Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-06-05 / 6. szám

45 46 két használ s csak lefekvéskor teszi le; olvasásra 5-ik számot, varrásra s hímzésre pedig 4-ik számot, tehát valódi hályogüve­geket használ; s szemei mégis rendes lencsékkel bírnak s szemtükör! vizsgálatnál nem mutatnak egyebet szerfölött gyönge törésnél. A túllátás, mint fölebb emlitém, többnyire lappangó, azaz a túllátó szem a távolabb eső tárgyakat alkalmazkodásá­nak erőltetése által meglehetősen látja; de a betegek mindaz­­által jobban látnak, ha a Jäger féle táblák 20-dik számát 40, 30, sőt 20-dik számú domborüveggel szemlélik. A betűk feke­tébbeknek s élesebben határoltaknak látszanak. Ezen kísérlet döntő a túllátás meghatározására nézve. Ismeretes a domborüvegekkeli vizsgálat eredménye tá­vollátóknál (Presbyopie), azaz oly szemeknél, melyek távol­ságra üveg nélkül igen jól, közeire azonban koruknál gyöngült alkalmazkodási készletük miatt rosszúl látnak. Itt bizonyos számú domborüveg a láterö minden hiányát tökéletesen pótolja. Az alkalmazkodási szélesség, a láttengelyek közellátás­nál való összehajlása, a szemtengelyek helyzete átalában, a kétszemi látás viszonya az egyszemihez, hatályosabb világítás szüksége, mindezek tüzetes vizsgálatának vázlatát későbbi czikkekre kell halasztanom, minthogy eléggé fontosak, hogy külön-kiilön körülményesebben tárgyaltassanak. Jelen czik­­kemben az illető tárgynak csak főbb körvonalait igyekeztem vázolni, s e sorok korántsem tartanak igényt kimerítő alapos­ságra még a törési különbségek átnézetes leírásában sem; erre tehát szinte külön czikket szánandok. Az olvasás oly kellék, melynek sok betegeink nem bir­­nak megfelelni. Ezen hiány a szemészt gyakran a legnagyobb zavarba hozza a vizsgálatnál, s nem kevésbé a csínnal öltözött beteg hölgyet is. Ily esetben segíteni kell a dolgon, a hogy épen lehet, a zsebóra mutatóit s számait, egy kendöszegély finom öltéseit vévén használatba; néha a női kézi munkákkal foglalkozó beteg által munkáját vétetjük elő, hogy dolog alatt a fönálló akadályokról annál biztosabban meggyőződhessünk. Mindezen vizsgálatoknál, valamint az olvasásnál is egyen­letes világítás szükséges egyetlen ablak által, mely nagyobb szabad térre nyíljék, s a világosság ferdén oldalról essék a könyvre. A beteg szemei az ablaktól el legyenek fordítva, még pedig legjobban ’/3-nyi tengelyfordulattal a jobb oldal felé, hogy így jobb kezét használhassa anélkül, hogy a sugaraknak a könyvre való esését legkevésbé is akadályozná. A szemteke zuzódása. — Vérszem. — Hiidósi látatágnlat. A calabári bab hatása. Egy 10 éves fiú .... néhány hét előtt az úgynevezett bigézés közben az ezen játéknál használt lapos ütőbottal jobb szemére csapást kapott. Két nappal ezután szülei hozzám folya­modtak , de nem mivel talán a beteg fájdalomról panaszkodott hanem mivel a sértett szemen a láterö tökéletesen megsemmisült. A vizsgálat mutatta, hogy a szemteke felületének cse­­kélyszerü belöveltsége mellett a mellső csarnok egészen sötét­piros vérrel van telve. Helylyel-közzel bolyhos alvadékokat tisztán lehete a hig részektől megkülönböztetni, különösen az egészen elfödött láta táján; ugyanitt a felső belső látaszélnek megfelelőleg 1'" hosszií fehér keskeny rostocskát lehete észre­venni , mely oly benyomást tett, mintha a látaszél sekély beszakadásának szegélye volna. A fiú a gyermekkórházba vétetett föl, hol ágybani nyugalom mellett kappanőrlél (Tinct. arnicae) dörzsöltetett be a szemür fölötti tájra. Két nap múl­tával vérnek s alvadéknak minden nyoma eltűnt a csarnokból, s egyszersmind biztossággal kiderült, hogy a szemrekesz sza­kadása vagy átalában valamely látható sértése sehol nincs jelen. Látni azonban látatágulatot. A láta mintegy 2V2'"-nyi átmérőii s teljesen mozgástalan; a szivárvány sugárrostozata, mely a másik szemben ritka szépségű rajzokban tűnik fel, tel­jesen elmosódott; a körrostok is csak gyöngén jelölvék. A fölötte csökkent látás tökéletesen az alkalmazkodási izom hü­­désével járó amblyopiának viseli jellegét; a beteg mind a távol mind a közel tárgyakat ködben látja, mely tetemesen földerül, ha a szem elé kis rekesznyilá3 alkalmaztatik. 10"-nyi távolban tartott nagy betűket csak nehezen ismer meg; közönséges nyomtatást egyátalában nem bir olvasni. 8-ik számú domborüveggel azonban közép nagyságú, sőt kis nyomtatást is folyékonyan olvas 7"-nyire , épen oly jól, mint. az egészséges bal szemmel. Ezen bal szem hasonló domborüveg gél az elláttatván, egy szót sem képes olvasni. A kórhatározat tehát: a sugárizom hüdése, a láta zár- és tágító izmának hüdése, még pedig a szöveteknek zuzódás által létrejött megrázkódtatása folytán, mely természetesen a csarnokbani vérömlenynek is okozója. Érdekes volt most a hüdött izmok calabárra való ellen­hatása. Ezen szer legelőször 8 nappal a sértés után alkalmaz­tatott, midőn már izgatottságnak semmi nyoma nem volt jelen. A calabár-papirnak egy négyzete 52 perez múlva sem muta­tott legkisebb hatást. Ez ugyan a legkisebb használt adag, mindazáltal minden általam észlelt esetekben eredményt adott, kivéve egy betegnél, kinél az agyüregben fészkelő rák az ocu lomotorius ideg tökéletes központi hüdését s csakhamar a ha­lált is okozta. Jelen esetünkben e szer hatástalanságát a zuzó­dás által bénitett ideg helybeli ellenállásában kelle keresnünk. S valamint a helybeli erőmüvi ok hatásában mindinkább gyön­gült, úgy aránylag és fokonkint a calabár bab hatása beállott. Ugyanis a második kísérletnél 3 négyzet 45 perez alatt, a har­madiknál 2 négyzet 32 perez, s a negyediknél 1 négyzet 28 perez múlva a calabárhatás tökéletes jelenségét létesítette t. i. mind a látaszükületet mind az alkalmazkodási görcsöt. A hatás tetőpoatján a szem rövidlátó, távolba 10-dik számú ho­morú üveggel jól lát, a legkisebb nyomtatást üveg nélkül 5‘‘­­nyire olvassa, s csak a láttér némi homályáról panaszkodik, a mi, mint tudjuk, a látaszűkület következménye. A calabár hatása jelen esetünkben részleg maradandó volt, mennyiben minden alkalmazása után javulást lehete ész­revenni. Most a beteg szem látája csak ^"'-nyival tágabb a másikénál; az alkalmazkodási hüdés tünetei is már igen cse­kélyek. Ezen javulást azonban nem szabad egyenesen a szer­nek tulajdonítanunk, hanem akképen magyaráznunk, hogy a helybeli szövetváltozás lassankénti tűntével a szemmozgató ideg ágainak környi végei fölszabadultak minden akadálytól, mely akár közvetlen izgatás , akár visszaidegzés által műkö­désüknek útjában állott. A mi ezen esetben a calabárhatás észlelését olyannyira érdekessé tette, azon körülmény volt, hogy a látaszükület alatt a szivárvány feltűnő szépségű sugárrostozata mindannyiszor megjelent, még pedig oly szembeszökőleg, hogy nemorvosnak figyelmét is ép oly kevéssé kerülhette ki, mint a láta szük­­volta. A tágulat alatt sima rajznélküli hártyaként mutatkozó szemrekesz, a látaszükület alatt csinosan redőzött, nagy fodor­hoz hasonlított. A terimbeles szaruhártyalob (Keratitis parenchymatosa) műtét általi gyógyítása. Ezen betegségnek többnyire oly igen lassú befolyása Marsdin-t (Ophth. Hospit. Reports IV. 1.) arra késztette, hogy sikeresb gyógymódot sebészi utón keressen, s e czélra a sugárizmot metszette be, a mint azt glaucoma ellen véghez vitt látaképzésnél tenni szokták. Ezen eszmére állítólag azon tapasztalat vezette, hogy a szaruhártya ezen betegségben néha nagy fokú kidomboritást szenved, s hogy némely esetek­ben a szaruhártya körül épen a sugárizom táján valódi bemé­lyedés látható. Végre ezen műtétre azon tény is bírta, hogy 6*

Next

/
Thumbnails
Contents