Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-03-25 / 3. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 12-clik számához. Hirschler Iff nácz tudortól.

3-ik szám. Vasárnap, mártius 25-én. 1866.

Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. IV. A lencse bántalmai által okozott látzavar. (Folyt.) — Reczeg- és látidegsorvudás festenyelfajulással, mint öröklött baj egy család négy nemzedékénél. (Folyt.). — Kisebb közlemények a gyakorlatból. I. Szaruhártya sértés. Sugárzsába. II. Irideremia. Nystagmus. III. Reczegedénybeli vérzés közösülés folytán. — Mór. Galandócz kiküszöbölésével egyidejű gyógyulás. — Mellső csarnok csapolása szürke-hályog gyógyítására. — Az üvegtestnek csapolása bályogkivétel után. —- Vegyesek.

A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete.

IV.

A lencse Mntalmai által okozott látzavar.

(Folyt.)

A lencse fi ez am (luxatio seu ectopia lentis) többnyire valami sértés folytán áll be s vagy tökéletes vagy részbeni. De vannak a sértés által okozott eseteken kívül még más rendbeliek is , melyeket itt röviden kell említenem. Létezik ugyanis egy veleszületett belyhagyása a jéglencsének (ectopia lentis congenita), mely igen jellegzetes látzavar t idéz elő, s melynek egy érdekes példányát saját tapasztalásom nyomán a Szemészet 1864-iki 7 számában közöltem. Midőn a t. olvasót az ott mondottakra, valamint v. Graefe hasonló esetére (Archiv f. Ophth I kötet 345 1.) utasítom, az ily szemekben előforduló tanuságos láttünetek taglalásába ez alkalommal nem ereszkedem. De fölötte szükséges, hogy a lencseficzam egy másik neméről szóljak, mely erőműves behatás nélkül jön létre s keletkezési módjára nézve némileg rejtélyes.

Minden gyakorló szemorvosnak van időről időre alkalma oly esetet észlelni, hol látszólag sértés nélkül a lencse vagy tokjával együtt vagy a nélkül az üvegtestben vagy a mellső csarnokban találtatik. Különösen azon esetek, melyekben a tokjában bezárt lencse így helyét változtatta, máskép nem értelmezhetők, mint úgy, hogy a Zinnius-féle övcse (zonula Zinnii) valami oknál fogva beszakad, mire a lencse természetes helyzetéből megszabadulván, vagy hátra az üvegtestbe vagy, látatágulat jelenléténél, mellfelé a csarnokba esik. Ha azon kórtani mozzanatokat kutatjuk , melyek a zonula ily beszakadását okozhatnák, leginkább érhártya és üvegtest bántalmaira mint olyan feltételekre akadunk, melyek kétség kívül hasonló következményekkel lehetnek összekötve. Nevezetesen kell hogy a hátsó érbártyacsappal (staphyloma posticum Scarpae) járó hatalmas hosszabbulása a szemtengelynek, a zonulára olyvonszolást gyakoroljon, mely szakadására alkalmat szolgáltathat; idevágó eseteket többször láttam.

Az üvegtest bántalmaira nézve, melyek hasonló befolyással volnának a lencse helyzetére, kevésbé vagyunk eddigelé tisztában. Mert annyi bizonyos, hogy épen azon betegeknél, kiknél a megtörtént önkényt es lencseficzamot (spontane Linsendislocation) az üvegtest egy bizonyos felernyedésével oki viszonyba hozni kénytelenek vagyunk, nem találunk oly homályosodásokra, a milyenek az üvegtestbeni betegségekben különben oly gyakran vehetők észre. S mégis több mint puszta feltevény, hogy az üvegtest ily esetben más oknál fogva már előbb meghígult (Verflüssigung des Glaskörpers). Nem maradna egyéb, mint táplálási zavarnak tekinteni azon sajátságos bigulást, melynek folytán nem csak az üvegtest válaszfalai, hanem még a zonula is felemésztetik, mely zavar talán az átalános táplálással, illetőleg valami beteg vérvegygyel függne össze. De másrészt nem szabad felejtenünk, hogy talán számos oly „önkénytes lencseficzam“ mégis erőmű vés behatásnak következménye, hanem oly csekély és oly régen megtörtént behatásnak , hogy a betegek arra már nem emlékezhetnek. Az ily kisfoku és semmi feltűnő jelekkel nem járó sértés talán mégis első szemét képezte azon láncznak, melynek közepén az üvegtest higulását, végén pedig a lencse helyhagyását találnék.

Áttérve tulajdonképeni tárgyunkhoz az az a 1 á t z a v a rh o z, melyet a lencseficzaui magával hoz, nagy különbséget találunk a szóban levő esetekben a szerint, a mint vagy tökéletes vagy részbeni helyhagyás létrejött. Önkényt érthető, hogy azon esetekben, melyekben aficzamodott lencse az üvegtest fenekére esett, körülbelöl hasonló látzavar lesz jelen, mint milyent a lencse műtétéi általi eltávolítása illetőleg hátra fordítása Reclination) után észlelni szoktunk. Szabad leg'^en azt egy idevágó tapasztalásommal pár szóval felvilágositni.

*

* *

1865 mart. 8-án jött egy 29 éves erőteljes pomázi vadász hozzám, ki azelőtt 3 héttel részeges állapotban éjjel elesett, azóta jobb szemével igen rosszúl lát, úgy hogy a nagyobb tárgyakat is csak sűrű ködön keresztül veheti észre; látása oly tágult, hogy az első pillanatban a szivárványhiány (irideremia) benyomását teszi; különösen belső alsó fele a szivárványnak tökéletesen hiányozni látszik , míg felső-külső fele %—-1 “' széles, sarlóféle szegélyt képez. A hátsó csarnok fenekén lehet a tokjában bezárt lencsét látni , a mint a szemteke mozgásainál megmozdul ; az üvegtestben ferde világítással hártya-féle homályosodások fedezhetők fel, melyek alkalmasint vérömlenyek maradványai. A szemtükörreli vizsgálat legnagyobb fokú hypermetropiára mutat, míg a hátsó részek , nevezetesen az ér- és reczegbártya épek. A beteg sokkal tisztábban látja a tárgyakat, ha finom lyukon keresztül néz ; 3 számú domború üveggel, főkép hogy ha az stenopäicus készületbe tétetik, még közép nagyságú nyomtatást is bir olvasni.

Aprilis 1-jén az üvegtest már sokkal tisztább volt, a látás az emlitett láttani eszköz segítségével még tökéletesebb. Azon idő óta a beteget többé nem láttam.

Egészen eltérő és csakugyan az ellenkező látzavart okozza a ficzamodott lencse, hogy ha nem az üvegtest fenekén, hanem a látában vagy épen a mellső csarnokban találkozik, mert akkor szükségképen nagy fokú rövidlátást idéz elő. v. Graefe tesz egy esetről említést (i. h.), hol a mint a betegnek fejét majd előre majd hátra forditná, aficzamodott lencsét önkényt majd az üvegtestbe majd az erősen kitágult látába bírta elhelyezni, ily módon majd hypermetropiát (—j—4) majd erős myopiát előidézvén.

Bár a tokjában bezárt lencse sokáig, több évig is megtarthatja átlátszóságát a helyhagyás után, rendesen mégis nem sokára zavaros lesz az, s mind azon látzavart okozza, — természetesen akkor, midőn a látóból egészen nem távozott el — melyeket a szürke hályog létrehozni szokott.

Míg az elősorolt kórállapotokban oly szembeszökő tünetek állnak elő a szemtekében, hogy még felszínes tárgyi vizs-