Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-02-25 / 2. szám
15 16 Az imént vázolt tünetcsoportok alapján kórisménk így hangzik : Reczeg-és érhárty a-s orvadás. Roppant festeny-lerakodrnány a reczegben. A látideg nagyfokú haladó sorvadása. A kórtani elemek elhelyezéséből pedig jogosan következtetnünk szabad, hogy a kórfolyamat a sárga folt tájából indulván ki, a látideget másodlagos módon támadta meg. Arra nézve , hogy a baj a reczegben vagy az érhártyában vette eredetét, kevésbé határozottan felelhetünk, de valószínű, hogy a két hártyának egymással érintkezésben levő rétegeiben rejlett a bajnak első csirája. (Folyt, köv.) A porlasztó készülék alkalmazása szemhéjbajok ellen. (Eló'leges jeleutés) Máit év September hava óta számos esetben megkisérlettem a kénsavas rézéleg-oldatnak porlasztókészülék általi alkalmazását bizonyos szemhéjbántalmaknál. Útmutatásul szolgált nekem a pyrenaei fürdőorvos TiUot azon közleménye, melyet a „Szemészet“ múlt évi 5-dik számában kivonatban előadtam, s melyben a nevezett orvos az ottani ásványvíz ily módon történt alkalmazását szemhéjlob ellen sikerteljesnek állitotta. Minthogy az úgynevezett pillaszőrmirígylob (Blepharitis ciliaris) egyrészt igen számos példányban előfordul, másrészt még a legszorgalmasb kezelés mellett is a legkonokabb bajoknak egyike, egyelőreezen kórállapotot tűztem ki főképen kísérleteim tárgyáúl, gyógyszerül pedig azért vettem a kénsavas rézéleget, mert a Tillot által használt ásványvíz ezen sót (kénsavas vaséleg mellett) tartalmazza. — Használtam előbb gyengébb (3 szmr. 1 ob. vízre), később erősebb (5 szmr.) oldatot. Készüléknek pedig választottam azon ismeretes kis porlasztót, mely egy üvegből, egy kautschukhólyagból, meg két szögletben találkozó üvegszárból áll, s melyet most női salonokban illatszer-porla3ztóképen használnak. Hogy könnyebben értessem meg a t. olvasóval az új gyógykezelés értékét, valamint eredményét, szükséges előrebocsátanom, miszerint a fennt említett megnevezés, Blepharitis eil. alatt háromféle egymástól igen különböző betegség jön elő az orvosi jelentésekben. Az első, melyet a száraz és pikkelyes formának mondhatnánk, mint örökleteg baj fordúl elő a családoknál, különösen szőke egyéneknél s a többé-kevésbé fölpiros (erythematosus) szemhéjszélén számos kis korpaféle pikkelyt mutat, mely évekig naponta meggyül és a szemszörnek, veszedelmes bár kisebb mértékben, mint a második alak. Ez ellen eddig legnagyobb sikerrel kámphoros vörös higanyélegkenőcsöt, szemzuhanyozást, hideg fürdőt stb. szoktam volt alkalmazni. Mondhatom, hogy az új gyógymód legalább versenyezni bir a régivel, mindig javított a beteg állapotán, gyakran tökéletesen megszüntette a bajt. A második alakot fekélyes szemhéjlobnak mondhatnék, mert a vastag, sárgás barna pörkök alatt, melyek a beszűrődött s megvastagúlt szemhéjszélt fedik, mindig megújuló, néha igen mélyen a szőrmirígyalapba beható fekélyek rejlenek, melyek idővel ezen mirígytelep tökéletes sorvadását idézik elő s e szerint a szemhéjat szőrétől többé-kevésbé, de még tökéletesen is megfosztják. Ez ellen a pörkök szorgalmatos leszedése, egyszersmind a beszűrődött szemhéjszél langyos péppel való fellágyitása , továbbá a fekélyek pokolkővel gyakran ismételt étetése, végre a fennt említett kenőcs és szemzuhany vétettek használatba. Az uj gyógymód itt már nem mutatkozott oly sikeresnek, mint az első alaknál, s több esetben fel kellett vele hagynom, vagy legalább közbe-közbe a pokolkőhöz fognom. De voltak ezen esetek közül is némelyek, melyek bámulatosan javultak. Különösen egy 17 éves szép leány, ki szépsége miatt már nagyon aggódott, miután 1 ‘/2 évig pokolkővel hasztalanul kinoztatott, pár hét alatt tökéletesen meggyógyult, még pedig úgy, hogy 3 hónap alatt a legkisebb visszaesés sem mutatkozott. Leghasznosabbnak találtam végre a porlasztót a 3-dik alaknál, a melyben t. i. részint kőthártyabaj — idült hurutos duzzadtság, részint szemhéjszörrairigyiob képézi a betegség alapját. A t. olvasó ismeri azon némileg kiszegélyzett (ectropium organicum) vörös szemhéjakat, melyek bőre folytonos könyezés által felhámjától részben megfosztva, igen nehezen eltávolítható vékony lapos pörkkel fedve van. Ezen esetekben a szilárd kénsavas rézéleg jegeczczel való étetést már régen főgyógyszernek ismertem. Az új gyógymód szintén gyönyörűen megfelelt várakozásomnak, a mennyiben egyszersmind zuhanyként hatolt a megvastagúlt szemhéjszélekre. Igen czélszerünek bebizonyult ily esetekben a Bowmanféle műtét t, i. az alsó könycsatorna felhasítása, mi „drainage“ gyanánt elősegítette a gyógyulást. Alkalmaztam a porlasztót rendesen naponként egyszer 1—2—5 perczig, kisebb nagyobb távolságban (4—15") a szerint a mint erélyesebb vagy gyengédebb hatást akartam előidézni. A szenna kárunk gyógyítása szeszes oldat beflicskendése által, A Bulletin de Ther. 1865 10 füzetében találjuk a következő némileg meglepő kortörténetet, melyet röviden közlünk. Egy 22 éves ember jött Gosselin korosztályára bal szemén minden tüneteiben kifejlődött takárral , mely 5 nappal előbb kezdődött volt, s melynek keletkezési módjára nézve lényeges, hogy az egyén mái 4 hét óta kankóban szenved. A szemhéjak dagadtak, az átmeneti redőbeu nagy menynyiségű geny találtatik , a köthártya igen duzzadt, a szaruhártya körül chemosist képez, a szaruhártya maga még bántatlan. Gosselin beföcskendeztet két óránkint oly oldatot, mely 1 rész közönséges szesz (alcohol ordinaire) s két rész vízből áll, mit úgy visznek végbe, hogy egy egyén a szemhéjakat távolítja el egymástól, míg egy másik a fecskendőt kezeli. A beföcskendezések közti időben hideg borogatást alkalmaz a beteg. Az első beföcskendés igen nagy fájdalmat okozott, mely különben csak 10 perczig tartott. Másnap sokkal kisebb mennyiségű geny mutatkozik, s a beföcskendés már nem fájdalmas. Harmadik nap a javulás olyan, hogy a beföcskendést csak minden 4-ik órában ismétlik ; 4-ik nap csak 3 beföcskendés történt, de a szem ugyanazon oldattal borogattatik; 10-ik nap tökéletes gyógyulás. Ugyanazon egyén jobb szeme pár héttel későbben lett meg támadva, de miután a beteg mindjárt a nevezett borogatásokhoz fogott, a baj úgy szólván nem is fejlődhetett ki. Mór (amaurosis) vérhányás után. Sellheim (Dissertat, inaugur. Giessen 1865) összegyüjtvén a már ismert kis számú eseteket, melyekben vérhányás után mór következett, a casuistikát 3 új esettel szaporítja. 1) 53 éves nő gyakori gyomorzsába után vért hány; 3 nappal későbben megvakult. Látidegsorvadás találtatott a szemtükörrel. Némi fényérzés megmaradt mind a két szemén. 2) 37 éves férfiú többször szenvedett vérhányási rohamokban. Közvetlenül az utolsó roham után tökéletes vakság állott be, mely 14 nap múlva engedni kezdett, és 3 hónap alatt annyira javult, hogy nagy betűket olvasni bir. 3) Egy 53 éves férfiú hánytató bevétele folytán vérhányást kap, mely nem sokára többször ismétlődött. 3 nap alatt a jobb szem látereje annyira elveszett , hogy a beteg ezen szemmel csupán a világosságot különbözteti meg a sötétségtől; a bal szem minden működése ép maradt. PEST, 1866. KHÓE és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-uteza. 14. szám).
