Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-04-10 / 4. szám
29 30 -Frank említi, hogy még egy más esetet is látott, hol sértés következtében repedések és még egyéb kóros változások is támadtak az érhártyán ; azonban további adatokba nem bocsátkozik. Végre az érhártya-repedés még egy igen becses bonczlelete létezik, mely azonban az egyén életében nem észleltetett, mivel öngyilkos lövése által jött vala létre. Ammon t. i. egy katonáról szól, (Archiv f. Ophth. I. 2.) ki szájba lőtte magát. A koponya szét volt zúzva, mindkét látideg a koponya alapján ketté szakadva, a szemtekék pedig sértetlenek. Hogy azonban a megrázkódtatás mennyire hatott rájok, kitűnt a tekeür belsejében talált változásokból. Az egyik tekében a szivárvány, a lencse és üvegtest valának kificzamodva. Az ér- és tülkhártya közt kis mennyiségű vérömleny volt jelen, s egy helyen ék alakú érhártya-repedés, anélkül hogy a tűik- vagy reczehártyában hasonló lelet észleltetett volna. A szem sértése varrótű által. Sebzési hályog. A lencsének kivétele vonalmetszés által. Gyógyulás. Múlt év december hó 21-én egy kézi munkájából élő, viruló szépségű 21 éves leány W. J. rettegve jött hozzám segély végett. Elbeszélte, hogy az előtte való nap kemény vásznat himezvén, a tű kiszurás alkalmával bal szemébe fúrodott és ben maradt. Nagy rémülése daczára azt azonnal kihúzta, s meggyőződött, hogy hegye tökéletesen ép. A különben is csekély fájdalom hideg borogatások alatt csakhamar egészen megszűnt, s az éjt elég nyugalmasan töltötte; de fölébredvén sze mével a tárgyakat mintegy ködbe burkolva látta , mely azóta úgy szólván óráról órára sűrűsödik. Vizsgálatnál következő tüneteket találtam: A szemhéjak rendesek, a szemrés csak kissé szűkült, csekély fényiszony, mértékletes könyár; a szemteke rózsapirosan belövelt, a szaruhártyát kerítő sötétebb színezetű övvel; a rendesen tükröző szaruhártyán lefelé, mintegy 1 '/„"'-nyira szélétől, alig mákszemnyi szürkés-fehér homály. A csarnok felényivel kisebb a jobbiknál; a szivárványhártya nem egyenletesen de mégis egész terjedelmében előre tolúit, különösen a kis szaruhártya-homálynak megfelelő helyen, a hol azonban semminemű összefüggéshiány nem fedezhető fel. A felényire szűkült láta csak tökéletlenül hat ellen világosságra; a láta mögött kékes-fehér homály vehető észre, melyben atropin általi tágítás után egy felületes felhős s egy mélyebb savós homályú réteget lehet megkülönböztetni. Az atropin által csak mintegy 3"'-nyira sikerül a láta tágítása; hátsó heget nem találni, s a vizsgálat mutatja, hogy a le- és befelé legsűrűbb lencsehomály a központi tájon túl nem messze terjed, s a lencse felső külső részét nem illeti. A beteg az ujjakat 3—4'-nyira nehezen számlálja, s a tárgyakat csak sürü homályban veszi észre. Ezek szerint heveny sebzési hályoggal volt dolgunk, s részint a vázolt előzmények, részint a szaruhártyáni lelet minden kétségen kívül helyezték, hogy,a tü hegye a szaru- és szivárványhártyán átfúródva a iencse tokját megnyitotta. A szoba elhomályositását, ágybani nyugalmat, jeges borogatásokat s naponta háromszori atropin-becsöppentést rendeltem, mi is több napon át gondosan folytattatok. Azonban a lencse homálya napról napra szemlátomást gyarapodott, s 26-án annak egész felületén, mely a vizsgálatnak hozzá vala férhető , egyenletesen el volt terjedve. Ezen naptól fogva észre lehetett venni hogy a kéregállomány egyes darabjai helyükből kimozditvák, s hogy a duzzadó lencserészek világosan előtolulnak a láta felé, mi egyszersmind a szemrekesz egyenetlen púpos alakját is föltételezte. Az addig csekély fájdalom naponta fokozódott, s az ily állapottal járni szokott sugárzsába jellegét ölté; s habár 27-éig a kórfolyamat lassú oszlását reméltem a lencse elmállása s felszívódása utján, most a szemteke mindinkább haladó keménysége és fájdalmassága arra intett, hogy a folyamat bizonytalan tartama tekintetében a gyöngéd látideget a szembeni nyomás veszélyeinek ki ne tegyem, hanem hogy a rendkívül duzzadt lencsét a legrövidebb utón eltávolitsam. December hó 29-én, azaz 9 nappal a sértés után, véghez vittem tehát a lencsének vonalmetszés általi kivételét. A szaruhártya külső szélétől l'/j'^-nyira eső, mintegy 2l/4'"-nyi hosszú metszés alig volt bevégezve, már is a lencsepép legnagyobb része, minden óvatosságom daczára is, nagy erővel kilocscsant, úgy hogy a szemet azonnal zárni kellett. Néhány percznyi szünet után hiában fáradoztam a látában lévő lencsemaradványokat és a homályosodon tokot eltávolítani, mert mihelyt finom csipeszszel a csarnokba hatni megkisértém, azonnal kis mennyiségű üvegfolyadék ömlött ki. Tehát csak mértékletesen ható nyomkötést alkalmazván, tökéletes nyugalmat ajánlék. Következő nap legcsekélyebb lobos izgatottság sem volt jelen. A pir majdnem egészen eltűnt, a szemteke kellemes lágy tapintatú, fájdalomnak nyoma sincs, s a beteg a látában levő tetemes lencsemaradványok daczára is, nagy örömére, a szobában a legtöbb tárgyat megismeri. így haladt háboritlanul tovább a gyógyulás. A látában lebegő lencserészek lassan ugyan, de folytonosan tünedeztek, a tok lebenyei a látaszél felé türemlettek, s most, alig 3 hóval a műtét után a láterő tökéletesen helyreállt. A beteg 2-ik számú hályogüveggel a Jager-féle minták 1-ső számát, azaz a legkisebb betűket olvassa. A rendes nagyságú láta haránt irányban kissé petéded; különösen a lencsetok keskeny fehéres széle látszik. A műtéti seb helye nem látszik, az eredeti sebzési pont pedig még tisztán látható a szaruhártyán. A nyonikötés ja valutái műtétek utóbánásábaii. Graefe illető czikkének (Archiv IX. kötet. 2.) e részével olvasóinknak még tartozunk, s lényeges pontjait e tömött vázlatban közöljük. I. Legfontosabb a nyomkötés a lencse lebenyes metszésű kivételénél, mivel itt mindenek előtt a sebszélek legpontosabb összeillesztése szükséges. A nyomkötés itt két irányban gyakorolja üdvös hatását, először : a szemhéjak s a tekének lehető legtökéletesebb rögzítése által; másodszor : mint óvószer a szövetek lobos duzzadása ellen. Ezen utóbbi hatása a sebészetben már rég el van ismerve, csak a szemnél akartak kivételt felállítani. Azonban a gyakorlat dönthetlenül bebizonyította, hogy a nyomkötés ellen a priori felhozott érvek helytelenek. 1855 dik év óta Graefe koródáján 900-nál több lebenyes hályogmütét következetesen nyomkötéssel kezeltetett, s ezeknek eredményét az azelőtt véghez vitt 600 lebenyes műtét eredményeivel összehasonlítván, az uj kezelési módra nézve következő előnyök derülnek ki: 1. A tökéletes elgenyedés esetei ritkábbak lettek (7°/0 helyett csak 4%). 2. Részleges genyedés korlátolása gyakran sikeres módon érhető el. 3. A szivárvány iszainok száma kisebb s lefolyásuk kedvezőbb lett. 4. A fölfelé tett metszést minden hátrány nélkül lefelé képzett metszés által lehet helyettesíteni, mennyiben a nyomkötés az előbbinek előnyeit pótolja ; ez pedig megbecsülhetlen haszon, mivel a műtét második szakában a beteg akaraterejét nem kell igénybe vennünk. 5. A műtőiteknek átalában sokkal nagyobb szabadság engedhető, anélkül, hogy az azelőtt oly igen rettegett káros következményektől tartanunk kellene; ez által egyszersmind a hályog-kivétel előbbi ellenjavalatainak egy része megsemmisült. Graefe 3 fokban alkalmazza a kötést; a legfeszesebbet szorító kötésnek (Schnürverband), a középfokút nyomkötésnek (Druckverband), s végre a leglazábbat z á r kötés n e k (Schlussverband) nevezi. Ezek a hályog-kivételnél különös javalatokkal bírnak. Mélyen fekvő szemeknél, a szaruhártya lelohadásánál, üvegtest iszamánál, vagy a sebzett szemrekeszbőli vérzésnél, az első órákban igen feszes nyomkötés alkalmazandó; ellenben kidülledő szemeknél, a fejnek egyéni érzékenységénél, vagy a szemrés-zár bizonyos sajátságainál , hol a könyek nagy mennyiségben gyülekeznek, ezen esetekben egyszerű zárkötés elégséges. 4*
