Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-08-27 / 8. szám

63 64 fásokra akadunk. Olyan félbeszakadások (Scotoma cen­trale vei excentricum) továbbá különösen akkor még későbbi vaksággal is fenyegetnek, mikor a félbeszakított hely és a körny között homály létezik; még gyanusabbak azok, hol mindkét szemen fellelhető ezen viszony ugyanazon irányban, p. lefelé vagy le- s befelé stb. Itt még mindig haladó sorvadás (atrophia progressiva) s kifejlődő mórtól kell tartanunk. Kétes esetben az idegdombcsa kinézése döntőleg folyhat be a jóslat hozatalára. Ha a scotoma és a láttérhatár között rendes élénk érzékenységre akadunk, ott haladó sorvadás nem fenyeget, tehát a vakságra nézve jó, a gyógyításra nézve pedig rósz jóslatot mondhatunk. G r a e f e ezen alkalommal rövid szemlében futja át azon tünetek sorozatát, melyek még egy évtized előtt a mór kóris­méjében főszerepet vittek, mikor t, i. a mórt a szó mostani ér­telmében nem igen tudták megkülönböztetni a belhártyák be­tegségei, a látideglobtól, néha még az átlátszó közegek bizo­nyos betegségeitől sem. Az alanyi látér zések (Photopsien und Chromo­­psien) a tulajdonképi mórnál ritkábban lépnek fel, s többnyire inkább a kisérő agyvelőbántalmokra (Encephalitis, Delirium tremens) vetnek világot. Nagy fontossággal birnak azonban a belhártyák betegségeiben, úgy p. a fehér golyók, cseppek, fél­holdforma alakok a reczeg leválását megelőző időszakban. Az úgynevezett mouches volantes — az élettani korlátok közt fellépő tünemény — mikor nagyobb számban jelenkeznek, nem a mórral hanem bizonyos fénytörési, valamint alkalmazkodási hiányoktól függnek. Domboruüvegek kedvező befolyásából a mór minőségére s jóslatára akartak következtetni. Ezen be­folyás pedig csakis a középponti láterőt illeti s nem bir na­gyobb jelentőséggel mint a többi ezen láterőt kutató vizsgá­latmódok. A látérzés tompaság vagy ingerlékenysé­gére vonatkozó régi felosztás (erethische und torpide Amau­rosen) még most is bir némi jelentőséggel, a mennyiben az amblyopicus szem vagy nagyobb világosságot vagy egy bizo­nyos fokú sötétséget kíván. A szinvakság (Benedict erre vonatkozó közléseit ol­vasóink ismerik) nem igen képes kórisméi vagy jóslati tám­pontot nyújtani. Nyomás által előidézett alanyi fényérzések (Druc k­­phosphénes) inkább szürkehályog vagy látadugulással bonyolódott, mint közönséges esetekben fontosak, mert az utóbbiak vizsgálatában biztosabb vizsgálatmódokkal birnak. Végre a villanyinger (Galvanische Reizung) ered­ményét móri esetek szorosabb kórisméjére R e m а к akarja használni, minek aránylagos becsét csakis számos kísérletek sorozata állapitandja meg. (Folyt, köv.) IRODALOM. Die Pflege der Augen im gesunden und kranken Zustande nebst einem Anhänge über Augengläser. Allgemein fasslich dargestellt von Dr Férd. Arit, Prof. d. Augenheilkunde in Wien. Dritte umge­arbeitete Ausgabe Prag, 1865. Ára 1 frt. 20 kr. Többször volt már alkalmunk, e lapok hasábjain Arit jeles buvárlataival megösmerkednünk. Azon müve, melyet itt t. olvasóinknak bemutatni akarunk, nem tisztán tudományos munka ugyan a szó szoros értelmében véve, mert a vitatás alatt lévő tudományos kérdések megoldásához új adatokkal nem járul; de igen is megfelel azon végczélnak, melylyel utoljára minden orvostudományi buvárlatnak kell bírnia — a szenvedő emberiségen segíteni, — se feladatát a szerző kitü­nően oldotta meg. Hogy Arit tanár a népszerű orvosi irodalom terére lépett, bizonyítja egyrészt, hogy korunk kivánatát megértette, másrészt hogy emberszeretö jelleménél fogva egyiránt dicső­ségesnek tartja a tudományt előbbre vinni, mint embertársai­val jót tenni. — Úgy hisszük továbbá, hogy nemcsak a sok oktalan és ártalmas, az avatlan közönség tudatlanságára szá­mított népszerű orvosi tanácsadónak legbiztosabban lehet ele­jét venni az által, ha a valódi szakemberek a helikonról le­­szállván, a nép nyelvén s mégis avatottan az egészségről és an­nak föltételről a közönséghez szólanak, hanem, hogy az orvosi gyakorlat terén nyeglélkedő áltanoknak is ez egyik legczélsze­­rűbb ellenszere. Mindezeknél fogva örömmel vettük Arltnak ezen munkáját, melyre nézve hogy jó és korszerű volt, s a közönség azt meg is értette, az is szól, hogy imár a harmadik kiadásban jelent meg. De bár a munka, mint mondók, a nagy közönség szá­mára van írva s népszerű modorban tárgyalva, mindazonáltal nem eléggé ajánlhatjuk azt orvostársainknak is. Arit ugyanis oly kitűnő s legkisebb részletekbe bocsátkozó szemdiaetát ajánl munkájában, a mint ezt semmilyen tudományos könyvben ily kiterjedésben nem találjuk. Pedig gyógytényezöinknek egyik legfontosabbika épen az életrendnek kellő szabályzása. Meg­vagyunk. arról győződve, hogy az e könyvben foglalt életrendi utasításokat kellően méltányló orvos sokkal többet tesz az ember legbecsesebb szervének megtartására, mint a vérszopó férgeket, genyszalagokat s más efféle eszközöket pazarul al­kalmazó szemész. — Nézzük állításunk bebizonyítására rövi­deden a könyv tartalmát. Az első fejezetben a szem boncz- és élettana tárgyalta­­tik. Könnyű modorban, s mindazonáltal eléggé kimerítően fejti meg a szerző e feladatát. A második fejezetben azon körülmények emlittetnek, me­lyek a gyermek láterejét fenyegetik. Elmondja szerző mint kell az újszülöttel bánni, hogy szembetegségtől megóvassék, elkíséri azt minden életszakán át felnőtt koráig, kimutatja, miként kell azt taníttatni, miként kell az iskolai termeket elrendezni, mint kell az életpálya választásánál a szem alkotására tekintettel lenni, stb. A harmadik fejezetben a t. szerző eléggé nem becsülhető részletességgel sorolja elő azon tényezőket átalán, melyek a szemre kártékonyán hathatnak. Elmondja, mikép kell a fény káros befolyásától óvakodni, minő világitó eszközöket hasz­nálni, minő függönyöket készíteni, hová az ágyat elhelyezni, micsoda bútorokat szobánkban tartani stb. E fejezet második czikke különösen érdekelheti az orvost, s átalán a tudomány­nyal foglalkozó embert, mert itt a bő tapasztalatú szerző arra tanít, mikép, hol, mikor s micsoda segédeszközökkel kell ol­vasni, írni, rajzolni stb. hogy a szem kárt ne szenvedjen, Ugyané fejezetben még a levegő, víz, szeszes italok, kedélyi fölindulások, dohányzás, s végre az emésztő szerveknek a szemrei befolyása is tárgyaltatik. A negyedik fejezetnek tárgya: a szemnek betegségei. Д mily részletes volt szerző az előbbi fejezetekben, oly rövidre szabta ezt, a mit csak méltányolhatunk, mert a betegségek gyógyítása a szakavatott orvos dolga , a nagy közönség csak azon tanácsnak veheti hasznát, miként kell magát óvnia, hogy a szem kárt ne szenvedjen. Az utolsó 5-ik fejezet a szemüvegekről, s azoknak meg­választásáról szól. Ezen tárgy életrendileg mennyire fontos, nem szükség bizonyítanunk, s az előadás és kezelés oly remek, hogy csekély véleményünk szerint csak azon egy gyöngéje van, ha van, hogy — nagyon is remek. Ha Arit olvasóit arra tanítja, mint kell a láttompulást a rövidlátástól megkülönböztetni, azt egészen rendén találjuk, mert elég gyakran tapasztaljuk, hogy szaruhártyafolttal biró beteg, mivel közelről tartja a könyvet, rövidlátónak hiszi magát, s ismerünk még orvosokat is, kik különbség nélkül rövidlátást kórismernek ott, hol a beteg, ha jól látni akar, a tárgyat közelíti. De hogy avatlan képes legyen a rövidlátás s egyátalán a fénytörési rendellenesség fokának, s továbbá a szükségelt szemüvegnek minőségét is oly szabato­san meghatározni, a mint ezt Arit útmutatása után tennie kellene, az iránt még is némi kételyünk van. Egyébiránt, mint mondók, a könyv nem csak a nagy, hanem azorvoei közönség számára is van írva, s e szerint az, mi egy tekintetben talán hiány, más tekintetben tökély, s annál kevésbé hozhat kárt, mert az egyúttal komoly, tudományos és egyszerűen oktató szellem, melyben az egész munka írva van, legjobb garantiát nyújt arra nézve, hogy a sutor — saját kárára — valamikép ultra crepidam ne menjen. Dr. X. PESTEN , I860. KHÓE és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).

Next

/
Thumbnails
Contents