Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-08-27 / 8. szám

60

rem fáj. Jól alszik. Kedélyállapota inkább vidám mint komor. Erlüktetése semmi változást sem mutatott.

Ha nem is találtuk volna egy kifejlődő jobb oldalú félhüdés tüneteit, kapcsolatban egyszersmind az ezen esetben igen jellemző ötödik agyideg bántalmával, már a látzavar minőségéből lehetett volna minden határozott biztossággal egy a bal látidegtörzs (tract, n. opt.) vagy gyökerei lefolytában létező agybántalomra következtetni. Mert az olyan kitünően mutatkozó féllátás (hemiopia vera) másképen nem magyarázható. Mikor a bal látidegtörzs a keresztődzés (chiasma) mögött valamiképen meg van támadva, akkor a balreczeg külső fele s a keresztődzés elrendezése folytán a jobb reczeg belső felének érzékenysége hiányos lesz, következésképen a balszem látterének úgymint a jobb szem látterének jobbra eső fele (hemiopia homolateralis); ugyanaz történik a láttér balfelével, ha a jobb látidegtörzs meg van támadva.

Nevezetes a jelen esetben az, hogy a jobb szem sokkal súlyosabban tompult a balnál, mit talán azzal lehetne megmagyarázni , hogy a keresztődzött rostok terében eredetileg lépett fel a baj , mely későbben is kisebb fokban tovább terjedt a bal látidegtörzs többi nem keresztődzött rostáira. Azon körülmény pedig, hogy a féllátás a jobb szemben sokkal élesebben ki van fejtve, nem épen a nagyobb megtámadtatás, hanem annak köszönhető, hogy itt (a jobhreczegben t. i.) a szenvedő rostok tökéletesen ép idegrostokkal határosak, a balreczegben pedig még a belső fele sem tökéletesen tiszta, miután itt nemcsak a jobb látidegtörzsnek keresztődzött s ép, hanem, bár kisebb számban , a megtámadott bal látidegtörzs rostjai terjednek el.

Mindamellett a jobb szem a baléhoz képest oly igen csökkent látereje igen feltűnő egy kivétel a közönségesen feltalálható szabálytól. Közönségesen t. i. ama szem láter ej ét tompábbnak találjuk, melynek látidegtörzse meg van támadva. Hogy a beteg különösen, mikor olvasni akar, a könyvet balfelé tartja, mind attól jön, hogy a bal szem erősebb látképességgel bir, mind attól hogy ily módon a tárgyat a láttér világos felébe akarja elhelyezni.

„A bal látidegdombcsa kissé pirosabb a jobbnál.“ Lehet hogy egy tovább vitt másodlagos izgatottság folytán igenlegesen pirosabb, lehet hogy rendes színű, de a netalán némileg halaványult jobb látidegdombcsával összehasonlítva pirosabbnak •csak látszik; ezen két lehetőség között biztosan meghatározni a valót, ezen időszakban nem lehetett.

Az ezen tüneteket okozó koponyabeli bajt illetőleg ki lehet zárni minden agykérlob nemét, mely ritkán fájdalom nélkül folyik le és, ha a koponya alapján ül, mindig több .szemmozgó idegeket támad meg, melyek ezen esetben pedig bántatlanoknak mutatkoztak. A lassú lefolyás vérömlenyt kizárni engedett. Ujképletet, s pedig első kifejlődésben lévőt tehát minden valószínűséggel lehetett kórismerni, melynek székhelyét a végtagok hüdése, az ötödik agyideg kezdődő bénulása, az emlékező tehetség hanyatlása, valamint főkép a bal látidegtörzs nyilvános szenvedése az agy ama részébe helyezhetni javasolták , mely a corpus striatum és a bal láttelep körül találkozik, s talán hátfelé a Varol-féle hídig terjed. Hogy a baj mellfelé legalább az agyfelszínén nem a keresztödzésig terjedt, lehetett a még élesen körülirt hemiopiából következtetni.

Rendeltetett 8 nadály a balfül mögé, Crem. tartari. Az -étrend meghatározására természetesen különös gond fordittaíott; szeszes italok megtiltattak.

A további lefolyásról orvossegédem jegyzetei szerint következőket tudok.

Febr. 16. A beteg nagy javulást állít: arczkifeje zése sokkal tisztább, elmésebb; a láterő ugyanaz, a láttér annyiban változott, hogy a jobb szemen a beteg 3" kifelé is még meglátja az ujjat, a mi mint tudjuk, előbb nem volt. A bal szemen a láttér ép. Opticus kevésbé piros. A végtagok s a trigeminustáj hüdési tünetei ugyanazok.

Mártius 1-je. A beteg, daczára fölszólitásomnak nem jött, a baj nagy érdekességénél fogva segédorvosom azt szállásán fölkereste, s következőket talált: A beteg még mindig teljesiti ugyan foglalkozásait, de jobb lába annyira gyöngült, hogy alig járhat. Különösen akadályozott a térdizűletbeni meghajtás, miért is a beteg mindig kiterjesztett lábbal áll s jár. A beszéd sokkal dadogóbb; az arczkifejezés igen otromba. A láterő ugyanaz, a láttér a balszemen ép, a jobb szemen azonban az egész külső fél ismét hiányzik. A beteg arról panaszkodik, hogy igen gyakran szédelgés lepi meg.

Mart. 17. Ismét hozzám jött a beteg, s nagy javulást állít szemére. A tünetek ugyanazok, mint márt. 1-sején. Rendeltetett bromkalium (1 serup. — 4 unc.)

Márt. 21. A beszéd majdnem érthetetlenné vált. Mindkét szemen a láttérnek jobb fele ismét tökéletesen hiányzik. A láták kitünően mozognak. Láterő nem változott.

Márt 28. A beteg 4 nap óta fekszik. A járás lehetetlenné vált. Különben a tünetek ugyanazok. Segédorvosom kali jodatumot rendelt.

April 8-án. A jobb végtagok majdnem tökéletesen hüdöttek. Alig képes velők a legkisebb mozgásokat tenni Ha a beteg ágyában felül, gyakran szédelgés lepi meg. A beszéd igen érthetetlen, sok mássalhangzót nem bir kiejteni, különben igen értelmesen beszél, igen szívélyesen köszöni a látogatást. Kedélyállapota föltűnően vidám. A jobb trigeminustáj tökéletesen érzéketlen, a tűnek szúrásait nem érzi. A láttér s láterő ugyanaz mint volt. Étvágy s alvás jó.

April 15-én. E napon látta segédorvosom utoljára a beteget ; feltűnő volt a láterőnek hanyatlása s a láttér szűkülése a bal szemen, ugyanis a láttér belső (jobb) fele egészen hiányzott, hanem központi irányban sem látott többé semmit, s csak 2" kifelé a központtól kezdette az ujjat látni. Két hüvelyknyire ugyan tudott olvasni, de csak nagy nyomtatást. A jobb szemen a láttér ugyanaz, a láterő szintén tompább, (ugyanazon nyomtatást olvashatta, mint a bal); láták kissé lomhák. Gyakran szédelgések. Hajlam az alvásra. Jó emésztés. Vizelet s székletétel rendes.

April 24-én a beteg elköltözött, s legnagyobb fáradozásaimnak daczára nem sikerült szállását megtudnom, s igy a további lefolyást fájdalom nem ösmerem.

Julius 7-én a Rókus kórházba hozták végvonaglásában ; Korányi tr. vizsgálatot már nem tehetetet. Néhány óra múlva meghalt a beteg.

Jul. 9-én a bonczolás Strosz Ernő tr. úr által Korányi tr. jelenlétében megtétetvén, a bonczlelet itt következik :

A jobb oldalgyomorban 2 obonnyi tiszta savó, a mellső és hátsó szarv különösen kitágulva, a gyomor fölülete kissé föllazúlt, a gyomor bélése mérsékelten belövelt, valamint az edényfonatok is, melyeken több apró kölesDyi áttetsző hólyagosát észlelünk, melyek látszólag tiszta savót tartalmaznak. A jobb láttelep belső felületén fél hüvelyknyi hosszú, másfél vonal széles esik mutatkozik, mely bevágatva híg vért ömleszt. A baloldali gyomor csak hátsó s árvában fogadja el a bevezetett ujjat, különben bélfalai erősen egymáshoz tapadtak. E gyomrot környező része az agyállománynak külről befelé nézve a kéregállomány alatti rétegben némileg ellágyúlt, mintegy másfél vonalnyi szélességben, úgy azonban, hogy a középső félteke mellső harmadára már nemcsak a réteg, hanem még a kéregállomány is szívós államu s aláfelé a Sylvius árokba terjedöleg köles egész főtt borsönyi, keményded tapintatu, halavány viola színű dudorokba megy át, átterjedvén nemcsak a látideg keresztődzése, hanem hátrafelé a bal agykocsányának a Várolhídba nyúló végéig, míg fönt és hátrafelé csak közvetlen a baloldal gyomorfedél alig nehány mmeternyi rétegben rendes