Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-10-29 / 10. szám
77 78 életmódjában bizonyos ismert kártékonyos befolyásokat, melyek ellen gyógyeljárásunkat irányozhatjuk. Graefe a vázolt kórfolyamatot úgynevezett szenvedöleges torlódásnak veszi. Ezen torlódásoknak székhelyét ő az agy ama részében keresi, hol a látidegek veszik eredetüket. A betegnek megtiltja a szeszes italt, dohányát egy kis mértékre szabja. Rendel neki ismételt helybeli vérkibocsátásokat s pedig ilyen esetekben mindig a Hourteloup-féle nadályt miáltal a vérvesztés sebesen történik, mit fontos mozzanatnak tart. (Nagyon heveny veszedelmes köthártyalobokban közönséges nadályokat szokott alkalmazni s pedig egyet a másik után pár óráig folytatva). Azonkívül ajánltatott a római fürdő, melyet Graefe most olyan esetekben használtat néha betegeivel, melyekben ezelőtt a Zittmann-féle vagy más izzasztó szereket rendelt volt. A vérbocsátás és a rendesebb életmód már tetemes javulást hozott a betegnek; 4 hét múlva t. i. látképessége volt J/4 mindkét szemen. Öt romai fürdő után bal szemen */2, jobb szemen 2/3 ; most már nincs kétség, hogy tökéletesen meg fog gyógyulni. — Ezen gyógyeljárás nem használhatna minden egyes esetben, azt változtatni kell ez egyéniségek szerint; legyünk különös tekintettel a vérkeringés főszerveire, a bőr és vesék működésére, ne törődjünk mindig az alhasi tünetekkel. II. eset. Látideg sorvadása által előidézett haladó mór. Egy 24 éves hajós oly nagy látgyengeségben szenved, hogy szinte nehezen tájékozhatja magát a járásban. Állítólag bal szeme 6, jobb szeme 4 hónap óta gyengült; most már látképesssge bal oldalt Vi0o, jobb oldalt '/3ir Ä láttér igen rendellenes. Bal szemén hiányzik a láttér egész bal fele, de még az alsó külső negyedben is a láterő igen csökkent. Csak a felső külső negyed bir aránylagos látélességgel, mely különben — mi igen igen fontos — még fölülmidja sokkal a központi látást, minek következtében ezen szem nem a központtal rögzít hanem rögzítésben kissé eltér. A jobb szemben némileg jobban állnak a dolgok. Itt szintén hiányzik a láttérnek belső fele, de ezen hiány nem terjed egészen a középpontig azaz nem a függőleges felező vonalig (senkrechte Halbirungslinie); a körülbelül 15° mérő fennmaradó belső tér különben igen tompa, kiváltképen az alsó félben. A külső fele aránylagosan ép, de nem erősebb a központi látásnál, mint a bal szemen. A láterő nagy hanyatlása, míg inkább pedig a láttérnek szűkülése mutatkozik már a beteg bizonytalan járásában, mi gyenge világításnál még jobban feltűnik. A láták lomhák, kiváltképen a bal. A belső részek úgymint a közegek épek, csak a látidegdotnbcsák sorvadási jeleket nagy mértékben mutatnák s pedig vájulattal párosulva. A beteg eleinte kis homloktáji fejfájásokban szenvedett, melyek most már megszűntek. Sem a szervekben sem a különbféle testi vagy lelki működésekben rendellenesség nem mutatkozik A jóslat minden tekintetben igen kedvezőtlen. A láttérkörny hanyatlása ezen esetben oly jellemző a haladó mórra (amaurosis) nézve, t, i. haladó szűkülés a láttér hátsó felében, előbb a bal azután aránylag a jobb szemben. Ki kell zárnunk a féllátás (hemiopia) azon nemét, mely gyógyulható, mert 1 a hiány bal oldalt már túlhaladja a középvonalat, 2, mert a központi látás még jobb oldalt is nagyobb mértékben csökkent • 3 mert a hiány nem élesen végződik, hanem igen tompult térrel van körülvéve ; 4. mert a kifejlődés, bár nem egészen lassan, mégis nem heveny módon történt; 5. mert mindkét szemen a belső láttér hiányzik; a gyógyulható vagy állandó féllátások pedig legalább eddig hasonoldaluak vagy halántékuaknak észleltettek (gleichseitige oder temporale Hemiopien). Hasonlóképen ki kell zárnunk, mint a mór okát, olyan agybántalmat melyet talán megszüntethetnénk, mert olyan nem mutatkozott; a látideg sorvadása ellenben ezen esetben mintegy önállólag fejlődött. Igaz ugyan, hogy még a legrosszabb sorvadási esetekben némi állandóság szokott beállani, de majdnem mindig igen későn, mikor úgy is már vaksághoz közel vannak a betegek. Az itt is történhetik, de valószínűbb, hogy a beteg pár hónap elteltével tökéletesen meg fog vakulni. A betegség természetét illetőleg, nem lehet egyebet kórismerni, mert a látideg haladó sorvadását. A kis főfájás, mely a baj kezdetén jelen vala, bizonyos agybántalomra nem mutat, lehet hogy csakis a látgyengülés illetőleg a láterő nagyobb megfeszítésének következménye volt. Hüdési tünetek épen hiányoznak ; lehetséges hogy évek múlva fognak fejlődni, vagy elmebetegség fog támadni, de igen gyakran, talán a móresetek számának felében, a hullában egyebet nem találni, mint a látideg illetőleg az ezzel összeköttetésben álló agyrészek sorvadását. Gyógytanilag legyünk óvatosak gyengítő szerekkel; tartózkodjunk ilyen esetben minden erélyesebb kiürítő, elvonó izzasztó, koplaltató gyógymódok, higany s genyszalagtól; mindezek csak ártanak. Csak hol biztos jelei mutatkoznak egy idült agykérlob vagy megszűnt szokványos elválasztásoknak, ott azokat kis mértékben kisértsük meg. Legczélszerübben pedig fogunk kis vaskészitményi adagokat, tej- és savókurát, zamatos fürdőket, jó levegőt, rendes életmódot, mérsékelt hideg viz gyógymódot és a világosság szabályozását ily betegeknek ajánlani. Tereimbeli szaruhártyalob. Szivárránymetszés. Sugárzsába. Mireny hatása. A felírásnak utolsó része tulajdonképen azon körülmény, melynek kedvéért ezen esetet közlendőnek tartjuk. A mireny átalán még igen kevés pártolással találkozik a gyakorlatban; pedig oly kitűnő gyógytulajdonokkal bir, hogy több figyelemre méltó lenne , különösen azért, mert óvatos azaz józan módon történő adagolása mellett kellemetlen gyógyszerhatásokat nem igen tapasztalni. Én évek óta nem épen ritkán rendelem, s még eddig egyszer sem mutatkozott kellemetlen mellék tünet, mely végett félbe kellett volna szakitanom az eljárást, mérgezési tüneményeket pedig sohasem volt alkalmam tapasztalni. Vida Teréz 12 éves falusi leány életének nagyobb részét betegségekkel töltötte. Négy év óta nagy fokú nyakmirigy daganat van jelen bal oldalon, mely rendkívüli nagy terjedelme folytán arczát is eltorzítja; a hónaljmirigyek is nagy mértékben beszürődvék. Felvétetett 1864. dec. 10-én a szegény-gyermek kórházban szembaja végett. Akkor bal szemén idült szaruhártyalob, a jobbikon régi homályosodások mellett új beszürődés volt jelen. A szaruhártya mélyebb rétegeiben létezett a betegség, mely inkább lassú lefolyással és tovább terjedő homálylyal mint heveny izgatással volt jellemezve. Fényiszony és szemhéjgörcs mindkét szemen elég nagy vala. Iblanyt belsőleg, sárga higanykenőcsöt külsőleg alkalmaztunk, s már-már kezdett javulás beállani , mikor a múlt évi hagymázjárvány kórházunkat is látogatván, a beteg küteges hagymázba esett, melyből 3 héti lefolyás után szerencsésen felüdült. Mint reconvalescens febr. 2-án a jobb szaruhártya alsó felében egy új fekélyedést kapott, mely végett több ideig atropinnál kezeltetett. Ettől is szabadulván, s a fényiszony majdnem tökéletesen megszűnvén, javalva lett a jobb szem sürü központi beszürődése végett szivárvány-metszés által oldalt fekvő mesterséges látót képezni, mit april 12-én legjobb sikerrel véghez is vittem. De már april 20-án a mütett szemen erős fényiszony lépett fel, mely kisebb mértékben a szokásos gyógykezelés daczára az egész nyáron át tartott. Május 6-án haza bocsáttatott a jó levegő behatása kedvéért a beteg, de odahaza is tartott a fényiszony ép úgy mint a kórházi levegőben. Aug. 17-én újonnan felvétetett erős ideges fájdalmak miatt, melyek nála csaknem naponta, a déli órákban a jobb szemöldök tájból kisugárzottak; e mellett jobb szemén a fényiszony s szemhéjgörcs oly erős és tartós volt, hogy egész nap ezen szemét semmiképen sem volt képes kinyitni. Egész sept. 19-ig iblany-szörppei, de egészen sikertelenül kezeltetett; mire kísérleteket kezdtem tenni a mirenyoldattal. Adatott kezdetben naponta 2 csepp a solutio Fowleriból; minden harmadik nap egy cseppel több rendeltetett ugyanennyi 10*
