Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-02-17 / 1. szám
5 6 kellő viszonyok közé jut, mégis azt tapasztaljuk, hogy némely egyén kiválóan szenved azokban, minélfogva azt kell hinnünk, hogy vannak bizonyos föltételek, melyeknél togva a repülő foltok némely szemekben mindig jelen vannak, mig másokban csak néha mutatkoznak, vagy is csupán egy bizonyos időponttól fogva vehetők észre. A legfontosabb mozzanatot, mely ezen különbségekre befolyással van, a fénytörés és alkalmazkodási képesség rendellenességében találjuk. Miután minden egészséges szem, mely különben repülő foltokat nem szokott látni, azokat azonnal észre veszi, mihelyt szóródott kör képződik a reczegén, természetes, hogy olyan szem, mely akár fénytörési, akár alkalmazkodási hiba következtében rendesen szóródási körben látja a tárgyakat, mindaddig a repülő foltok által lesz zavarva, a míg a fénysugarak nem éles pontokban térnek össze a reczeg síkján, hanem kisebb nagyobb szóródási k őröket képeznek. A rövidlátó szem tehát különösen bir oly fénytöréssel, mely azt a repülő foltok nagy számbani és igen tiszta látására hajlandóvá teszi; azért alig is van rövidlátó egyén, ki eziránt ne panaszkodnék, s nagyfokú rövidlátás természetesen még inkább szaporítja a bajt. De még a rendes fénytöréssel biró szem is, ha a haladó kor folytán presbyopicus lesz, munka közben látja nem ritkán először e kis alakokat, melyekhez a rövidlátó szem ifjúsága óta szokva van. Nem is kell több úgyszólván arra, hogy az ember e tüneményt mindig lássa, minthogy egyszer legyen reá figyelmeztetve, ha egyébkint a kedvező szembeli körülmények nem hiányzanak. Ez oknál fogva történik az is, hogy kisebb-nagyobb fokú szemlob, pl. szaruhártya- vagy szivárványlob alkalmával a szerv működésének figyelmes észlelésére felhívott egyének először lesznek figyelmesekké a repülő foltokra, a melyeket azontúl mindig észrevesznek. Nem egyszer hallottam a betegtől állítani, hogy e vagy ama szembetegsége óta látja az aggasztó tüneményt. A természettudományi tanítványok és búvárok élettani és láttani kísérleteinél, különösen górcsői vizsgálatoknál ismerkednek meg e repülő foltokkal. A ki azután csak némileg hajlandóa hypochondriára, az nem csak el nem veszíti többé a háborító pontokat, hanem majdnem mindig úgy látszik neki, mintha azok napról napra szaporodnának, mi valószínűen már abban találja magyarázatát, hogy figyelme növekedő feszültséggel rájuk van irányozva. Lehangolt kedély a legroszabb befolyással van a foltok szaporodására vagy is inkább azoknak növekvő észrevételére, ellenben mulatság és szórakozás, elvonván a figyelmet, az öntudat hátterébe szorítják azokat annyira, hogy előbb aggódó emberek róluk napok és hetekig egészen megfeledkeznek. Az alkalmi okok közül, melyek részint a betegektől, részint különféle orvosoktól a röpülő foltok létrehozására nézve vádoltatnak, említendők: a megfeszített foglalkozás kis tárgyakkal, huzamos olvasás, irás, festés; szeszes italok, nemi viszonyok vagy más okok által előidézett vértódulás a fej felé ; lázas betegségek ; szemlobok, virasztás, emésztési zavarok , vérkeringési hibák, végre az úgynevezett idegesség. Az előbb mondottak szerint mindezen okok csak annyiban vannak befolyással e tünemény előállítására, a mennyiben netalán nagyobb véráramot okoznak az agy- és a látszerv felé s az által ez utóbbit képesebbé teszik oly csekély látzavart észrevenni, mely a nélkül még soká vagy épen örökké kikerülte volna a figyelmet. Mi az orvosnak feladata oly tünettel szemközt, mely egyrészt szoros értelemben nem is betegség és másrészt viszont gyógyithatlan ? — Első tekintetre úgy látszik, mintha nem is volna érdemes ily csekélységekre az időt vesztegetni; de ha tekintetbe veszszük a beteg aggodalmát, továbbá azt, hogy nyugtalanságában netalán fölösleges vagy épen ártalmas gyógymódokhoz folyamodhatnék képzelt bajának elhárítása végett, igen is fontosnak fogjuk találni, figyelmeztetni az illetőt a baj természetére, megnyerni annak bizadalmát, s figyelembe venni a talán mégis jelen levő alkalmi okokat, miszerint a kínos állapot ellen némileg működhessünk. Ha valaki a nevezett panaszszal hozzánk segélyért fordul, legelső teendőnk arról meggyőződni, hogy valóban csak az ártatlan röpülő foltok vannak jelen, nem pedig hasonló tüneteket előidéző más fontos betegségek rejlenek a tünet alatt. Különös tekintettel legyünk kezdődő hályogra, üvegtest-homályosodásra és reczeg-bajokra. A kezdődő hályogot ferde világítással, az üvegtest zavaros mivoltát szemtükörrel, a reczeg és a látideg kezdődő baj át részint szemtükörrel, részint a láttér figyelmes nyomozása segedelmével biztosan lehet feltalálni. Fődolog természetesen, hogy a panaszolt baj a repülő foltok fent rajzolt tulajdonságaival bírjon és a láterő tökéletes legyen, akár szemüveg nélkül, akár a kellő domború, illetőleg homorú szemüveg használása alatt. Ha e tekintetben egyszer biztosak lehetünk, akkor az egyénnek megnyugtatása íöfeladatunk, mely tapasztalásom szerint müveit embereknélj (mert ilyenek fordúlnak többnyire ily panaszszal hozzánk) legjobban sikerül, ha nekik a tünet részleteit nem csak leírjuk, de egyszersmind olyan részletekre is figyelmeztetjük őket, melyeket ők magok addig nem is ismertek ; e végett czélszerű, ha részint papírra rajzoltatjuk általuk a látott foltokat, részint azokat ábrázoló fametszeteket mutatunk nekik. Egyszer mindenkorra kell hogy a kellemetlenséggel megbarátkozzanak, melyet néha nagyobb, máskor kisebb fokban fognak tapasztalni, de alkalmasint mind végig magukkal hordani. Ha különben emésztési zavart, ülő életmódot, húzamos munkát, hypochondriát, székrekedést találunk fel nálok mint alkalmi okokat, el nem mulasztandjuk az ilyen bajok ellen javait hathatós gyógy eljárást alkalmazásba hozni. Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVI. II ángy hal vág h as zn ál at a szemműt ét étinél. Azon kérdést, váljon czélszerű vagy is szükséges-e, hogy a betegekeet elaltassuk, midőn szemükön műtételt viszünk véghez, e lapokban több ízben fejtegettük. Átalános szabálynak tekintjük az elaltatást gyermekeken véghez viendő műtéteknél. Egész a 15-ik évig csak kivételképen találunk oly egyénekre , kiknél az érzéstelenítést, mely az önkénytelen és veszélyes mozgások ellen biztosit, nélkülözhetnők, habár csekélyebb műtételt, mint például izommetszést akarunk is véghez vinni. Épen az ellenkező rendszabályhoz tartjuk magunkat felnőtt embereknél. Itt az elaltatást csak kivételképen szoktuk alkalmazni. Még szemtekekiirtást is, melytől a betegek leginkább iszonyodnak, az egyén szabad beleegyezésével hangyhalvag nélkül nem egyszer vittünk véghez. Szürkehályogkivétel, valamint a szivárványmetszés rendesen elaltatás nélkül történ s átalában csak oly esetekben fogunk az elaltatási szerhez, hol vagy a szemhéjak görcsös összehúzódása a beteg legszilárdabb akarata daczára sem szűnik meg, vagy a kislelküség oly nagy, hogy aj műtétéi alatti kedélyállapottól még a műtét utáni időszakra is kiterjedő rósz befolyástól kell tartanunk. A jelen közleményben arra akarok figyelmeztetni, hogy a szemhéjgörcs legyőzésére nem épen mindig szükséges a hangyhalvag adagolását egész a tökéletes kábításig folytatni, más szóval, hogy felnőtt embereken, 1* I
