Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-02-25 / 2. szám

SZEMÉSZET.

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 8-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól.

2-ik szám. Vasárnap, február 25-én. 1866.

Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. IV. A lencse bántalmai által okozott latzavar. (Folyt.) — Reczeg- és látidegsorvadás festeny elfajulással mint öröklött baj egy család négy nemzedékénél. — A porlasztó készülék alkalmazása szemhéjbajok ellen. (Előleges jelentés). — A szemtakárnak gyógyítása szeszes oldat befó’cskendése által. — Mór (amaurosis) vérbányás után.

A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete.

IV.

A lencse bántalmai által okozott látzavar.

(Folyt.)

Rövidlátásról a kezdődő hályogban szenvedő betegek még akkor is szoktak panaszkodni, mikor tudományos értelemben rövidlátás nemcsak nincs jelen, de épen a fénytörés ellenkező állapota t. i. hypermetropia található fel. Rövidlátás alatt t. i. a közönség átalán minden oly állapotot ért, mely a szemet távol fekvő tárgyak tiszta látására képtelenné teszi, egészen eltekintve attól, hogy javitható-e ezen látgyengeség homorú üvegekkel vagy sem, s hogy milyen a látképesség a közel levő tárgyakra nézve. Ezen nézet folytán oly egyének is nem ritkán vélnek rövidlátásban szenvedni, a kik, mint mondám , nem myopicus hanem hypermetropicus szemalkotással birnak, a mi kiváltképen ujonczozás alkalmával igen kellemetlen félreértésre szolgáltathat alkalmat. Csak minap egy szomszéd megyebeli család fordult hozzám tanács végett egy fiatal ember érdekében, ki a családbeliek állítása szerint oly magas fokban rövidlátó, hogy az utczán még szüleire sem ismer s olvasás közben a könyvet igen közel tartja , s a kit a vizsgáló orvos rövidlátónak, illetőleg katonai szolgálatra képtelennek még sem akart elismerni. Megvizsgálván szemeit, az egyiket kiválóan bypermetropicusnak, a másikat astygmaticusnak találtam; az elsőnek látereje erős domború, az utóbbié megfelelő hengeres üveg segítségével megközelitöleg tökéletessé vált. Természetes, hogy a homorú szemüveg, melyet neki mint rövidlátást állitónak a hivatalos vizsgálat alkalmával adtak, nemcsak nem volt előnyére a láterőnek, hanem még inkább csökkentette azt, miből aztán következtették, hogy állítása hamis.

Tárgyunkhoz visszatérve , már fennt említettük , hogy kezdődő hályognál a távol levő tárgyakat miért látja rosszúl az egyén, de azon kívül még igazi hypermetropia is szövetkezik néha a lencsehomálylyal az ily látgyengeség létrehozására, a mennyiben kezdődő kemény maghályognál a bizonyos mértékben zsugorodásnak indúló lencse laposabb lesz, és ennek folytán fénytörési képessége napról napra alább száll. Ugyanazon okból, nevezetesen a zsugorodó lencse keményebb, engedékenytelenebb állományából ered az alkalmazkodási képesség hanyatlása, mely maga részéről megint a kisebb és közel tárgyak tiszta szemlélését nagy fokban akadályoztatja. Innét van, hogy az első tünet, mely az illető egyéneket rendellenességökre figyelmeztetni szokta, azon tapasztalás, hogy régen megszokott és kedvelt szemüvegök gyengének mutatkozik, hogy rövid idő alatt mindinkább erősebbre szorulnak. Hogy ha tehát idősebb emberek ily panaszszal fordulnak hozzánk, egyszersmind azt is panaszolván, hogy igen tisztán már távolról

sem látnak , akkor ferde világításnál és nagyitó üveggel kezdődő lencsehomályt bizton fogunk felfedezni.

Mellesleg legyen említve , hogy fiatal embereknél előforduló lágy hályog keletkezése első időszakában néha valódi rövidlátással, azaz olyan állapottal is találkozunk, melyen homorú üveggel rövid ideig segíthetünk. Ezen rövidlátás talán némely esetekben épen a lencse puffadtabb, tehát domborúabb felületén alapszik, ellentétben ama fölebb érintett lelaptilással, mely a hypermetropiát öregeknél idézi elő. Ez oknál fogva csakis rövid ideig segíthetni amazoknál homorú üveggel, mert a lágy hályog természeténél fogva a homályosodás nagy léptekkel előre szokott haladni s az érettséghez közeledni. Könynyen átlátni, hogy sebesen haladó homályosodásnál, tehát mindinkább növekedő fényszétömlés mellett, az addig még némileg hasznos volt homorú üveg sugárszéttéritő hatásánál fogva csak hátrányára lehet a láterőnek, s hogy ily állapotban a betegek látképessége stenopaeicus készület által még legtöbbet nyerhet. Egy középkorú, a gőzhajóhivatalnál alkalmazott inas, ki jobb szemén lágy kéreghályog által tökéletesen megvakult, bal szemével már most csak oly módon ismer rá az emberekre, sőt olvasni is bir, ha mindkét öklét távcső gyanánt szeme elé tartván, az így létrehozott szűk lyukon keresztül néz, a mint azt nekem a kétségbe esett családapa sírásra fakadva első látogatásánál megmutatta.

A tünetek elemezése elméleti részéhez még tartozik, hogy említést tegyünk azon rendellenes görbülésekről is, melyek kétség kívül igen gyakran a hályog keletkezése elejétől fogva a lencse felszínében léteznek , s a látzavar nagyobbulását már korán okozzák , rendetlen astygmatismusra szolgáltatván alkalmat. Különösen pedig ismeretesek azon ránczok és redők , melyek a lencse haladó zsugorodásánál a mellső tokban gyakran előfordulnak s szemtükörrel igen könynyen felismerhetők; azok valódi tokhályoguál, a hol, mint az úgynevezett középponti tokhályognál (Centralkapselstaar) majd nem az egész lencse különben tiszta és átlátszó, egyedül okozzák a többnyire nagy látzavart, mely ily szemekben nyilvánulni szokott.

Szükséges, hogy még az entopticus tünetekről szól - junk, melyek kezdődő hályognál a láterőt zavarják, illetőleg a betegeket a láterő rendellenességére figyelmessé teszik. Itt meg kell különböztetnünk a mozgó szemfoltokat (mouches volantes) szorosabb értelemben az ezekhez némiképen hasonló, lencsehomály által létrejött árnyéktól. Igaz, hogy mindkét tünemény az árnyéknak tulajdonítható , melyet az átlátszó közegben létező homály a reczegre vet, de azon különbséggel, hogy az úgynevezett mouches volantes igen apró mikroscopicus elemekből veszik eredetöket, melyek az üvegtestben igen közel a reczeghez fekszenek s némi mozgást visznek véghez , míg a lencsehomály bizonyos nagyobb távolságban a reczegtől talál-2