Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-03-25 / 3. szám
19 20 gálásnál sem egykönnyen kerülhetik ki a szemész figyelmét, addig a részbeni lencseficzam, midőn t. i. csak egy kisebb része szakadt be a zonulának, vagy épen nem ismertetik fel a baj, vagy legalább nagyobb nehézségekkel jár annak fölisme rése. Ugyanis csak akkor lehet ráismerni a lencse helyhagyására , mikor már vagy a szemcsarnok és látában világos tárgyilagos változások jelennek meg, vagy a látzavar minősége bennünket ily tárgyilagos tünetek felkeresésére indit. A tárgyilagos tünetekhez, melyek a zonula részbeni beszakadása folytán fellépő lencseficzamot jellegzik , tartozik a lencsének némi rezgése, melylyel a szivárványhártyának megfelelő hullámzása mell- és hátfelé (iridodonesis) párhuzamban jár, oly hullámzás, mely rendesen nem az egész szivárványhártyára terjed ki, hanem csak egyik megfelelő részére szorítkozik ; idetartozik továbbá jól kitágult látónál a ficzamodott lencse a láta terére eső szélének jellemzetes aranyfénye. Az alanyi tüneteket illetőleg könnyen érthető, hogy ott, hol a lencse oldalvást eltért, hol tehát a szemtengely nem a lencse közepén keresztül megyen, a tárgynak képe többé nem a reczeg középpontján, hanem attól vagy be- vagy kifelé fog esni, és hogy ily esetben kettős látás keletkezik, ha mind a két szem rögzíti a tárgyat. De még egy szeműi e 1 i kettőslátás is jön létre (diplopia monocularis), ha a helyhagyás némikép nagyobb fokot ért el, úgy hogy mind a körzeti, mind a középponti sugarak külön-külön helyen egyesittetnek össze képpé , vagy ha még a láta azon részén keresztül is hatnak sugarak a reczegre, hol a lencse hiányzik. A látzavar tapasztalásom szerint néha oly igen jellemzetes , hogy hasonló esetekben már a betegnek leírása is figyelmessé teheti az orvost a lencse hely hagyására; máskor megint csak szorgalmas kutatás után ismerhető az fel Ha sértés után a beteg egy szemmeli kettős látásról panaszkodik, igen való színű, hogy a lencse bár kis fokban is élettani helyzetéből kitért, miért ily látzavar jelenléténél mindig kell hogy a szivárvány és a láta boncztani viszonyait legszorosabb vizsga lásnak alá vessük. A mondottak felvilágitására nem lesz czélszevütlen, ha ismét egy a múlt évben észlelt kóreset vázlatát ide iktatom. * # # Balla István. 34 éves, cseléd, 18(14. dec. 7-én hozzám fordult, jobb szemének sértése folytán támadt látzavar miatt. Bal szemét, mely tökéletesen sorvadt, 111 év előtt vesztette el, valószínűleg takár által. Jobb szemén látási zavarról panaszkodik 2 hét óta, a mikor tehén rúgta meg; de körülményesebb kérdezés és kutatás folytán kiderül, hogy távolról soha sem látott tökéletesen jól. Az alsó szemhéj közepén kis heg van ; a megfelelő tiilkhártyarészen, közel a szaruhártya széléhez, vérömleny maradványa ismerhető fel. Az igen értelmes beteg azt álitja, hogy az említett sértés után, mely különben semmi nagyobb külső tünetekkel vagy fájdalommal összekötve nem volt, annyiban igen zavartan látja a tárgyakat, a mennyiben részint ködösen, részint határozottan kettőzötteknek mutatkoznak. Különösen emliti, hogy szabadban egyik erdőt a másik fölött, egy szénás szekeret a másik fölött vesz észre, mi neki a szédelgéshez közel álló kellemetlenséget okoz. Közelebbről vizsgálván, a szaruliártyát és mellső csarnokot rendes állapotban találtam. A szivárvány felülete görbülést nem mutat, de igenis a szemteke legkisebb mozgásainál bizonyos fokú rezgést, mely majd a felső, majd az alsó felében inkább tűnik fel. A láta rendes mekkoraságú, fény behatásra igen élénken húzódik össze. Ferde világításnál a lencse kéregállományában le- s kifelé pár apró szürkés pontocska, föls befelé pedig igen gyöngéd csíkos homály fedezhető fel, mely utóbbi homorú tükrön keresztül még határozottab b lesz. Jäger 20-ik számú minta-betűit csak 2 lábnyira veszi ki tisztán, ,0. sz. homorú üveggel ugyanazon betűket 5 1 2 lábnyira jói látja. Likon keresztül tisztábban j lát, de sokkal jobban, ha finom hasadékot tart szeme elé, és pedig rézsut felül-belőlről ki- és lefelé. Jäger 3-ik számú betűit meglehetősen jól olvassa 10 hüvelyknyi távolságra, sokkal tisztábban, ha a hasadékot az említett irányban szeme elé tartja. Kettős látását kutatván, a következőket jegyezhettem fel. Eleinte azt állitá a beteg, hogy ujjamat egyesnek látja, kivévén ha ez a vízszintes látsíkon (horizontale Visirebene) felül van, még pedig úgy hogy akkor sem egészen két ujjat lát, ha az ujj az emlitett síkon fölül függőleges irányban áll, hanem csakis az ujj felső végén oszlik az kétfelé ; de ha azon tájon vízszintes irányban van, akkor egész hosszában látja azt kettőzöttnek. Ha most a hasadékot az előbb említett rézsut irányban tartja, eltűnik a kettős látás. Huzamosb vizsgálat után pedig még az is kiderül, hogy a látsíkon alól létező ujjat szintén kettősen látja, és ellenkezőleg mint a látsíkon felül, t. i. a vízszintesen tartott ujjat csak részleg látja kettőzötten, a függélyes irányban pedig egészen kettősnek. — Sokkal tisztábban tűnnek fel a kettős látás tünetei, ha finomabb tárgygyal vizsgálom. Ha a hályogtű elefántcsont nyelét függőlegesen tartom szeme elé , akkor felső vége már 2“ távolságra kettősnek mutatkozik •, a tárgyat most lassankint eltávolitván a szemtől, a kettős látás a tárgy felső végétől lefelé nagyobb kiterjedést nyer, egyszersmind a bal kép kissé magasabbra emelkedik mint a jobbik. lO"-nyira már az egész nyél kettős, a két kép csak pár vonalnyival áll el egymástól, de a bal kép 4“ magasabban áll a jobbiknál. Innen kezdve a két kép a további távolitással arányban kis fokban, de következetesen inkább válik el egymástól, oly módon, hogy a magassági különbség nagyobb mértékben növekszik, mint az oldali távolság. 5‘-nyira a magasságban 1 '/j'" oldalt V3" távolságot mutatnak. 5'-nyin túl egyszersmind 3 kép tűnik fel, 7'-nyira 4 kép. Nagyobb távolságra már igen ködösen látja a keskeny tárgyat, úgy hogy a képek számát határozottan nem birja megmondani. 10 számú homorú üveg megszünteti a kettős látást 10— 18“-nyira, 7-ik számú homorú üveg még meg 7—lO'-nyira. Kerekded likon keresztül seholsem látott kettősen, a hasadék csak akkor szünteti meg a kettős látást, ha azt a fennt emlitett irányban tartja. Ezen nevezetes tünetek csak a sértés folytán megtörtént lencsehelyhagyás által értelmezhetők, melyet különben még maga a szivárvány rezgése is valószínűvé tett. Az atropin által előidézett látatágulat csakugyan kétségen kivül tette e föltevény alaposságát. A láta leginkább tágult föl- s befelé. Ferde világításnál, de puszta szemmel is, a láta alsó külső szélétől körülbelől 1 V2'" nyira a lencseszél jellemzetes tompa arany fénye ismerhető fel. Míg az némileg hátfelé áll, a felső belső szél kissé mellfelé van irányozva. Úgy látszik, hogy a zonula alsó külső része a sértés alkalmával beszakadván, a lencse saját tengelye körül gyönge forgatást szenvedett, mely szabatos fénytörést többé nem engedvén, a középpont hibás állása folytán jött létre a jellemzetes kettős és sokszoros látás. — A beteg azon idő óta rendesen jelenik meg nálam, a homályosodás nem terjedt, ! 0 számú homorú üvegével, melyet paraszt társai gunyolása daczára most rendesen hord, elég jól bir mindent végezni, de távol fekvő tárgyakat, mint pl. erdőt, szekeret s embereket mindig kettőzött képben lát. A fennt említettek kiegészítéséül még megjegyzem, hogy a diplopia és polyopia monocularis nem igen gyakran előforduló tünet, melynek tökéletesen kielégítő megmagyarázása a búvároknak eddigelé nem sikerült. Stellwag e tárgyra vonatkozólag igen érdemteljes inonographiát írt *), melyben bő adatokkal kimutatja, hogy az egy szemmeli kettős látás mindig a lencse tökéletlen beállításának (unvolkommene Einstellung) következni énye, és hogy az itt-ott egyidejűleg előforduló lencsehomályosodások arra nagyobb befolyással nem bírnak. Annyi bizonyos, hogy a nevezett tünet majdnem kizárólag rövidlátással párosulva jár, s miután minden esetre a lencse működésével szoros összefüggésben lenni látszik, szabad legyen itt, hol a lencse bántalmai által okozott látzavart tárgyalni igyekszem, még saját tapasztalásomból mentett némi adatokkal járulnom ezen igen érdekes tünet megismertetéséhez. (Folyt, követ.) *) Ueber doppelte Brechung und davon abhänp'ote Polarisation des Liehtes iin menschlichen Am ge, von C. Stell wag- von Carion. Aus dem V. Bande der Denkschriften der mathematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kais. Akademie der Wissenschaften besonders abgedruckt. Wien, 1853.
