Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-12-02 / 11. szám

83

84

kát természetes színükben előtüntetni, mint az eleven sárga lámpaláng fénye. (Ezen utóbbi vizsgálatmóddal épen egy üvegtestbeli vérömleny esetében legelőször ismerkedtem meg 1858-ban tett utazásom alkalmával Hasner tnr koródáján Prágában, hol bámulva vettem észre, mily természetes színben tűnt fel a vér az üvegtestben e vizsgálat-mód mellett. Alig szükség említenem, hogy mindkét vizsgálat-módnál a láta jó nagy kitágulását kell előre eszközölnünk). (Folyt, köv.)

Kisebb közlemények a gyakorlatból.

XII.

Tömlődag a szivárványhártyában.

Egész gyakorlatomban csak egyszer fordult elő ezen állapot. Az eset rövid vázlata talán nem lesz érdektelen.

F. K. fehérvári asszony 1864. augustus havában jelent meg nálam jobb szeme növekedő szenvedése, illetőleg látereje hanyatlása miatt. Ezen szem ugyan már gyöngéd gyermekkora óta nem volt ép, miután kétéves korában kis késsel sértette meg. A sértés után 5 napig hideg vizet alkatmaztak, mire a szem kinyittatott s meglehetősen jól érezte magát, a látás kissé homályos maradt, de azért olvasni birt egész az utolsó időig. Azt is említi, hogy a sértés helyén, t. i. a ‘szemcsillag felső-belső szélén kis barnás heg maradt hátra. Ezután többször fejlett ki mulékony lobos állapot e szemen, kiváltképen minden terhessége alatt, úgyszintén erőltetés és virasztás után. Junius végén ok nélkül a láterő nagyobb hanyatlását vette észre, mely azóta a gyógykezelés daczára naprólnapra fokozódott, úgy hogy most jobb szemével szabadban épen semmit , szobában pedig nagyobb tárgyakat is csak igen homályosan bir megkülönböztetni.

A vizsgálatnál a következőket találtam. A szaruhártya felső-belső széle mellett a tüikhártyán lapos szürke színezetű heg látható, melyen a szivárványhártya iszam maradványára még ráismerni; a szaruhártya megfelelő része 3 "-nyira gyöngén zavaros, úgy hogy az alatta fekvő képletet még igen tisztán ki lehet venni. Ugyanezen tájon, t. i. a mellső csarnok egy hólyagszerü képlet által oly módon van kitöltve, hogy az a szivárványhártya mellső falától egész a szem hátsó faláig terjed. Ezen nem egészen kerekded, borsó mekkoraságu, gömbölyű széllel ellátott képlet nyilván a szivárványhártya felső rétegében fészkel, melynek rostjai részint félre vannak tolva (felfelé), részint a hólyag gömbölyű szélét fedik, s úgy látszik, hogy a szivárványhártya a sugártesthez legközelebben fekvő részétől indul ki, miután legszélesebb része (2 ’/V") az említett heg mellett a mellső csarnok legszélsőbb határán, legkeskenyebb része pedig az, melylyel a csarnok közepe felé szabadon végződik (1 '/ii'")- Szabad széle mindenütt meredeken és gömbölyű alakban emelkedik ki az alatta fekvő szivárványhártyától s részben kitágult véredényektől van körülfogva. Falzata hólyagszerű, átlátszó s valamint a tömlő bennéke is némileg pontozott külemet mutat.

A láta csak mint keskeny fekete vonal ismerhető fel, mely a hegtől indulva, a tömlő mellett s pedig szabad alsó széle alatt ki- s lefelé vonul, egész hosszban megtartván az ívalakot. Erős atropin-oldat cseppentetvén be, kitágul az, különösen pedig vége s akkor szép lopótökalakot (Kürbisfla(schenform ölt magára. Most még a szem hátterét is jól lehet megvizsgálni, hol mind a belhártyák, mind az idegdombcsa tökéletesen ép állapotban vannak. A kitágulás után a láterő is nagyon kielégítő, mert középszerű domború üveggel (18) Jäg. 6. sz., az üveget stenopaeicus készülékkel együtt használva még 3. sz. nyomtatványt is elég folyékonyan bir olvasni.

Hiába tanácsoltam a betegnek a nyilván növekedő tömlő műtét által eltávolítását, nem bírta magát arra elhatározni. 1865 elején ismét hozzám jött, éspedig műtét után, melyet Arit tnr novemberben vitt véghez. Becsben t. i. rá bírták, miután a szem nagy fájdalmak alatt tökéletesen megvakult volt. Újra hozzám folyamodott, és pedig azért, mert a műtét nem- '

csak a látást illetőleg siker nélkül maradt, de még kisebb fájdalmak is mutatkoztak a szemben.

A vizsgálat egy 3 '/2'" hosszú vonalszerű heget mutatott a tülkhártyában a szaruhártya szélén, maradványát ama mesterséges sebnek, melyen keresztül a tömlő a vele összeköttetésben levő szivárványhártya részével együtt a szemből eltávolíttatott. A megfelelő szaruhártyanegyed egész a középig igen homályos, úgy hogy az alatta fekvő részeket csak oldalt lehet megvizsgálni. A szivárványhártya szabad széle a heg felé erősen oda von atik, igen feszült. A tok felületén régibb s frissebb véralvadék fekszik, úgy hogy a lencse állapotát kikutatni lehetetlen. A láterő fényérzésre van korlátolva, de e tekintetben a folyadék és a szaruhártyahomály felszívódás általi csökkenésétől némi javulást joggal várhattam. Nem tudom, hogy valósult-e ebbeli reményem, miután a beteget többé nem láttam.

XIII.

Önkénytes szivárvány-lefejtés (Iridodialysis).

Mint curiosum említést érdemein következő lelet: 1864- ben a 21 éves B. P. nevű szabólegény vidékről jött, jobb szeme végett tanácsot kérni. Első perczben azt hittem, hogy vagy műtét vagy más sértés történt rajta, de a beteg tagadja, állitván, hogy csupán ok nélkül támadt és egész két évig tartó gyuladásban szenvedett. Soha sem felejtem e szem küllemét. A szaruhártya belső felében több mint borsó mekkoraságu kitágult heg létezett (staphyloma corneae partiale), melybe a láta legnagyobb része be volt foglalva, úgy hogy ennek csak kis maradványa a heg széle mellett volt észrevehető. De azonkívül még 4 más láta is volt jelen, s mind a négy a körzeten, úgy hogy a szivárványhártya mintegy csipkés rajzot mutatott. A legnagyobb a szarucsaptól felfelé ült, több mint negyedrészét a csillagszélnek foglalván el, ívet állitván elő, melynek húrját az egyenes szivárványszél képezi. A második és harmadik láta közvetlenül az első mellett a szemcsillag külső szélén van elhelyezve, a negyedik kissé elválva a harmadiktól a szemcsillag alsó szélét foglalja el. Ezen 3 látának mint mindannyi ívnek belső szege nem egyenes, hanem görbült szivárványhártya-széltől képeztetik. Sajátságos látvány, mikor szemtükör alatt a négy láta egyszerre fellángol.

Miután pedig nem lehetett kételkedni, miként e rendellenes 4 láta úgy keletkezett, hogy a szivárványhártya a heg képződése idejében abba nagy erővel huzatott s ily módon a sugárizommal való összeköttetéséből kiszakittatott, ezen eset igen nevezetes és felette ritka példáját szolgáltatja az önkénytes iridodialysisnek.

A láteröt szabatosan nem vizsgálhattam, mert az egyén megtudván, hogy műtéttel segíteni rajta nem lehet, vissza nem jött.

I j adatok a módosított vonalmetszéssel végbevitt hályogkihuzáslioz.

Mikor a „Szemészet“ ez idei 4-ik számában Graefe tnr ezen geniális új műtét-módját t. olvasóinkkal közöltük, rövid is ismertetésünket azon véleménynyel fejeztük be : meglehet az új műtét arra van hivatva, hogy nemcsak versenyezzen a régi karély-metszéssel, hanem ezt még egészen nélkülözhetővé is tegye. Habár a rövid idő, mely Graefe első közlése óta elmúlt, nem is volt elegendő ezen fontos kérdés végképi megoldására, azt már most sem lehet tagadni, hogy régi prestigiummából mint kizárólagos műtét a karély-metszés egyelőre is sokat veszített, hogy nevezetesen ez évben az új műtét által egészen háttérbe szorittatott. Europa legelső kórodáin ugyanis mindenhol azon voltak, hogy a módosított vonalmetszés előnyeit és netaláni árnyékoldalait lehetőleg számos kísérletek utján tanulmányozzák. Már a nyár kezdetén Arit tanár igen kedvezöleg nyilatkozott a műtétről a bécsi orvosi egyletben ; s mint értesültem, azóta is a bécsi kórodán az új műtét majdnem kizárólag s növekedő eredménynyel vitetett véghez.

A szemészek feszült figyelemmel s a legélénkebb érdekkel veszik természetesen azon utómegjegyzéseket, melyeket