Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-04-29 / 4. szám

29 ŐO napszámi díjt keres, élete 12-ik évéig igen jói látott, miről tanúságot tesz azon állítása, hogy 3 nyelven olvasni és írni tanult. Mostanában látereje már annyira csökkent, hogy épen csak a nevezett munkára képes, fényesen világított helyen kevesebbet lát mint árnyékos helyen, alkonyat felé legbiztosabban végzi munkáját; de későbben, mi­kor besötétedett, neki megy az embereknek vagy útjában talál­kozó tárgyaknak. Utczai lámpák, úgy mint gyertyalángok hosz­­szú sugarakat vetnek szemébe, melyek öt nagy mértékben szinte úgy mint a nap, elvakitják; még inkább teszi ezt ter­mészetesen a nap kelte vagy nyugta. Az emberek arczvonásaira nem ismer rá, de az ujjakat 2'-nyira meg bírja számlálni. A 1 á t té r nála mindkét szemben igen feltűnően szűkült, pedig minden oldalról majdnem egyformán, kivéve a belső felet, hol a tompaság nagyobb fokot ért; eltekintve ettől a központi szűkülés (concentrische Verengung) jellemét könnyen fel lehet ismerni. Szokott módon ujjakkal kutatva, 8"-nyi távolságra a szűkülés mintegy 3"-nyi minden irányban, úgy hogy a láttér egész átmérője, ilyen távolságra mérve, 6"-nyire rúg. Az eredmény megfelelő, ha nagyobb távolságban gyertyalángokkal viszszük végbe a kísérletet. A központi láterő nem csak aránylag, de igenleg is legtöbbet hanyatlott, úgy hogy a rögzített tárgyat mindig legroszabbul veszi ki, sőt per­­ezekre épenséggel nem látja azt, mi különösen a bal szemben még a gyertyalángra nézve is áll. E szemben a középponton kívül a láttérnek még belső, azaz jobbra eső fele oly tompa, hogy ott is 4''nyi távolságra egy közönséges gyertyaláng egé­szen eltűnik. A színeket igen hiányosan birja megkü­lönböztetni; a sárga színt épen nem ismeri fel, a vörö­set, hogy ha némikép sötétebb árnyalatú, bajosan ; a kéket né­hányszor fehérnek vette. Jobb szemével különben biztosabban látja a színeket mint a ballal. Mind a domború mind a homorú üvegek roszabbítják a láteröt. A fénytörés rendes (Emme­­tropia). Szép nagy szeme van, bár kifejezésök némileg életnélküli; a szivárványhártya szine mint anyjánál világos kék-szürke, a szemcsarnok tág, a láta közép nagyságú, szélének összehúzó­dása lassú és nem elegendő, de nem feltűnően hiányos. Az atro­pin behatása nála szintén tökéletlen, a kitágult láta átmérője 3"'-nyintúl nem megy. A 1 á t i d e g színére és átlátszóságára mind edényeinek ürterére nézve a sorvadásnak jellemeit viseli. Jobb szemében azon kivül élettani vájultság, a balban alsó­külső széle mellett az érhártya egy széles félholdra korlátolt sorvadása mutatkozik. A festeny lerakodása mindkét szemben legin­kább a sárga folt táján található fel, sőt mondhatnók, hogy ezen táj majdnem kizárólag annak székhelye. A rakodmány elrendezése, bár a vizsgálat első perezében rögtön fel nem ös­­merhetöen, bizonyos szabatos alakot mutat ;a festen y­­nek egész összesége t. i. gyűrű alakjában ve­szi körül a sárga folt helyét, ez inkább szabad maradván a festenytől. A gyűrű kétszer akkora mint a lát­­ídegkorong, itt-ott meg van szakadva, s számos részint igen apró, részint nagyobb fekete pontokból van összeállítva, me­lyek sugaranként ajközépponttól a körzet felé irányozvák. Se­hol még megközelítőleg sem találni oly nagy festeny foltokra, mint milyenek az anyja szemében láthatók, a legnagyobbak még a fennálló képben is kis borsónál nem nagyobbak; sokkal számosabbak az apróbb kendermag nagyságú pontok, melyek sűrűén egymás mellett vannak elhelyezve. A bal szemben a gyűrű külső szélén egy kisebb piszkos-sárga folt vehető észre az érhártyán. A reczeg maga mind a gyűrű közepén, hol festenytől nincs fedve, mind a gyűrűn kivül fekvő egyenlítő és körzeti tájon nagyobb verőfényt mutat, kevésbé átlátszó, mintegy selyemszövetü fénynyel bir, az érhártya nagyobb edényei itt-ott — de nem igen tisztán — láthatók; a reczeg edényei pedig, bár nyilván vékonyabbak és halaványabbak, sehol fest­­anyaggali beburkolást nem mutatnak. Brenessel Erzsébet, 15 éves, egészséges arezszínnel, pisze­­orrú ; e sajátság, valamint az orr hátának kisebb magassága által különbözik anyjától valamint fivéreitől; 12 évig a legfi­nomabb női munkákat végezte, mely idő óta látereje évről évre alábbszállt. Mostanában Jaeger 20 sz. nyomtatá­sából csak igen nehezen lát egy pár betűt, bal szemével annyit sem. Jobb szemével még pontosan fel birja ismerni a vörös, kék és fehér színt, baloldalt csakis a^f e h é r és kék s z í n t; itt a vöröset sötét barnának veszi. 0 is alkonyaikor lát legjobban. A láttér középpontilag szűkült, különösen a bal szemben, hol 10''-nyire mérve minden irányban 6‘‘-nyire terjed, de úgy, hogy csak 4*-nyire jelölhető ki rendes fokú érzés, onnan­tól még 2"-nyire már tompább. A középponti láterő, bár a mint e m li 11 e t e 11, nagyon csökkent, mégis még mindig sokkal élénkebb mint a körzeti láterő, tehát aránylag leszállitottnak mutatkozik. A szivárványhártya színe világos-szürke, a láta rendes mekkoraságu, élénken mozog. Szemtükörrel nála is nagyobb mértékben találni fel a festeny lerakodmányát a bal mint a jobb szemben, nála is szintén főleg a sárga folt tája a baj szék­helye ; de a festeny nem képez gyűrű alakot, hanem inkább kisebb-nagyobb fekete pontok és foltokból álló korongot. A fekete foltokon kivül nagy számban találtat­nak kendermag mekkoraságu rózsaszínű és sárga foltocskák, melyek a fekete foltokkal együtt igen tarka képet mutatnak. Ezen világos-piros és sárga foltok még az ellenkező tájon t. i. a látidegtöl befelé is észlelhetők, de kisebb szám­mal mint a sárga folt táján, bár az egyenlítő felé és onnan túl is terjednek. Az alattuk fekvő érhártya szövetét nem látni, miért a reczeg alsó és az érhártya felső azaz belső rétegének izzadmányos elváltozásaként tekintendők. A látidegdombcsa színe némileg kékes-fehér, kevésbé átlátszó mint rendes állapotban; az edények nem látszanak vékonyabbultaknak, sem festanyaggal nincsenek beburkolva. Az ütérlüktetés csekély ujjnyomásra jön létre, de a szemteke összáliása a rendesnél nem nagyobb. Végre megjegyzendő, hogy bár testalkatása elég erős, mégis kifejlődésében annyiban hátramaradt, a mennyiben hó­száma csak egyszer jelent meg. Azonkívül kis fokú golyvája van, mely kilenczedik évében mutatkozott először. (Vége köv.) Kisebb közlemények a gyakorlatból. IV. Langyos borogatások szaruMrtya-geny tüszőnél. A meleg borogatások az utolsó években mindinkább ér­vényre jutottak s különösen valóban ott nélkülözhetlenek, hol a szaruhártya mélyebb rétegei is nagyobb terjedelemben ge­­nyedésbe átmenvén, ezen hártyát végképi roncsolással fenye­getik. Néha még kétségbeejtő tünetek jelenlétében bámulatos gyógyerőt fejtenek ki. Egy olyan eset a következő: Kovács Ferencz, 31 éves, bognár, Érsekújvárról jött 1864. nov. 28-án. Jobb szemében a szaruhártya alsó felében borsó mekkoraságu sárga színű beszürődés, melynek felülete fekélylyé változott át, a láta egy részét fedi s egész a legbensöbb rétegekig hatni látszik. A víznedv zava­ros, a szivárvány felülete elszinesedett, a láta szűk, széle itt-ott duzzadt. A szaruhártya körül,különösen lefelé nagy fokú chemosis. Mindez annál súlyosabb, miután mindkét szemhéj jél évvel előbb jelen volt pokolvar következtében nagy kiszegélyben szenved. A fájdalmak csekélyek, de a látás majdnem megsemmisítve. A chemosist bevág­tam, langyos borogatást és atropin-becsepegtetést rendeltem. Másnap a genygócz roppant nagyobbulást mutatót ; alig maradt 1 ’/j^'-nyi szabad szél, melyen keresztül még a szi­várványt észrevehetni. Az egyénnek semmi ápolása nem lévén, a borogatást nappal csak igen hiányos módon, éjjel pedig épen nem vitte végbe. Ez oknál fogva a betegnek azt ajánlottam, hogy magát a szt. Rókus kórházba Lumniczer főorvos osztá­4*

Next

/
Thumbnails
Contents