Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-08-27 / 8. szám
61 62 agyállományt. Hosszanti vágást téve a leirt határban látni a kétakkora bal láttelep és a kétakkora csikóit test metszlapján a majdnem kék, elmálló államu tömegben számtalan kendermagnyi s valamivel nagyobb, névleg egy mogyorónyi góczot is, mely utóbbi mell és kifelé mintegy az ammon szarvnak mellső vége felé esik, melyek pép államuk mellett szennyes, szederjes színűek. A csikóit test mellső vége pedig mogyorónyi góczban szívós államu, szennyes-sárgás tömeget mutat. Mind a jobb, mind a bal látideg, úgy szintén a keresztődzés duzzadt, különösen a bal látideg háromszor vastagabb a rendesnél, kemény tapintató, kocsonyaszínü. Az art. púimon, billentyűi vastagodottak. A máj duzzadt, zsírosán elfajult. Az agyvelőnek górcsői vizsgálatát fájdalom nem lehetett megtenni, mivel az e czélra eltett agyvelővel baj történt. * Gyengélkedésem és később utazásom folytán nem észlelhettem közelebbről a betegség lefolyását s így csak igen töredékesen közölhetem ezen érdekes kórtörténetet s bonczleletet, melyet segédorvosom levélben tudatott velem. A bonczlelet nagyban és még részletekben is megerősíti az első sejtelmemet a ujképlet székhelyére nézve. Természetes hogy nagyobb terjedése mind hát- mind mellfelé a későbbi kifejlődésnek köszönhető, mi már abból is nyilvános , hogy még maga a chiasma is duzzadt, mi oly körülirt egyenoldalu hemiopiánál lehetetlen. „A bal látideg háromszori1 vastagabb a rendesnél“ ; nem kételkedem, hogy az utolsó időszakban tökéletes vakság lépett fel a balszemen, s hogy a szemtükör akkor már nem csupán egy kis fokozott pirosságot fedezett volna fel, hanem nagy ideglobos tüneteket, vagy gyorsan haladó sorvadás jeleit. Az ujképlet szövetére nézve sajnos , hogy górcsői vizsgálat nem történt; a leírásból csak gümő és rákos ujképlet közt kellene haboznom. Láttompulat és mór. „Uber Amblyopie und Amaurose“ czím alatt találkozunk a „Kiin. Monatsblätter“ május—júniusi füzetében Graefe egyik előadásával, melyben a mai kórjeltan adatai kimeritőleg és a hires szemész mesteri modorában vannak összeállítva. Igyekezni fogok a dús tartalomnak rövid vázlatát t. olvasóimnak nyújtani. Előre kell bocsátanom, miszerint mai nap az „amblyopia s amaurosis“ értelme már igen szűk korlátok közé van szorítva, hogy t. i. csak olyan állapotokat szoktunk ezen szóval jellemezni, hol a látgyöngeség, illetőleg vakság, sem a közegek homályossága, sem a belhártyák (reczeg- és érhártya) elváltozása, s végre a látideg lobos mivoltából sem magyarázható meg. Szemtükörrel ugyanezen esetekben is fedezhetünk fel tüneteket, azon elszinesedését a látidegnek t. i., melyről a szemtükörreli vizsgálatot tárgyaló czikkben, az idegsorvadás alkalmával szó volt, és épen az teszi Graefe előadásának főbecsét, hogy a íátidegsorvadás kórisméjét kórodailag biztosabban körülírja s ezen tünetet a kisérő alanyi tünetekkel, valamint a lefolyási móddal szorosabb összhangzásba hozván, különösen a jóslat tanát fekteti biztosabb alapra. Ha egy amblyopicus látgyöngeség jelentőségéről ítélni akarunk, úgymond Graefe, három pontot kell szemügyre vennünk ; 1-ör a működési hiány miféleségét; 2-or a látidegdombcsa küllemét; végre 3-or a baj kifejlődési módját. Ad I. Legnagyobb fontosságú itt a környi láterő (peripherisches Sehen) mivolta, mert tudva lévő dolog, miszerint a vaksághoz vezető kórfolyamatok már igen korán mutatnak hézagokat a láttérben, nevezetesen ennek szűkületét az egyik vagy másik irányban. Szükséges azért, hogy a környi láterőt nem csupán közönséges napvilágitás mellett, hanem finomabb eszközökkel vizsgáljuk minden ide vágó esetben. Ilyen vizsgálat alatt találunk 1) vagy tökéletesen rendes láttérkörnyet (absolut normale Gesichtsfeldperipherie), mikor az t. i. semmiben sem tér el a rendes láttértől; vagy 2) viszonylagosan rendes láttérkörnyet, mikor a környi láterő csökkent ugyan, de minden irányban egyformán és a középponti láterő csökkenéséhez alárendelt fokban; vagy 3) rendellenes láttérkörnyet, ha t. i. a környi láterő csak bizonyos irányban és pedig nagyobb fokban csökkent, mint a középponti láttehetség. Olyan esetek, melyek hosszabb lefolyás után még tökéletesen rendes láttért mutatnak, habár a középponti láterő nagyon is csökkent volna, sohasem végződnek vaksággal. A kedvező jóslat, melyet ilyen esetekben kimondanunk szabad, különben csakis a vakságot, mint olyant illeti, de a láterő helyreállítását illetőleg még mindig igen kedvezőtlen lehet jóslatunk, a mennyiben a létrejött homály (centrale oder excentrische Scotome) néha minden gyógyítási kísérletnek ellent szoktak állani. A hol a láttér csak aránylag ép (2), mikor t. i. a környi láterő minden irányban, de egyszersmind a középponti láterő csökkenéséhez bizonyos természetes arányban fogyott, ott a jóslat még kétes. Az ilyen szem állapota hasonló azéhoz, mely azért gyöngült, mivel kellőleg nem használtatott (amlyopia ex anopsia), mint ezt kancsalság következtében igen gyakran látjuk ; ezen látgyöngeség ugyan néha tökéletes mórba szokott átmenni, de ez épen nagyon hozzáférhető mindenféle gyógyhatásoknak, melyek által gyakran sikerül a rendes láterőt visszaállítani. Legroszabb jóslatuak vagy legalább igen gyanúsak azon esetek, melyekben a láttérkörny rendellenes. Nem épen, mintha a gyógyulhatásról végképen le kellene mondani, mert kedvező változás itt is lehetséges. Hogy ezen lehetőséget megítélni bírjuk, szükséges a látideg kinézése és a baj kifejlödési módján kivül főképen tekintetbe venni a láttérhézag miféleségét s a középponti láterőhez való viszonyát. A láttérhézag miféleségeit illetőleg nagy különbségekre akadunk. Ha ez mind a két szemen ugyanazon testoldalon fekszik, (péld. jobbra, vagy jobb- s lefelé) s a középponti láterő ép, vagy majdnem az, akkor ugyan maradandó féllátás (hemiopia), de nem előhaladó mórról lehet szó. Ilyen esetekben t. i. csak az egyik látidegtörzs (tractus nerv, opt) van megtámadva. Egyközű láttérszükületek (concentrische Gesichtsfeldeinengung) némelykor vaksághoz vezetnek иёУап? de nem igen ritkán gyógyulnak is, különösen akkor, mikor a középponti láterő csak keveset gyengült, a látideg rendes kinézésű és a környiláterő sötét kék üveg alatt némileg javúl, mint ezt nők és gyermekeknél néha észlelni alkalmunk van. (Anaesthesia retinae hysterica). Sokkal komolyabb, sőt majdnem kivétel nélkül szomorú kimenetelt jósló láttérszükülés az, mely mindkét szemen vagy egyidejűleg vagy egymásután oly módon lép föl, hogy mindkét szemen a belső, külső stb. láttér rész kiváltképen hiányzik. Ezen szomorú esetek még az által is jellemezvék, hogy a hiányzó láttérrész nem szokott éles határral végződni, hanem nagyobb vagy kisebb mértékben homályos területtel fokonként az ép vagy gyakrabban szintén gyengült többi láttérre átmenni, mi által nagyon különböznek a fennemlitett féllátási esetektől (Hemiopia). Lefolyásuk pedig leggyakrabban olyan, hogy az egyik szem már igen romlott, mikor a másiknak baja kezdődik; igaz különben, hogy néha az egyik és a másik szem megbetegedése között évek fekszenek. Az említett láttérszükiilések — mint mondottuk — a jóslatra nézve döntők, ama jóslatra, mely a netán beállandó tökéletes vakságra vonatkozik (prognosis quoad coecitatem); azért nagyon fontos a láttér örnyet minden lehető szigorúsággal átvizsgálni, Mi a gyógyítást illeti (prognosis quoad restitutionem) mas szempontok lépnek előtérbe. Itt azon esetek kedvező jóslatuak, melyekben a látérzés vezetésében a legkisebb rendellenességek mutatkoznak, hol tehát a középponti láterő bizonyos csökkenése mellett aránylagos gyengülés félbeszakadás nélkül egész a láttérkörnyig vonul ; roszabb jóslatuak pedig ellenben azon esetek, melyekben a középpont és a környezet közt tökéletes félbeszaka-8*
