műtét után 12-ik napján). A köthártya belövellése igen csekély, a tülkhártya fehér színe, kivált a szögletek táján előtűnik. A szaru rendes, láta tiszta, alsó körülete rendes kerekdedségű; a láttehetség teljesen kielégítő, az óra mutatóit, fekete táblára krétával irt betűket, számokat (Jaeger 18—20 számú mintájának megfelelőket) minden habozás nélkül elolvassa, színekre azonnal reá ismer. Junius 3-án. A mütett egyén az orvos-gyógyszerész egylet havi ülésében jelen volt tagtársaknak bemutattatott, a midőn a világosság iránti érzékenységen kívül, a szemet helyreállítottnak lehetett tekinteni. Junius 15-én az egyén, kívánságára haza bocsáttatott, jobb szeme műtétét az őszre óhajtván halasztatni. Az utókezelés, a műtét első napjától kezdve, csupán abban állott, hogy a mütett szemet naponta langyos vízzel, finom, puha szivacsdarabot abba mártván, kimostam és aztán gyenge nyomkötést alkalmaztam. Atropint csak egyetlen egyszer (a műtét utáni 6-ik napon) cseppentettem be. Második eset. L. Pál, 75 éves elaggott csizmadia, mindkét szemén 4—5 év óta kifejlett, keményded állományú szürkehályogon kivül, a szemhéjak köthártyáján idült, apró szemcsésedések képződésétől kísért iobfolyamat észleltetik, mely kórállapot ellen, máj. 3-tól — felvétele napjától — 12-ig kezeltetvén (kénsavas rézélegféle jegeczczeli érintések), a lobos tünemények annyira elmúltak, hogy a műtét végrehajtása akadálytalanul megtörténhetett. A vonalmetszés be- és kiszurási pontjai, ez esetben a tülkhártyába, % vonalnyi távolságban a szaruszéltől estek, és daczára, hogy ekként a sebszél elég tág vala, a szemtekére alkalmaztatott csúsztató nyomással (Schlittenmaneuvre) a lencse kifejlesztése nem sikerült, kénytelen lévén a kanálhoz folyamodni, melylyel aztán a lencsét könnyű szerrel kiszabadítottam. Az egész műtét közben a beteg fölötte nyughatatlan volt, szemgolyóját ezen perczekben, hol a rögzítés megszűnt folytonosan ide s tova forgatta, minek tulajdonítható, hogy az üvegtest részbeni kifolyását nem akadályozhattuk meg. A kifolyást véleményem szerint könyithette az is, hogy a vonalmetszés a tülkhártyán ejtetvén, nagyobb rés nyilt az üvegtest előesésére, miért is a későbbi m ütéteimnél a be- s kiszurást a szaruszélen viszem véghez. Műtét után a láta tiszta fekete volt és a szem szokott nyomkötéssel biztosíttatott. Másnap reggel a beteget a legrendetlenebb helyzetben fekve találtam, a nyomkötés le volt oldva, s az ápolótól értesültem, miszerint minden igyekezete s figyelmeztetése daczára a műtett beteget megnyugtatni s nyugott fekvésben megtartania nem lehetett. Megvizsgálván a szemtekét, a mellső szemcsarnokot genynyel telve szemléltem. A beteg még négy napig maradt a kórházban és miután a másik szeme műtétét későbbi időre kívánta halasztatni, májús 16-án kibocsáttatott. Ezen műtét kedvezőtlen kimenetelét részint a beteg nyugtalan magaviseletének, részint az üvegtest részletes előesésének tulajdonítom, az utóbbit pedig nagyban elősegitette a tülkhártyába eső vonalmetszés. Harmadik eset. Z. Mátyás, 57 éves kiszolgált katona S.-Patakról (Zemplén), családjában a szürkehályog igen otthonos,
