Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-03-13 / 3. szám

szemészet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 11 -ik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 3-dik szám. Vasárnap, mártius 13-án. 1864. Tartalom : Az újszülöttek genytakára (Blenorrhoea neonatorum). — A rokonszenvi szemlobról (Sympathische Ophthalmie). — A szarucsap (sta­phyloma corneae) műtétének új modora. — Szürke hályog mézes húgyárnál (diabetes mellitus). — Vizsgálat alvásközben szemtükör­rel. — Kénsavas rézéleg (sulphas cupri) nagy adagokban köthártya-bántalmak ellen. — Vegyesek. Az újszülöttek genytakára. (Ophthalmoblenorrhoea neonatorum.) Azon mindennap ismétlődő tapasztalat, hogy ezen az alsóbb néposztályokban oly gyakori bántalom helytelen gyógykeze­lésének még mindig számos áldozatai vannak, arra indít, hogy e tárgyat az olvasó figyelmébe újra ajánljam. Az újszülöttek genytakárát, valamint a felnőttekét, a szemhéjak gyorsan haladó dagja és igen bő genyes váladék jellemzi. Az eleinte rózsapiros és lágy tapintatú szemhéjak, különösen a felső, hamar felduzzadnak, sötétpirosak, fényesek és dobszerüen feszültekké lesznek, s végre oly annyira földagadnak, hogy a szemrés alig nyitható fel. A kezdetben vizenyős vörösded váladék csakhamar sűrű­södik , s nem sokára mind összeállására mind szinére nézve a kankós genyhez teljesen hasonló lesz, sőt gyakran véres csikók­kal is vegyül. Ezen két tünettel egyszersmind a köthártyalob is foly­ton fokozódik, mi ugyanis az egész folyamat lényege. Az első órák alatt a takhártya alatti kötszövet kissé duzzadt és vizszü­­remes, a köthártya felülete pedig piros és átlátszatlan; később az egész köthártyazsák duzzadt, sötétpiros lesz, érintésre vér­zik, rajta vékonyabb vagy vastagabb szürkevörös, néha sár­gás, levonható alvadékhártyák képződnek, melyek különösen a szemhéjak porczrészét egészen vagy részben ellepik. A teke köthártyája szintén pirosodik, az alatta levő sejtszövet vizenyős beszüremlése folytán fölemelkedik a tülkhártyáról, s nemsokára piros vastag gáttal övezi a szaruhártyát s gyakran fölélje is kitüremlik, úgy hogy annak csak közép része látszik ki a mély vájulathól. A szaruhártya heves esetekben ritkán marad meg épség­ben. Eleinte fénye fogyatkozik, s hámrétege vizenyősen beszű­rődik , azután elmosódott szélű szürke homály jelenik meg közepe táján. Ezen homály, úgy szólván, óráról órára teltebb szinü lesz, lassankint piszkos sárgás színezetet ölt, fölpuffad, előre domborodik, széltében tova terjed, s végre megrepedvén, a csarnokviz kiömlése folytán egész sorát nyitja meg a pusz­tító folyamatoknak, miket itt vázolni fölösleges. A kórisme, mint látni, a legkönnyebb, legfölebb közönsé­ges hevesebb köthártya-hur úttal lehetne föl­cserélni, melynek azonban semmi káros következménye nincs, ha a folyamat hevességének megfelelő szerelés alkal­­maztatik. A tévedés különben 24 órái észlelés után, mialatt veszélyesb tünetek nem mutatkoznak, úgy is helyesebb kór­határozatnak szükségképen enged tért. A bántalom gyakran a gyermek életének első napján, néha már néhány órával születése után támad; rendesen azon­ban csak a 2 — 4-dik napon. Súlyos eseteket láttam, melyek csak 8-dik napon kezdődtek ; azonban átalán azt lehet állítani, hogy a betegség annál súlyosabb, minél előbb kezdődött. A bántalom okai felöl az előtt igen téves vélemények ural­kodtak, nevezetesen az anyai ivarszervek genytakárának tulaj­donították sokan a baj származását. A ki nagy szülintézetek­­ben megfordúlt, annak volt alkalma ezen nézet alaptalanságá­ról meggyőződhetni. Én főoknak a fény behatását tartom. Számtalanszor volt alkalmam , szorgos tudakozódás által megbocsáthatlan hanyagságot tapasztalni e tekintetben, s részemről merem állítani, hogy valamennyi esetnek 8/,0-e ez okból származott. A rögtön beható erős fényen kívül, a füst­tel, porral s mindenféle gőzökkel terhelt leve­gőt kell okoznunk, s végre agenytakáros vála­dék általi fertőzést az anya, bába vagy dajka kezei által. Hogy mindezen kóroki viszonyok különösen a szegények kunyhóiban összpontosulnak, nem szükséges mondanom. A hol mértékletes homályra és tisztaságra gond forditta­­tik, ott nem támad genytakár. Ha mindamellett a gazdagok kényelmes hálószobáiban is előfordul, mi nem épen ritkaság, akkor a dajkának hüvelytakára van. Még sohasem tör­tént, hogy a dajkán ily körülmények közt min­den szemérmes vonakodása daczára megtett szorgos vizsgálat abbeli gyanúmat nem iga­zolta volna. Bármily veszélyes is ezen bántalom, mégis legjobb kór jóslatot enged, azaz tökéletes gyógyulásra képes, hacsak elég korán fogunk leküzdéséhez. Minél nagyobb fokú a takhár­tya daganata s a vele arányos vérkeringési zavar annak szöve­tében és a szaruhártyában: annál nehezebben sikerülend a folyamat gyors leküzdése. Minél világosabb a köthártya pirja, minél könnyebben vérzik, annál csekélyebb a bántalom; ellen­ben minél sötétebb, kékesbe vágó a szine, minél kevesebb vér ömlik felületes bemetszésekre, annál súlyosabb a baj. Ha a sza­ruhártya már be van szűrődve, vagy már át is fúródott, s szi­­várványhártya-iszam képződött, akkor csak tökéletlen gyó­gyulás , azaz maradandó heg várható; azonban itt is a helyes szerelés még sokat tehet. Gyógymódom 15 évi önálló gyakorlatom alatt lényegesen nem változott; tényezői ugyanazok maradtak; kevesek számra nézve, de használatuk fokában szerfölötti változtatásra képe­sek, s ez által az óránkínt változó javalat leggyöngébb árnya­lataihoz pontosan alkalmazhatók. Gyógyeszközeim ezek: A váladék eltávolítása, a hideg, pokolkö oldatban vagy tömören (de salétrom által gyöngítve), bemetélések, a csarnok csapolása, aszemrekesz-iszam csa­polása vagy lemetszése, végre kénsavas réz­éleg és sáfrányos mákonyföstvény. A genyt langyos vízzel telt ruggyantahólyag sugara által szoktam eltávolitani. Ez minden egyéb módon túl-

Next

/
Thumbnails
Contents