Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-05-20 / 5. szám
89 40 tartom. Hat i. a szaruhártyán friss fekély létezik nem igen ritkán történik, hogy az ólomvíz ezzel érintkezésbe jutván, üledéket képez, mely a szervi anyaggal szövődvén, a fekély alapját állandó pörkkel ruházza fel, mely a behegedés után gyógyithatlan sürü homályt hagy maga után. Az ilyen heg igen feltűnő fehér színnel és mintegy pontozott érdes felülettel van ellátva. Tapasztalásom arra tanít, hogy leginkább új sebzések, melyeknek alapja még nem igen változott át, hanem a be nem szűrődött felhám nélküli szaruhártya-szövetet mutatja, ilyen csapadék felvételére leginkább hajlandók. Azért az ólmos víznek becseppentése főképen ottkerülendő, hol sértés folytán a szaruhártya valamelyik tája fölhámjától megfőszt a t o 11. Úgy gondolom, hogy a különféle ólom-készítmények között erre nézve nincs különbség, s hogy átalában ártalmasak. Nem ismerek vegyészi ellenszert, mely által az egyszer megtörtént lecsapódást feloldani vagy egyátalán eltávolítani lehetne. Addig, míg a heg nincs tökéletesen k iképezve, sikerülhet néha késsel, tűvel vagy más műszerrel legalább egy részét a sóolvadéknak óvatosan lekarczolni. Múlt hóban egy munkás bal szemébe egy kis fadarab ugrott, mely a szaruhártyát megsértette s nem csekély fájdalmat okozott a betegnek. Midőn 6 nappal későbben nálam megjelent, a szemtekét erősen belövelve, alálát szűknek, a szivárvány hártyát könnyen elszinesedettnek találtam. A szaruhártya közepén kendermag mekkoraságu, igen fehér, pontozott felületű fekély van jelen, mely körül a szövetek csekély fokban zavarosak. Kérdésemre, hogy nem használt-é már valami szemvizet, azt feleié, hogy igen is, ezt pedig úgy írja le, hogy az ólmos szemvizet félreismerni nem lehet. Az erős izgatottság és a szivárványhártya kezdődő lobos folyamata egyelőre a főjavalatot képezték. Atropin becseppentése, hashajtó és nyugalom különben elegendők valának arra, hogy mindezen tünetek pár nap alatt, tetemesen csökkentek, úgy hogy a beteg, a foltot kivéve, magát már gyógyitottnak vélte. Ä heg képzése nem lévén még befejezve, megkísértettem az ólmos csapadék műszerrel való eltávolítását, de az első kísérlet után, mely a betegnek alkalmasint fölösleges mügyakorlat színében jelent meg, az többé nem folytatta látogatásait. VIII. Élő hólyag féreg (Cysticercus cellulosae) a recseg mögött. Nálunk ezen élősdi a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Mióta 1857-ben egy élő hólyagférget a mellső csarnokból eltávolítottam (1. Archiv, f. Ophth. Bd. IV. Ab. II. 113. lap és OHL. I857-ik évi f. 31-ik sz.) csak egyszer, két év előtt, volt alkalmam egy hólyagférget az üvegtestben látni, de oly sürü álhártyákkal beburkolva, hogy az esetet, melyet amúgy is nem igen sokáig észlelhettem, kórismeileg tökéletesen nem tanulmányozhattam. Annál érdekesebb olvasóim számára egy legközelebb tett tapasztalás, melynél, a jelenlevő nehézségek daczá ra, biztosabban állíthatom fel az általam kórismert reczeg mögötti élősdit. íme röviden a kóreset. S. M. 19 éves vidéki kisasszony, 5 hónap óta panaszkodik növekedő láttompulatról bal szemén. Míg a jobbik szem rendes láterővel bir, a bal csak igen fátyolosán látja az előtte álló ember alakját, csak észre veszi a kéz mozgását, de az ujjakat már kis távolságra sem bírja megszámlálni. Csak élénken égő lámpa lángja elhomályositását veszi észre a szoba hoszszán, gyengén égő lámpa változatait pedig nem. A láttér vizsgálata (gyertyákkal) felderíti, hogy a láttérnek a bal vagyis külső fele megvan, s csak a felső részre nézve tűnnek fel némi ingadozások a beteg ez iránti állításaiban. E 1-lenben a jobb vagy belső fele a láttérnek tökéletesen hiányzik; itt a gyertyaláng épen nem vétetik észre, s ezen hiány — mintmondám — felsőrészben még a másik felére is átmenni látszik. Miután a beteg sajátságos k á p r á z á s r ó 1, különösen szik rák és színes látványokról panaszkodik, sejtettem, hogy reczegleválás van jelen, mit a szemtükör az első pillanatban legfényesebben bebizonyított. Hogy a reczeg leválása, különösen ha már pár hónap óta létezik, így i a láttér egyik oldal felére szorítva legyen s le nem sülyedett a szemháttér fenekére, az oly ritka egy tünemény , hogy már e miatt is hozzá fogtam a boneztani tünemények szorosabb vizsgálatához. Ekkor azután feltűnt, hogy a levált reczeg, a mint szokott , kékes-fehér színt mutatván, egyik korlátolt része a szemteke alsó-külső negyedrészének megfelelöleg sár g a színe által különbözik a többi reczeg felületétől, különbözik pedig nemcsak színe, de egyszersmind görbülete és alakja által. Főképen pedig különbözött bizonyos változások által, melyeket akkor veszek rajta észre, ha sokáig és feszülten rá figyel e k. Ezen sárgás, görbületes, borsó mekkoraságú alak t. i. 5—20 perez alatt néha lassabban néha igen rögtön változtatja mind formáját, mind domborúságát. Ismételt, hosszú és — mondhatni — erőltető észlelés után biztos lettem az iránt, hogy a hosszúkás nyujtvány, bunkós (kolbig) végével nem lehet egyéb, mint élő hólyagféreg nyak- és fejrésze, melyet az majd előretol, majd visszahúz. Még a hólyag maga is bizonyos visszahúzódást árult él, domborúsága változásai által. Tudni kell, hogy mindezt egy meglehetősen homályosodott reczegen keresztül kellett kitalálnom, mi bizonyosan a legnehezebb kórismékhez tartozik. Két hó előtt a beteg pár napig erős fájdalmakat érzett a szemben, most csak oly érzésről panaszkodik, mint ha hajszál volna benne. A féreg igen alkalmatos helyen fekszik arra, hogy műtét által eltávolittassék. Sajnálom, hogy szándékomat igenis korán közöltem a beteggel, mert az megijedvén, eltűnt, s így megfosztott az alkalomtól, a ritka tüneményt t. ügytársaimna k bemutatni. Az üszkösödé szeiuhéj-vizeiiyö kórisméje. Mauvegin az Archiv, gen. 1865 áprilisi füzetében e betegséget tárgyalja, s megkülönböztető kórisméjét következőleg adja elő. 1. A pokolvartól (pustula maligna) az által különbözik, hogy ez legalább az első napokban mindig kemény magot mutat. Azonkívül a pokolvar kisebb kiterjedésű, a bőrön mutatkozó hólyagocskák szabályosabban vannak elhelyezve, végre a pokolvar lassabban fejlődik, mint a rósz indulatú vizenyő, mely 48 óra alatt igen nagy kiterjedést nyer és jelentékeny átalános tünetekkel párosulva jár. 2. A közönséges vizenyötől az első 24 órában nehezen különböztethető meg, de későbben annál könnyebben, az igen távolra terjedő hólyagok által. 3. Az orbáncz mindjárt elejétől fogva mutat élesen korlátolt pirt s kezdeténél szintén lázzal van összekötve. Különben mind a pokolvar, mind az üszkösödö vizenyő alkalmasint azon egy okból származik, t. i. állatok általi fertőzésből ; mindkettőre nézve az úgynevezett önkényti fellépést M. tagadja. A gyógymódra nézve igen különbözik a két baj. Pokolvarnál M. legjobbnak mondja a kiirtást és utólagos izzó vassali égetést; az üszkösödö vizenyő ellen pedig helybelileg az eltaszitás előmozdítására meleg pépek, belsőleg zsongitó és ingerlő szerek leginkább vezetnek czélhoz. (Kiin. Monatsbl. Mart.— Máj. füzet.)---- HM — PESTEN , 1866. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, t4. szám).
