Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-12-23 / 12. szám
1 — 93 — Entropium spasticum nevét azért nyerte a beszegélynek ezen neme, mert a szemhéj zárizmának visszahajlási görcsös összehúzódása folytán jön létre, mely görcs a köthártya izgatott állapotában veszi eredetét. Agg embereknél pedig azért támadhat könnyebben, mert nálok a bőr laza s mintegy meghosszabbodott mivolta a szemhéjt igen hajlandóvá teszi a befordulásra. Ily egyéneknél szükséges, hogy a beszegély minduntalan ismétlődő támadásának útját álljuk az által, hogy ragtapaszszal vagy más hasonló eszközökkel a szemhéjat a szemtekétöl távol tartjuk, illetőleg lefelé huzzuk, vagy ha ezt más módon megakadályozni nem lehet, azon ismert műtéttel kell segítenünk, mely egy haránt fekvő bőrráncz kivágása s a sebszélek összevarrásából áll. Csekélység végett különösen félénk idős embereknél még kisebb műtétet sem szeretünk javaslatba hozni, ha az elkerülhető. Néha már az is elég, ha a beteg saját ujjúval teszi vissza rendes helyére a szemhéjat, valahányszor attól eltér, ha egyszersmind az okozó köthártyalobot minél hamarább sikerül a szokott összehúzó vagy lobellenes eljárással meggyógyitni. De mondom, gyakran oly konok egy bonyolódás ez, hogy a közönséges szerekkel czélt nem érhetni. A múlt hónapban hasonló eset fordult elő gyakorlatomban, melyben a szemhéj gyapmázzal való bekenése által igen szép eredményt, azaz gyors gyógyulást sikerült eszközölnöm. A beteg körülbelül 75 éves, már két év előtt is egy köt- és szaruhártyalob alkalmával többször mutatta ezen kellemetlen bonyolódást, de akkor semmi különös eljáráshoz nem kellett fognom, mivel elég volt, hogy a beteg ujjúval mindannyiszor lehúzta szemhéját, valahányszor az befelé fordult. De legközelebbi betegségében, bár csak egyszerű köthártyalob volt az, mely a szaruhártyára ki nem terjedett, a görcsös beszegély oly konokká vált, hogy két hétig reggeltől estig szüntelenül visszatért, minek folytán a szemteke alsó fele erősen belöveltetett, jeléül azon izgatottságnak, mely a rendelt ólmos szemviz hatásának útját állotta. Kisebb kézfogások haszontalanul alkalmaztatván, gyaptnázzal elég sűrűén kentem be az alsó szemhéjat a szabad pillaszéltöl kezdve le az arcztájig. Ezen eljárást azon tapasztalás adta kezemre, hogy a beszegély éjjel a szemhéjak összeragadása mellett létre nem jött, mit egyrészt ugyan a görcs megszűnésének kellett tulajdonítani, de másrészt úgy látszik, a bőr azon merevségének is volt köszönhető, mely a kifolyt és a szemhéjon megszáradt nyák által előidéztetett. A siker tökéletes vala, mindjárt az első bemázolás után a beszegély több mint 24 óráig nem jelent meg, minek folytán a szemteke belövelése megszűnt; később még párszor ismételni kellett a gyapmáz bekenését, hogy a beszegély s vele együtt a majdnem két hónap óta tartó köthártyalob végképen meggyógyuljon. A bekenés alatt óvatosnak kell lenni, nehogy a gyapmáz a szembe is jusson, mi erős égetést fogna okozni. Vidor tr. barátom, ki szives volt engem a betegnél helyettesíteni, a collodium ezen jó hatásáról velem együtt meggyőződött. XV. Egyoldalú szivárvány hiány (Irideremia). Nagy ritkaság, ha ezen világra hozott hiány csupán csak az egyik szemen van jelen. Stellwag nagy munkájában (Die Ophthalmologie vom naturwissenschaftlichen Standpunkte II. köt. I rész 461. 1.) csak egy esetet idézhet az egész irodalomból, hol az egyik szemen tökéletes irideremia, a másikon rendes állapot észleltetett. Ily esetet láttam én is a múlt nyáron. R. J., Heves megyebeli 11 hónapos leányka, négy hetes korában himlőbe esett, melynek folytán hegek maradtak vissza az arczbörön, s egy kis áttetsző folt a bal szem szaruhártyáján. Ugyanez oldali szemen a szivárványhártyának nyoma sincs, úgy hogy ferde világítással, lámpánál, nem csak a lencse szélét, hanem még a sugárnyujtványokat (process, eil.) is ritka élességgel láthatni. Szemtükörrel, a nagy fényiszony és nyugtalanság miatt, a vizsgálat ki nem vihető. A szemteke különben sem nagyságára, sem más külső tulajdonaira nézve- 94 — semmi rendellenest nem mutat. A jobb szem egészen ép, sötétbarna szivárványnyal. Hasonló hiányt a családban nem ismernek. A gyermek édes anyja, valamint egész családja ép szemekkel, sötét barna szivárványhártyával birnak, atyjának kék szeme van s két év előtt szemgyuladásbau szenvedett. Toldalék a hűd esi látszükületröl szóló czikkkez. Minap (Szemészet 10. sz. 77. 1.) az angol orvos Hutchinson e tárgyra vonatkozó tanuságos adatait közöltük. Olvasóink előtt alkalmasint érdekes lesz, ha erre vonatkozólag még egy 12 évvel ezelőtt közzétett kórtörténetet kivonatban reprodukálunk, melyben ama nehéz kórismének minden alapvonalai már fel vannak sorolva. Régi tanulótársunk Párisban, a finnlandi országos főorvos Willebrand, az Archiv legelső kötetében (319 1.) a következő esetről tett jelentést. 1852 ki februárban egy 28 éves rézműves jobb szeme látásának hanyatlása miatt kereste meg tanácsát. Az erős, ép ember meghűlés folytán kínos fájdalmat érez már egy év óta jobb karjában; a csúzos bajt hiúban igyekeztek több kórházban meggyógyitni. Ezt már azonban elviselné, csak szemébe ne szállt volna most a betegség, mi nagyon aggasztja. W. megvizsgálja a szenvedő kart, s azt minden tekintetben épnek találja, miért a fájdalmat, mely a könyökideg hosszában időszakonkint dühöng, zsábának véli tekinthetni. A jobb szemben, melyről a beteg panaszkodik, egyetlen egy tüneten kivül nem birt valami rendellenest feltalálni. Azon egy tünet pedig látaszükület s egyszersmind látamerevség is volt, a mennyiben az összehúzott kis láta sem szükebb nem lett jó világításnál, sem tágasabb az árnyékban. Miután a beteg jobb szemével még a legfinomabb tárgyat is tisztán látta s látgyöngesége a vizsgálat alatt csak abban nyilvánult, hogy az előtte álló személy egész testét nem egyszerre, hanem csak egyes részeit látta jól, nem lehetett kételkedni (?), hogy e sajátság a láta szűk voltának köszönhető. Feltűnt volt, hogy a beteg nyaka ferdén állott, mit kendővel gondosan befedni igyekezett. E ferdeséget a megkeményedett nyirkmirígyek nagy csomója okozta, mely a mellkulcs- csecsizom alatt és körül terjedt el a kulcscsont fölötti háromszögű tért egészen kitöltvén, még e csont alá is hatolt. A kórelözményböl kiderült, hogy a beteg 2 évvel előbb fején makacs koszpörzsegben szenvedett, minek folytán a nyakmirígyek megdagadtak, mely dag a küteg gyógyulása után is hátramaradt. A kórisme így hangzott: 1) a karbani fájdalom nem csúz, hanem zsába; következménye a megkeményedett mirigyek által a karfonatra gyakorolt nyomásnak ; 2) a látaszükü let a szivárványhártya sugárizma hüdésének köszönhető, mely W. szerint azon nyomásból keletkezett, mit a nevezett mirigyek az együttérzideg nyaki részére gyakoroltak. W. a betegnek belsőleg hamiblagot adagolt, kivülről ugyanabból és higanyból álló kenőcsöt és gyakori lúgfürdőket rendelt. Nemsokára a mirigyek túltengése igen enged :tt és ezzel a látaszükület is szűnt, úgy hogy W. ezen ritka kóresetet már ugyanazon év május végén a finnlandi orvosegyletnek majdnem gyógyultan mutathatta be. A szeműek olvasztott és izzó fém általi égetése. Lawson öt ide vágó esetet közöl, kettőnél ezek közül olvasztott, más kettőnél pedig izzó vassal történt meg az égetés. Mind a 4 esetben aránylag kicsiny volt a beható okhoz képest a sértés. Az ember azt hinné, a priori, hogy ha izzó vagy épen olvasztott vas éri a szemteke felületét, annak szükségképen át kellene hatolnia a köt- és tülkhártyán, vagy legalább pörknek képződnie a tülkhártya felületén. Itt azonban mind a négy esetben sokkal kisebb volt a sértés, egyedül a köthártyára lévén az korlátolva, hol heg és egy esetben még a szemhéjnak a szemtekével való részbeni összenövése (symblepharon) maradt utána hátra. A sértés kisebb voltát két módon magyarázhatni: vagy a bő könyezés, mely a sérülés pillanatában azonnal beáll, lehűti 12* 1
