Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-12-02 / 11. szám
1 Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 48-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 11-Ík SZám. Vasárnap, december 2-án. 1866. Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. (Folyt.) — Kisebb közlemények. XII. Tömlődag a szivárványhártyában. XIII. Önkénytes szivárvány-lefejlés. — Új adatok a módosított voualmetszéssol végbevitt hályog kihúzáshoz. — Éji vakságról. — A pillaször-befordulat és a kettős pillasor gyógyításának új módja. — A heveny szivárványhártyalob gyógyítása nadragulya! és higany által. — Vegyesek. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar, (Folyt.) Az üvegtest homályainak fölismerésénél a betegnek abbeli állítása, miként a látzavar rögtön keletkezett vagy fokonként fejlődött-e, oly lényeges különbséget tesz, hogy ezen egyetlen alanyi adatra is teljes joggal lehetne fektetni az üvegtest homályainak kórtani felosztását s pedig egyszerűen azért, mert arögtön támadt homály úgyszólván kivétel nélkül vérzésnek, a lassan fejlődő homály ellenben sok nemű táplálási akadályoknak köszönheti eredetét. Könnyen átlátni , hogy ezen egymástól oly igen elütő keletkezési móddal nemcsak különböző kisérő tünetek járnak párhuzamosan, de azonkívül mind a homály lefolyására, mind a jóslatra és gyógykezelésre nézve is igen nevezetes különbségek vannak vele kapcsolatban. Ezen utóbbi következményekkel vagy épen nem, vagy csak igen mellékesen foglalkozhatunk jelen értekezletben, annál fontosabb feladatunkra nézve magokat a látzavar — tüneteket tanulmányozni, melyek az említett két keletkezési módból származnak. Kezdjünk a vérzés által létrejött homályly a 1. A mint mondtuk, főtünet az, hogy a homály rögtön támadt, legyen, hogy valami fej-tünemény pl. vértorlódás, szédülés előzte volna meg azt vagy nem. A betegeknek oly érzésük van , mintha idegen tárgy jutott volna a szembe, melyet onnan eltávolitani igyekszenek az által, hogy szemhéjaikkal dörzsölik a tekét; csak egy idő után győződnek arról meg, hogy az árnyék, mit látnak, a szem mélyében fekszik, s hogy onnan el nem távolítható. Ha ezen árnyék kisebb területű, tehát kisebb felhőt képez a láttérben, legyen az egy helyre rögzített vagy ide-oda repkedő, a betegek rendesen csak pár hét elteltével vagy még későbben is folyamodnak a szemészhez, közönségesen azzal nyugtatván meg magukat, hogy a vértorlódás okozta tünet amazzal együtt meg fog szűnni. Ily eset a fentemlitett fiatal gazdáé, kinek üvegtesthomálya a szegfüborshoz hasonló volt. Ott említettem, hogy a vérömleny többi jeleit vagy a vérzés eredeti székhelyét már feltalálni nem lehetett, s ez rendesen így szokott lenni. Maga a homályt okozó czafat szemtükörrel, még egészen friss állapotban sem mutatja a vér színét, hanem sötét-barna, szürke vagy fekete színt, s hasonlóképeu a beteg ily kisebb terjedelmű vércsepp kiömlése által okozott felhőt nem vöröses, hanem sötét színben veszi észre. Miután tehát sok esetben mind alanyilag, mind tárgyilagosan a vér színét nem találhatni, másrészről pedig sem a reczeg sem az érhártya edényein szakadást, repedést vagy a körülötte fekvő gyurma vérömlenye3 beszürödését szemtükörrel, csekély anyagi változásokon kivül, talán főkép azért nem lehet bebizonyítani, mert — a mint mondtuk — ily csekély látzavar végett a betegek igen késön jelentkeznek ; egyedül az esetek hasonosságából (ex analogia) és azért, mert oly rögtön támadt üvegtest-homályt másképen nem is fejthetni meg, következtethetjük, hogy legalább eredetileg vérzés okozta a bajt. Mondom eredetileg, mert alig lehet kételkedni, hogy különösen ismételt vérzés után maga az üvegtest szövete a többszörös zuzódás által összeállásá ban lényegesen szenvedvén, homályos czafa tokát szül, melyek a vér maradványaival vegyül ve nagyobbszerü látzavart okoznak, hol azután szemtükörrel már nem egyes kisebb-nagyobb rögöt, hanem számos fonal vagy más formájú homályos részeket találunk, melyek a szemteke minden mozgásánál a láta mögött röpkédnek, s néha oly sűrűn vannak, hogy a látát perczenkint egészen beborítják. Eddig csak kisebb mennyiségű vérömlésről volt szó Mikor az egyszerre nagyobb mennyiségben történik^ akkor a beteg rögtön lát nagyobb, sürü, sötét, néha kissé vöröses felhőt szeme előtt, mely a iáterőt azonnal vagy tökéletesen megsemmisíti vagy nagy fokban leszállítja. A felhőt, ha az egész látatért meg nem lepi, rendesen annak felső felében veszik észre, mert a vér saját súlya folytán az üvegtest alsó részét foglalja el, de a láttér alsó fele sem marad szabad, hanem mintegy vékonyabb felhővel beborítva látszik. Legkisebb mozgásra sürü fekete tömegek gyülekeznek a láttér közepén, úgy hogy ily perczben még a nap fényét sem képes látni a szem, a nyugalom beálltával azon tömegek lassanként ismét a láttér felső határa felé húzódnak össze. Ily nagyobb fokú vérzések által támadt vakság természetesen a segély mielőbbi felkeresésére indítja a beteget, mi oka, hogy a szemésznek több alkalma van ezen nagyobb terjedelmű vérömlenyeket friss állapotban tanulmányozni, mint a fenn említett cseppszerü vérzést. A szemtükörrel ilyenkor igen is lehet a vér színét észrevenni, bár itt sem sikerül minden esetben. Számos tapasztalás után mondhatom, hogy legbiztosabban járunk el következő módon, ha a vért mintegy ad oculos demonstrare akarjuk. Ha t. i. a vér igen mellfelé fekszik, a mi nagy mennyiségnél mindig így van, legjobban látni azt saját színében ferde világítással a lámpa mellett; ha pedig az üvegtest mélyebb rétegeire korlátolva van, akkor vizsgáljuk vájt tükörrel, de nem a lámpánál, mint rendesen teszszük, hanem az ablaknál (annak deszkáján egy arasznyi széles rést nyitva hagyván), mert ezen mérsékelt színtelen világítás sokkal inkább képes a lencse mögött fekvő tárgyalt SZEMESZET.
