Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-06-05 / 6. szám

43

44

mindenhova, a hol csak orvos szemészettel foglalkozik, s csakhamar uj kiadásokat értek. Ugyanis valódi szükséget pótoltak, s annál inkább elégítették ki az orvosokat, mivel a nyomat-minták a legjelesebb élő nyelveken vannak szerkesztve, melyekhez igen czélszérüen egy holt nyelv is, t. i. a héber csatoltatott. Ezen körülmény, t. i. a nyelvek tekintetbe vétele, még ma is nélkülözhetlenekké teszi a Jager-féle mintákat a szemészeti gyakorlatban, noha Snellen mintái az illető vizsgálati modorban haladást képeznek.

Ezen Snellen-féle táblák, melyek Don der s felügyelete alatt készültek, nem csak a láterő fokának meghatározására szolgálnak, hanem ezenkívül a látélesség (Sehschärfe) számbeli kifejezésére is képesítik a vizsgálatot, mi a Jagerféle mintáknál közvetlen tekintetbe nincs véve. Jäger számai ugyanis nem egyebet jelölnek, mint a betűk nagyságát; Snellen számai ellenben párisi lábakban azon távolt fejezik ki, melyben rendes láterö az illető nyomatot tisztán olvasni képes. A tapasztalat t. i. arra tanított, hogy négyzetes betűk, melyeknek vonásai vastagságban magasságuk '/5-ét teszik, rendes szem által átalában 5 percznyi szög alatt fogatnak fel tisztán. A látélesség (S) két tér közti viszony által fejeztetik ki; az egyik táv az, melyben a vizsgálandó szem az illető betűt látja (d); a másik pedig az, melyben 5 percznyi szög alatt látszik

0>); azaz: S = d = J), azaz ha a szem 20° számú

20

nyomatot 20'-nyira olvas, akkor S = 2Q = 1, vagyis a látélesség rendes. Ha ellenben d kisebb Z)-nél, úgy hogy például 20. szám csak lO'-nyira, 10-dik szám pedig csak 2'-nyira 6-ik szám csak l'-nyira olvastatik, akkor ezen esetekben

* = n, = ‘/‘

s = v, = v.

A látélesség vizsgálata Snellen táblain egyes betűkön történik, melyek az említett módon azon táv szerint vannak számozva, melyben öt percznyi szög alatt mutatkoznak, tehát a rendes szemtől láttatnak. Ezen betűk nagysága valamint egymásközti távoluk, osztó gép által pontosan ki van mérve. Könnyű átlátni, hogy egyes betűk megismerése s folyó sorok olvasása között nagy a különbség. Snellen táblái bevezetésében méltán mondja: „Az olvasást nem lehet összehasonlítani egyes betűk látásával; olvasni egyrészt könnyebb, mivel egyik betű a másik által mintegy kitaláltatik; másrészről pedig nehezebb, mivel a közönséges nyomatnál a betűk közelebb állanak egymáshoz. Olvasásnál tekintetbe veendő az olvasás gyorsasága; korlátolt vagy félbeszakadt láttérrel biró szem lassabban fog olvasni.“ — Azért is Snellen mintabetüihez még olvasmányi példákat csatolt, melyek szinte négyzetes betűkből állanak. Fönt említettük , hogy miért nem bírták e táblák a Jäger féle mintákat a gyakorlatból kiszorítani. Magától értetik, hogy a látélességet csak az alkalmazkodás és a sugártörés határain belöl találhatjuk fel, hogy tehát a rövidlátó szemet nagyobb távolságokra a megfelelő homorú üveggel, a messze- és túllátó szemet pedig az illető domborlencsével kell ellátnunk.

Mellőzvén a Snellenféle táblák többi becses mellékletét, melyek az astigmatismus, a részleges színvakság sat. kipuhatolására szolgálnak, a láterő vizsgálatának gyakorlati módjához térek vissza.

Ha mintegy 20'-nyi hosszú rendelő szoba hátterében, az ablakkal átellenes falra függesztettük Snellen nagy tábláit, melyeken 7 betűsor van nyomtatva, még pedig mind fekete színben fehér alapra, mind fehér színben feketére, s melyek közt az utolsó sort a rendes szem" épen 20'-nyira látja tisztán, az elsőt pedig 200' riyira : akkor ennek segélyével minden szemnek látereje puhatolható ki a távolra nézve. A leggyöngébbel kezdve fokonkint több homorú üveget kisérlünk meg, mig azt találtuk, mely által a vizsgálandó szem mintegy rendes szemmé válik, vagy legalább aránylag legnagyobb látélességét éri el; s ezt azután a fönt emlitett módon számbelileg fejezhetjük ki. Ilyenkor csakhamar tapasztaljuk, hogy nagy fokban rövidlátó szemek igen ritkán érik el a rendes látélességet, azaz, hogy törési hibájuk nagyobb távolságokra még a legélesebb homorú üveg által sem javittatik tökéletesen. Ily szemeknél kisebb távolságra második vizsgálatot tartok tanácsosnak , s erre leginkább alkalmas Jäger mintáinak 20-ik száma 5' nyi távolra. A rövidlátás fokát, mint tudjuk, Donders szerint úgy fejezzük ki, hogy törtszámot képezünk , melynek számlálója 1, nevezője pedig a javító homorúlencse száma.

Ha a távollátás homorú üvegek által nem javul, gyönge dombor üvegeket kisérlünk meg (80-tól-20-ig), mivel a szem túllátó’, azaz oly alkatú lehet, hogy törésénél fogva egyközü sugarakat sem egyesíthet reczegjén. Legtöbb ily esetben erélyes alkalmazkodás segít ugyan a bajon, mely működés által ugyanis a szem eredeti törése lényegesen öregbittetik; ezen állapot lappangó túllátásnak (latente Hypermetropie) mondatik. Néha azonban az alkalmazkodási készlet nem működik elégségesen, a midőn pedig gyönge domborüveg a távollátást lényegesen javítja, ezt nyilvánvaló túllátásnak (manifeste Hypermetropie) mondjuk.

Végre a betegnek finom rekeszükön át is kell nézni, mi által a szóródási körök csökkenése folytán a törésnek netaláni hibái kiegyenlittetnek s tehát föl is fedeztetnek. Ha úgynevezett stenopäicus készletet használunk, t. i. kis szekrénykét különböző nagyságú rekeszlikakkal, akkor homorú vagy domború üvegeket is csatolhatunk hozzá. Ha mindezen segédeszközök daczára a távollátási hiba ki nem egyenlittetik vagy legalább nem javul, akkor az legalább nem csupán a szem törési viszonyaiban rejlik, s székét mélyebben a törő közegekben vagy a látideg-készletben kell keresnünk.

A közellátás vizsgálatára az ismert nyomat-minták szolgálnak, például a Jáger-félék, melyek leghasználtabbak, mivel német, magyar, cseh és héber betűket tartalmaznak, s teljesen kielégítő foksorozatát képezik a nyomat nagyságának. Megjegyezzük pedig mind az olvasható számot, mind a távolt, melyben olvastatik. Nem szükség figyelmeztetni, hogy a láterö ezen vizsgálatánál a törés és alkalmazkodás viszonyaira legnagyobb tekintettel kell lennünk.

Ha a törés szerfölött gyönge, mint például túllátó szemeknél, akkor kis betűk vagy'átalában nem, vagy pedig bajosan 8 csak igen kis távolságra olvastatnak. A tárgynak ezen közelítése pedig a végett történik, hogy a látszög nagyobbitása a tisztaság hiányát pótolja; ily esetben a szemet rövidlátónak tarthatnók, mi azonban csakhamar azon körülmény által czáfoltatik meg, miszerint magas számú domborüvegek (12—20) a látást tökéletesen javítják, még pedig 8 —10"-nyi távolságra. Múltkor épen volt alkalmam 38 éves nőt vizsgálni, kinek túl' látása (Hypermetropie) mindent felülmúlt, mit e téren láttam. Sok évek óta rendes szemüvegként 8-dik számú domborlencsé-