Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-01-15 / 1. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 3-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 1-SŐ SZám. Vasárnap, január 15-én. 1865. Tartalom : Szemtükörreli vizsgálat. II. — A corrosiv hatása szivárványlob ellen. — Ütérdag a szemüregben. — Aqua chlori. — Atropincsüppentés mérgezési tüneteit elhárító műszer. A szemtükörreli vizsgálat. II. A szemháttér kóros állapotaiban észlelhető szemtükrözési leleteknek színes ábrái az ujabb szemészi irodalomnak kissé drága ugyan, de kiegészítő részét képezik. — Sok, újabban megjelent kézikönyvhöz vannak ily ábrák csatolva, de 1 éteznek külön művek is, melyek kizárólag csak a szemháttér képes ábrázolását tartalmazzák E művek közt első helyet érdemel: „Liebreich, Attas der Ophtalmoscopie“ (megjelent 1863-ban). Az ábrák oly kitűnő hivséggel, oly jellemzetesen vázolják a hátsó szemszervek élettani s kóros lejeteit, a műnek egész kiállítása oly pompás, hogy azt olvasóinknak különösen ajánljuk. Igaz ugyan, hogy a legjobb ábrák sem pótolhatják a beteg szervnek közvetlen, eleven szemlélését, mindazonáltal igen nagy hasznukat veheti a kezdő, a ki gyakran „a sok fa miatt az erdőt nem látja“, s ki bizonyára könyebben fogja a szemtükrözési leletet értelmezhetni ha azt mindig a megfelelő ábrával összvehasonlitja, s az ezekhez csatolt részletes leírásokat kellő figyelmére méltatja. Ily munkálkodás mellett csakhamar fog oda jutni, hogy minden előforduló esetnél kórisméjét egész önállósággal s teljes szabatossággal fogja megállapíthatni, s hogy egyszersmind új, saját észleleteken alapuló adatokkal fogja gyarapithatni ösmereteinket, mert azon uj tudomány, mely a szemtükörnek köszöni léteiét, oly nagy kiterjedésű és kimerithetlen, hogy önbuvárlatokra tág alkalom nyílik. Lapjaink szűk volta nem engedi meg, hogy kimerítő részletességgel vázoljuk a szemháttér kóros leleteit, hanem ez alkalommal is az irodalomnak idevágó legújabb termékeire utalunk, s különösen Schweig&rnek már egyszer fölemlített müvére (Vorlesungen über den Gebrauch des Augenspiegels 1864), továbbá Stellwagnak új kiadásban megjelent szemészi kézikönyvére. E czikksorozatom által csak azt akárnám elérni, hogy egy eléggé világos átnézetet szolgáltassak a szemtükrözésröl a mennyiben már kellően meghatározott gyakorlati becscsel bir, különösen pedig, hogy könnyítsék a kezdőnek amúgy is nehéz munkáján, a mi, reményiem, hosszas öntanulmányaim után, s e téren szerzett bő tapasztalataim mellett sikerülend is. Főtörekvésem az leend, hogy a t. olvasó útmutatásom segedelmével kikerülhesse azon számos tévutakat, mellőzhesse azon hibákat, melyekbe én is estem, midőn a szemtükrözést megkezdettem, daczára annak, hogy szorgalmasan olvastam az idevágó müveket s kellő figyelemre méltattam az illető rajzokat. Eleve fogom tehát figyelmeztetni a kezdőt az általok rendesen elkövetett hibákra. Mindenekelötte szükséges, hogy az ép szemnek szemtükrözési tüneteit teljesen ösmerjük, mert különben minden lépten azon hibába esnénk, hogy kóros tünetnek tartanók azt, a mi az élettani megjelenésnek csupán egyik különfélesége. Ily tévedésekre legtöbb alkalmat az érhártya festenye szolgáltat, mert annak mennyisége, minősége, s halmazati módja oly sokféle változásokat mutat a különféle egyéniségek szerint, s az albinokhoz közel álló világos szőkétől le a sötét barnáig oly sok fokozat létezik, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha a szemtükrözés első idejében sok ily tünet helytelenül magyaráztatott meg. Vegyük csak a szivárványhártyát, nézzük változatos rajzait, tekintsük a gyakran rajta látható csikókat és foltokat, melyeket a gyakorlatlan szemész kórosoknak tarthat, s átlátandjuk mennyivel könnyebben vezethetnek tévútra az érhártyáfestenynek hasonnemű különféleségei, hozzájárulván még a szemtükörnek fényes s szokatlan világítása. A rendes szemháttér pompás látványa három részből alakul. Az egyik a látideg kijöveteli helyének, a másik az ezt környező hártyák kiterjedésének, a harmadik az edényeknek felel meg. Mind ezen három rész élettani különféleségeivel jól kell meg ösmerkednünk. A szemháttérnek színe, mely majd világos, majd sötétpiros, majd kicsit barnába játszó, mind a három hártyáról eredő fényvisszaverődés szüleményének tekintendő. De mivel a reczehártya átlátszó, s legfölebb bizonyos fényt kölcsönözhet a képnek, a fehér tülkhártya pedig nagyobb részt a festenyes érhártyától födetik, tulajdonképen csak az utóbbi, illetőleg az edényeitől visszatükrözött piros fény eszközli a szemhátter színét, mely az é r h á rt у a föstenyének különféle rétegesedése mellett, igen különféle leend. Tudjuk, hogy az érhártya egész telepébe (Stroma), mely az edényeket foglalja magában, nagy festenysejtek vannak lerakodva, azonfelül az érhártya benső fölületén is, a hol a reczehártyával határos, festenynyel megtelt hámsejtek képezik a legfelsőbb réteget. A mint tehát vagy a telep, vagy a hámréteg festenye van jobban kifejlődve, vagy is a mint a kettő ritkábban vagy sűrűbben van elhelyezve, az edényeknek legkülönfélébb alakzatai, s a szemháttér színének legkülönbözőbb árnyalatai támadnak. A fehér tülkhártya csak akkor fog a szemháttér színére befolyhatni, ha kevés föstenynyel bir az érhártya. Ily esetben, ha t. i. az érhártya mind telepében mind fölhámrétegében csak kevés festenynyel van ellátva, edényeinek összves elágazásait fogjuk áttekinthetni, tehát nemcsak a telepnek sűrű edény-hálózatát, hanem e fölött még a choriocapillars (membrana Ruischiana) legfinomabb s egyszersmind az alatta elágazó és a tülkhártyát átfúró örvényes ereknek nagyobb ágait (vasa vorticosa). Ha most e leletet egybehasonlitjuk azzal, melyet festenydus szemeknél nyerünk, a hol t. i. a nagy mennyiségű fölhámfesteny miatt az alatta elterülő edényekből mi sem látható, legfölebb gyöngéd piro-1 SZEMESZET.
