Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-10-29 / 10. szám
79 80 kanál vízben. S íme már a 6-ilc napon fájdalmai kisebbedtek s 10-ik napon szemét nyitni kezdő. E gyógykezelés alatt a fényiszony a 18-ik napon tökéletesen szűnt s egyszersmind a fájdalmaknak nyoma sem maradt. A mi pedig egészen' váratlan vala, a nyakmirigy daganatnak kétharmada szemlátomást múlt, úgy h ogy 3 hét alatt a leány arcza roppant változáson ment keresztül. A legnagyobb adag egy napra volt 9 csepp. IRODALOM. Klinische Vorträge über Augenheilkunde von Br. Josef von Hasner. II. Abtheilung. Krankheiten der Hornhaut. Frag. 1865. A jelen füzet folytatása azon munkának, melynek első része már 1860-ban megjelent és a tülkhártya, valamint a szemteke betegségeit, a szemüvegtant és a szemtükrözést taglalta. Örömmel találkozunk a munkának ezen második részével, melynek megjelenéséről valóban már szinte lemondtunk. Hasner épen oly jeles búvár, mint kitűnő tanár, s ha a szaruhártya sok alakú bajait értekezése tárgyává teszi, eleve is nagy gyakorlati becsesei biró munkát várhatunk. Az olvasó ezen várakozásában nem is csalódik. Különös tekintettel a gyakorló orvosok szükségeire, a szerző, a boncztani és az élettani megjegyzéseke'- két lapra szorította, a maradó 90 lapot csupán kortannal és gyógyeljárással töltvén be. Taglalja első helyen az úgynevezett alakhibákat (Formfehler), t. i. a különféle szarucsapokat (Staphylom), melyeket a következő fejezetek alatt ír le: 1. Keratoglobus, vagy Staphyloma corneae pellucidum vel impellucidum (Kugelektasie der Hornhaut). 2. Staphyloma corneae globosum sensu strictiori (Kugelförmige Narbenektasie der Hornhaut). 3. Cornea conica, keratoconus (Kegelförmiges Staphylom der Hornhaut). Az első kettő közt, bár milyen legyen az egyes esetek eltérése, a főkülönbség abban áll, hogy a keratoglobusban a mellső csarnok nagyobbodott, miért is hydrops camerae anterioris-nak nevezhető, a valódi szarucsapnál pedig a hátsó csarnok tágúlatban szenved, miután a szivárványhártya a szaruhegbe belenőtt és azzal egy szervet képezvén, a mögötte nagyobb mennyiségben meggyülemlett víznedv által előretolatott. Azért némely tekintetben joggal hydrops camerae posterioris neve alatt hozható fel. — A gyógytanra nézve csodálkoztunk, hogy ott, hol a szarucsap mütételeiről van szó, Critchett ismert új tű-mütételét szerző nem is említi, mit egy gyakorló oskolai könyvben csak akkor igazolhatnánk, ha azon műtétéi mód sem új, sem hasznavehető nem volna. (Mindjárt ezen alkalommal meg akarjuk jegyezni, hogy Hasner és egy más, bécsi szemész irataiban bizonyos erőltetéssel kerültettek ki a külföldi jeles szemészek, különösen Graefe munkálatainak említése. Miért és minek ? Ezen szándékos hallgatás és erőltetett kerülgetés az olvasóra majdnem oly benyomást tesz, mint ama különczködő Írónak ötlete, ki regényt irt, melyben az R betű egyszer sem fordul elő). A cornea conica maga ismét három külön fejezetben tárgyaltatik, úgymint 1. Cornea conica szorosabb értelemben v. Hyperkeratosis; 2. Keratoconus, a szaruhártya homályosodásával és 3. a Staphyloma corneae conicnm sensu strictiori (Kegelförmiges Narbenstaphylom mit vorderer Synechie). A szerzett szaruhártya-kisebbülés (erworbene Microcornea) részint szarusorvadás (atrophia corneae), részint szaruhártyalapulás (applanatio corneae). Az Astigmatismusnak egy rövid, de igen érthető fejezet van szentelve. A szerző saját felosztásaival különben ott találkozunk, hol a szaruhártyalobot tárgyalja, s itt-ott valóban mesterkézzel írja le. I. Keratitis superficialis. Itt első helyen áll a küteges szaruhártyalob (Keratitis exanthematica), melyről Hasner 1847-ben állította, hogy főkép izzag jellemével bir, miért is az akkori munkájában szemizzagnak nevezte. Most bevallván abbani tévedését, Stellwag által kimutatott sömör-természetét (Herpes corneae) ismeri el. Ezen fejezetben a gyakorló orvos mindent, mit e fölötte gyakori szembetegségre nézve tudni szükséges, megtalál. Tárgyaltatik azután a szaruhártgahegekben fellépőgyuladás (Keratitis rencruceas in cicatrice), továbbá a szaruhártya szélén előforduló fekélyesedő lob (Keratitis marginalis). A szerzővel nem egyezhetem meg, mikor határozottan mondja, hogy ezen kórfolyamat az 50-ik év után már elő nem jön. Több ilyen esetet agg embereken észleltem. Ó különben az első, ki ezen sajátságos, igen nagy sugárzsábával járó szaruhártyabántalmat külön tárgyalja, mi által a gyakorló orvost ezen fontos bajra figyelmezteti. Sajnálom, hogy a szunyái bőralatti föcskendezését itt és egyátalán — nem tudni miért — hallgatással mellőzi ; pedig épen az emlitett betegségben igen is szükségessé válik. Negyedik osztályt képez a szaruposztó (Pannus). Irgalmatlanul kikel szerző a Pieringer által régebben javaslóit takár beoltása ellen, az újabb syndectomiát megint egy árva szóval sem említvén. II. Keratitis parenchymatosa, a következő alosztályokkal : a) Keratitis profunda vagy parenchymatosa sensu strictiori. Ezen lob előfordulására nézve szép statistical adatokat találunk, melyeknek nyomán többi közt az öröklött bujasenyvvel való összefüggését kereken tagadja. Hasner, ki különben nem igen szereti az újításokat, valamint az erélyes eljárást, mégis ajánlja a szaruhártya csapolását oly baj ellen, mely rendesen úgy is gyógyulni szokott, b) Keratitis suppurativa. Ezen név alatt nemcsak átalán minden mély genyedésbe átmenő szaruhártyalobot, hanem még azon elmállást is foglalja össze, melyet az ötödik agyideg bénulásával, vagy kimerítő betegségek: hagymáz, cholera sat. után találunk. Sok kifogásunk lehetne ilyen átalánositás ellen. Feltűnő volna, hogy a szerző a meleg borogatásokat még izgatás nélkül lefolyó esetekben is nagy óvatossággal, sőt bizonyos bizalmatlansággal javasolja, ha a fent érintett gyöngéjére nem emlékeznénk. III. Keratitis profunda, a) Keratitis punctata, hoi Hasner ismét egy régibb véleményét, miszerint ez gümőkóros körfolyamat, az esetek egy részére log alább helyreigazitja. b) Keratitis cum hypopio. Erre következik egy a szarucsapolást tárgyaló czikk; igen érdekes és kimerítő értekezés a szarufekélyekről, melyeket következőképen különböztet: a) Erosionsgeschwür, b) Farenchymgeschwür, c) Perforirendes Geschwür. Az új képletek tágasabb értelemben képeznek egy hoszszabb czikksorozatot a következő felírásokkal: 1. felhámi homály, 2. felhám alatti lemez sorvadása (Xerosis corneae) 3. felhám alatti lemez túltengése (Pterygium), 4. arcus senilis, 5. kötszöveti új képlet (cicatrix), 6. zsíros, meszes, csontos, föstenyes lerakodmány sat., 7. dermoiddag, 8. szemölcs és papiloma, 9. pemphigus corneae, 10. lupus, 11. rák. Azt, mit szerzőnk pemphigus neve alatt igen jelesen leír, egyszer nekem is volt alkalmam látni. A véletlen ismét úgy akarja, hogy Hasner Graefe arra vonatkozó közlését nem ismeri (?) és e szerint saját észlelését egészen újnak tekinti. A látzavarokról szóló két fejezetben az elméleti tagláláson kívül még gyakorlati intéseket szerettünk volna találni. Végre rövid áttekintetet nyújt a szaruhártyahomályok elleni gyógyeljárásról. Egy 5 lapra terjedő pótlék foglalkozik a szemcsarnok betegségeivel. íme a könyvnek tartalma. Ismételve ajánljuk t. olvasóinknak azon meggyőződéssel, hogy Hasnertöl sokat fognak tanulni és pedig kivételképen gyakorlati becscsel biró, közvetlenül hasznavehető adatokat nyerendenek ezen a mindennapi gyakorlatban leggyakrabban előforduló betegségekre nézve. Ha ezen ismertetés folytán itt-ott előfordulnak helyek, melyek a bírálat színét viselik, úgy azt nem zárhatjuk be helyesebben mint azon őszinte óhajtással, bár ne késnék el újra oly sokáig a munka harmadik részének megjelenése, mely a lencse betegségeit tárgyalandja. PEST, 1865. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
