Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-06-24 / 6. szám

I

szemeszet.

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 25-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól.

6-ik szám. Vasárnap, junius 24-én. 1866.

Tartalom : Orvosi tanácskozmány a műtétéi mód megválasztása iránt egy szürke hályog esetében. — Prosoroff. Különféle gyógyszerek hatása a köthártyára. — Bögtön támadt mór fogzaába után. — Kábító szerek szemműtéteknél. — A tülkhártyába beíkelt idegen test kihúzása. A majdnem tökéletesen enucleált szemtekének fentartása. — A szaruhártya-sipolynak gyógymódja.

Orvosi tanácskozmány a műtétel mód megválasztása Iránt egy szürke hályog esetében.

Tisztelt doctor úr ! Egy család megkeresése folytán bátorkodom becses tanácsát kikérni. Az érdekelt 56 éves nő egészséges testalkatú, néha negyed óráig tartó szívdobogásban szenved, szervi hibát nem lehet találni. A nő mindkét szemén cataracta van: az egyiken hat-, a másikon fél éve. A köthártya rögcsés sa bal szemen pannus is van, a szivárvány előesésével; ezen szemen fiatalabb a szürke hályog. Eddig azért nem akartam a műtétéit véghez vinni, mert heveny alakban mutatkozott a szembaj, de már annyira haladt, hogy három hétre a műtételt megtehetem.

A jobb szemen végrehajtható a műtétéi, mert a szaruhártya tiszta. A cataractát folyékonynak Ítélem, részint koránál, részint a szivárványhártya lötyögésénéí (Schlottern) fogva. A lencsemag mozgását a láta kitágítása után sem észlelhettem. A cataracta különben szürkés kékes, sa szokásos sugarak nem láthatók A láta rendesen reagál. Ez esetben tehát a műtét neme az, mi iránt tanácsot kérek.

A műtétre nézve kétféle nézetem van : kis lebeny-metszés szivárvány-metszéssel, vagy az úgynevezett vonalmetszés szivárvány-metszéssel. Az első nekem jobban tetszenék, mert kis sebet csinálva, a szaru- s tülkhártyák egyesülési vonalára esnék a lebeny, a szivárványhártyát a mennyire lehet insertiójííig lehetne elmetszeni, s így a hályogot tisztábban kitakaritni. Ámbár a vonalmetszésnek roppant előnye van a lebenymetszés felett s igen helyeslem Grraefe igyekezetét, amennyiben a vonalmetszést kemény hályogoknál alkalmazásba hozta, de mégis tartok ttól, hogy a tülkhártyával összeköttetésbe maradt szaru-seb a lencsekéregből valamit lesurol, s nem lehetne ugyanazt a szaru alól kikanalazni, s ép ez tehetné a műtétet veszélyessé. Ez aggodalmam iránt kérek tanácsot, mit követni is akarok, mert vak előszeretettel egyik mütételmód iránt sem viseltetem, csakhogy a hályogot tisztán takarítsam ki. Megvallom, ily folyékony hályognál a kórjóslat nem a legkedvezőbb, daczára, hogy eddigi gyakorlatomban két hasonnemü esetben a kis lebeny-metszést igen jó sikerrel alkalmaztam.

Meglehet, hogy talán azon ellenvetést teendi tr. úr, hogy a szivárványhártya lötyögéséből még nem lehet a lencse folyékonyságára következtetni, ha csak a mag mozgását egyenesen nem látjuk, mert a kéregből felszívódás történhetett. Minden esetre helyeselnem kell e nézetet, de nekem úgy tűnt elő, mint ha a szemre gyakorolt nyomásnál a nüanceban mozgást vettem volna észre. De az is meglehet, hogy mozog a lencse, ha a kéregből fölszivódott is, mert ez által a tok teriméje nem változik.

Becses válaszát elvárva, maradok stb.

Tisztelt ügytárs úr ! A hozzám intézett kérdésekre vonatkozólag bátorkodom a következőket megjegyezni.

Nem rég múlt időkben, midőn még felnőtt betegeken is némely esetekben a szürke hályogot szétmetszették (Discissio cataractae), a visszahajlitás (Reclinatio) pedig úgy szólván a a főszerepet vitte, míg a hályog kivételéhez (Extractio) csak igen válogatott esetekben fogtak: akkor a mütétmódnak az egyes egyéneknél való meghatározása sokkal fontosabb szerepet

játszott mint most, hol az idősebb kornál előforduló hályog kivételét már szinte minden szemészi iskola szabálynak tekinti, a többi két műtét-módnak csak bizonyos ritka és kivételes esetekben tartván fenn némi kis tért. Ilyen értelemben látszik t. ügytárs is felfogni a dolgot, midőn csak az iránt ingadozik véleményében, váljon az előadott esetben tanácsosb-e a lebenymetszést választani szivárványhártyametszéssel, vagy a helyett vonalmetszést szivárvány-metszéssel véghezvinni. — De mindamellett, hogy az újabb nézetek alapján a választás kisebb térre lön szorítva, a mozzanatok, melyekből kiindulunk s melyekből érveinket az egyik vagy a másik eljárási módra nézve merítjük, nagyobbrészt ugyanazok maradtak. Figyelembe veszszük t. i. 1-ör a hályogos lencse összeállását (Staarconsistenz); 2-or a szemteke netalán jelen levő többi kóros változásait; 3-or az egyén egészségi állapotát, bizonyos betegségeit, magaviseletét; végre 4 szer vidéken vagy is átalában szemészeti kórodákon kívül véghezviendő hályogkivétel esetére még az is dönt, hogy birunk-e tökéletesen betanított, megbízható segéddel vagy nem.

A szóban lévő esetre áttérve, méltóztatott a hályog öszszeállását folyékonynak Ítélni, „részint koránál, részint a szivárványhártya lötyögésénéí fogva.“ Azt írja, „hogy a cataracta különben szürkés kékes s a szokásos sugarak nem láthatók.“ Későbben igen helyesen azt az ellenvetést teszi magamagának, „hogy a szivárványhártya lötyögéséből még nem lehet a lencse folyékonyságára következtetni, ha csak a mag mozgását egyenesen nem látjuk, mert a kéregből felszívódás történhetett, de nekem úgy tűnt elő, mintha a szemre gyakorlott nyomásnál a nuance-ban mozgást vettem volna észre.“

Ezekre azt bátorkodom emlékezetébe hozni: hogy a szoros értelemben vett folyékony hályog, (melyet Morgagniféle hályog neve alatt ismerünk) rendesen nem szürkés-kékes, hanem többnyire fehér, némelykor sárga szinti, hogy a szokásos sugárszerü rajz igenis eltűnt benne, de egyszersmind egy másik csík- vagy rétegszeru rajz tűnik fel, a mennyiben a tokban tartalmazott híg bennéknek nehezebb részei inkább ennek fenekére jutnak, míg könnyebb higabb elemei a felső tért foglalják el. Más rajzot veszünk észre, midőn a szemteke nyugodtan rögzít, mást, midőn mozgásban volt, s ismét mást, midőn a beteg egy ideig hanyatt feküdt. Miután t. szaktárs ur ez esetben mindezeket nem észlelte, úgy gondolom, hogy a felhozott jelek igen lágy lencseállományra mutatnak, de hogy tulajdonképeni folyékonyságról szó nem igen lehet. Tökéletes jellemzés kedvéért még azt kellene megemlítenem, hogy a folyékony hályog rendesen igen nagy tért foglal el, hogy a tömve megtelt tok a szivárványhártyát mellfelé tolja s nem ritkán még a látába úgy szólván kidudorodik, továbbá hogy a lencsének valódi folyékonysága ritkán észlelhető a nélkül, hogy átok maga könnyen ráismerhető homályosodásban vagy belső lerakodmányok általi megvastagulásban ne szenvedne.

De feltéve, hogy — a mint valóban teljes joggal is következtethető a szinből s minden csillagos vagy sugaras rajz hiányából — lágy, sőt igen lágy kéregállománynyal van dolgunk, azon kérdés támad, hogy milyen e jelen esetben a lencsemag mind összeállására, mind mekkoraságára nézve? Bár tüzetesen nem Írja le tr. úr a mag megjelenése módját, nevezetesen a többé-kevésbé sárga verőfényt, mely által még lágy kéregállományon keresztül is ráismerünk, mégis azon szavakból, melye-6

i