Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-12-23 / 12. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 12-ik SZám. Vasárnap, december 23-án. 18()(). Tartalom ; A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. (Vége). —- Kisebb közlemények a gyakorlatból. XIV. Az úgynevezett görcsös beszegély gyógyításához. XV. Egyoldalú szivárványhiány. — Toldalék a hiidési Útszűkületről szóló czikkhez.— A szemnek olvasztott és izzó fém általi égetése. — Láttompulat a reczeg érzéshiányából. Gyógyulás. — Alkonyvakság és nagyot hallás. — A kettős látásnak rögtöni gyógyulása. — Vegyesek. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. (Vége) Nagyobb mennyiségben történt vérkiömlés után az üvegtest csak igen ritkán szokott tökéletesen megtisztulni ; többnyire fonal-, pehely- s hártyaszerü homályok maradnak hátra, melyek az üvegtest felernyedésének fokához mérten kisebbnagyobb mozgást mutatnak a szemteke forgatásai közben, a mint ezt már fölebb leirtuk. Miután ezen czafatok által létrejövő homályos foltok néha «Úttengely csak bizonyos irányaiban zavarják meg a láttért, más irányokban pedig nem, a betegek gyakran ezen utóbbiakat szokták megtartani, hogy a zavaró árnyékokat kikerüljék. Legyen szabad az e tekintetben előforduló különbségeket és sajátságokat Graefe szavaival leirnom, melyeket fent említett czikkéből ide iktatok. „Ha a homályos részek tömöttek s kisebb felülettel birnak, s egyszersmind az üvegtest igen híg, akkor azok közönségesen az üvegtest legalsóbb rétegébe sülyednek és így nem igen zavarják a látást. Ily esetekben, ha a homályokat szemtükörrel látni kívánjuk, szükséges, hogy a beteg erősen lefelé forgassa szemét, mert akkor nem csak a szem hátsó sarka emelkedik, de egyszersmind a homályos rögöcskék is a rájuk átszármaztatott mozgás folytán a higitott üvegtestben felfelszállnak, a honnan lassacskán ismét annak fenekére sülyednek vissza. Maguk a betegek is észrevesznek ilyféle homályokat, ha hirtelen lefelé néznek, a láttér felső határán jelennek azok meg, melyen túl mintegy felszállva nem sokára ismét eltűnnek. Midőn ellenben a homályos részek aránylag nagyobb felülettel bírnak, vagy midőn az üvegtest szétrombolása csak kisebb fokra hágott, akkor azok nem ritkán épen a láttér közepén lógnak. Ha ily esetben a szembeteg rögtön felfelé vagy lefelé tekint, a hátul fekvő homályok a fent említett módon lejebb, illetőleg feljebb mozdulnak, mi által legalább részben és igen rövid időre szabaddá lesz tőlük a láttér. Gyakran láttam ilynemű betegeket, kik csak pár szót vagy sort bírtak i gyfolytában olvasni, addig t. i. míg a láttér a homályok által el nem sötétedett, ekkor aztán bizonyos erélylyel felfelé néztek, hogy az olvasást tovább folytatni képesek legyenek. Ezen mintegy önkénytelen, időszakonkint ismétlődő és a felső szemhéj emelkedésével párhuzamosan járó felfelé nézés munka közben oly sajátságos kifejezést ád a szemnek, hogy ennek alapján már egyedül is rá lehetne ismerni az üvegtest homályosodására.“ A felsorolt tünetek átalán oly jellemzetes látzavart képeznek, hogy még a kevésbé gyakorolt orvosnak sem lehet nehéz feladat egyes esetben az üvegtest ilyféle megtámadását felismerni; de azért még sem érhetjük be a mondottakkal, ha e czikk feladatának, t. i. a szóban levő látzavavar kimerítő gyakorlati jellemzésének megfelelni kívánunk. Szükséges e tekintetben az üvegtestbeli vérzések kórtanára s illetőleg oktanára legalább egy futó pillantást vetnünk. Ha tekintetbe veszszük, hogy ily vérzések, a mint fent emlittetett, majdnem kivétel nélkül az érhártya edényeiből történnek, könnyen érthető, hogy a reczegen keresztül hatolván, ezen hártyának kisebb vagy nagyobb részére terjedő átfúrásával kell hogy legyenek összekötve. S valóban nein egy esetben sikerült szemtükörrel az átlyukadt részt fölfedezni s haladó hegedősét napról-napra figyelemmel kisérni. Természetes, hogy nagyobb terjedelmű ily reczegsértés, illetőleg reczegheg, befolyással lesz a látzavar minémüségére, a mennyiben vagy mulékony vagy maradandó hiányt (Scotoma) von maga után a láttérben. A betegek nagyobb száma szerencséjére azonban a nagyobb fokú vérzések többnyire annyira körzetileg, azaz mellfelé erednek, hogy a hátramaradó heg már a rendes láttér határain túl esik, s e szerint azt zavarni nem igen képes. Kisebbszerü vérzés pedig — rügyszólván egyetlenegy cseppnek kiömlése — tapasztalás szerint nyom nélkül tűnik el, mi azonban épen nem teszi fölöslegessé azon bár ritkábban mutatkozó bonyolódások ismeretét és megvigyázását, melyek az ily reczegsértések következményei lehetnek. Még sokkal fontosabb ezeknél a dolognak egy másik oldala. Ha azt kérdezzük, hogy üvegtestbeli vérömlenyek miféle egyéneknél fordulnak elő leggyakrabban, akkor bő tapasztalatunk azt feleli, hogy túlnyomó számban nagyfokú rövidlátásban, tehát a szemtengely hosszabbodásában s következőleg az érhártya másodlagos elváltozásában, nevezetesen ennek sorvadásában szenvedő szemtekék azok, hol jelentékenyebb vérzéssel találkozunk. Ebből pedig önkényt következik, hogy a vérgyülem és ennek maradványai által okozott látzavar még olyan látzavartünetekkel lehet vegyülve, melyek már a vérzés előtt is jelen voltak. Egyebet mellőzve, elég lesz ha az olvasónak a következő két kóros állapotot hozom emlékezetébe, melyek a hátsó szemteke tágulatából eredő nagy fokú rövid látásnál oly felette gyakran fordúlnak elő : 1) ugyanis nagyobb-kisebb központi láttérhiány (scotoma centrale); 2) a reczeg részbeni leválása. E két állapotnak keletkezési módját illetőleg a szemteketágulattal való összefüggését e helyen taglalni nem lehet szándékom, egyedül nagy horderejökre akarok figyelmeztetni, melylyel a látzavar minőségére nézve birnak. E tekintetben elég lesz, ha az elsőre vonatkozólag azt említem fel, hogy ilyen 12 r SZEMESZET.
