Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-02-14 / 2. szám
15 16 menye abban áll, hogy alkalmazása után 20 — 25 perczczel a látatágulat s az alkalmazkodási hüdés kissé alább hágy, még pedig emez csekélyebb mértékben mint amaz. Ezen egész tünet azonban csak rövid, ideiglenes változást képez az atropin uralmában, mely a törési viszonyokra nézve már fél óra, a látára nézve pedig körülbelül egy óra múlva visszanyerte előbbi hatalmát. A viszony természetesen különböző, az egyik vagy másik szernek nagyobb adagja szerint. Grraefe átalán meggyőződött arról, hogy atropin becsöppentése után a rendes állapot visszatérte, mind az alkalmazkodásra mind a láta átmérőjére nézve, a calabár rendszeres alkalmazása által siettetik. Betegeken tett kísérletek. A szóban forgó szer jelentősége önszerü látatágulatnál majdnem egészen azonos az atropinszülte mydriasisnál észlelttel, tehát a fennforgó kórok hatályával arányos. Hatása mindeddig csak mulékonynak mutatkozott, s csak ritka esetekben lehetett nyomait hosszab ideig is észlelni. Kórjóslati tekintetben a szer mydriasisnál minden esetre már most is becses anynyiban, mennyiben eredménye fokából a kórok hatályára és a gyógyulás valószínűségére bátran lehet következtetést vonni. Minthogy a calabár a glaucomatosus látatágulat ellen is gyakorolja szűkítő hatását, míg a szivárványhártya szövete nem sorvadt, azért a mydriasis által akadályzott műtét (iridectomia) könnyítésére is használható. Kis adagokban, melyek csak a látára hatnak, javalva lehetne alkalmazkodási félhüdésnél s átalán véve oly esetekben, ahol szóródási köröket akarunk elhárítani. Meglehet, hogy atropinnal fölváltva, hátsó hegek (synechia post.) elszakitására sikerrel fogna használtatni; s hihető, hogy a szaruhártya középkivüli átfuródásainál a szivárványhártya iszamát elháríthatná. Más részről nem valószinü, hogy általa az alkalmazkodási izom erélyét fokozni lehessen, mivel minden erőtetés csak nagyobb kimerültséget eredményez. Az alsó könycsövecs (canaliculus lacrymalis) sértése. fr Ősz vége felé K. 12 éves fiú hozatott hozzám, ki az előtte való nap az udvarban kőre esvén, jobboldali alsó szemhéját tetomesen megsértette. Vizsgálatnál szakgatott sebet találtam, mely a szemhéjszélen a könyponttól befelé mintegy 1 '/a•' -nyira kezdődvén, y2'-nyi hosszúságban ferdén futott ki-és lefelé a szemhéj egész vastagságán át. Az igy támadt lebeny , melynek tetején a csövecsétől elvált könypontot lehetett látni, lehajtottan függött le. Noha a sértés óta már 24 óra telt el, és a sebszélek inkább fehéresek mint pirosak voltak, mégis csomós varrattal egyesítettem azokat; de azonnal meggyőződtem, hogy a lebeny rövidülése miatt a könypontot kellő helyén megerősíteni nem lehet. Másnap az egész seb heveny egybeforradás utján 'vala egyesítve; csak a szemhéj szélén maradt még háromszögű rés, minthogy itt a lebeny visszahúzódása miatt az összeforradás nem kellő helyen történt. A könypont az elszakadt könycsövecstől lefelé vala látható; ez azonban működésében nem látszék gátolva, mennyiben beliire épnek mutatkozott s könyezés nem volt jelen. Nehány napja épen meglátogattam a beteget, a könyvezetés állapotát megszemlélendő, csakugyan könyezést nem találtam, noha a könypont a könycsövecsnek mintegy 1 2"'nyi darabjával együtt el van válva. A szemhéjszélen csak csekély rovatot, s ebben úgy szólva 2 könypontot látni, t. i. az eredetit, mely leváltan alá- és mellfelé feküdvén, vakon végződik, tehát nem működhetik; midjárt mellette s mögötte pedig a sajátképi könycsövecset, mely résut és tátongó nyitással bir, s mint említém, tökéletesen megfelel feladatának. IRODALOM. E rovatunk tér szűke a legnagyobb önmegtagadást követeli tölünk, a mennyiben az Írói tevékenység legérdekesebb terményeiben nem csak nem gyönyörködhetünk, sőt alig bírunk annyi helylyel azokat megemlíthetni. Ilyen a következő : P h i-siologie der Netzhaut, von Dr. Herrn. Aube r t. Erste Hälfte. Breslau 1864. Eleve óvást kellene tennem, ha az épen említett „irói tevékenység“ at: olvasóval azt akarná értetni, hogy itt az irói viszketegség hiú gyermekével van dolgunk. Ezen könyv hosszú sorát vázolja és értelmezi oly kísérleteknek, melyek a szerző saját vallomása szerint, a legunalmasabbak miket csak képzelhetni. E kísérletek tökéletesen sötét szobában tétettek, melyek a kisérlő türelmét és kitartását órák hosszáig vették igénybe; mint olvasmány azonban korántsem untatók. Szerző dolgozatát 5 szakaszra osztja, melyek közül müvének ezen 186 sűrű nyomatú, nagy nyolczad lapra terjedő első felében csak a fény és a színé rzéket tárgyalja. Az élettan ezen terén minden lépten uj kérdésekre találunk, melyeket csupán a kísérlet és számitás utján lehet és kell is megoldanunk. Minden serény igyekezet daczára, a munka sohasem készül el; de már maga az igyekezet nagy tett és sok élvezetet nyújt. Kinek ilyesekre kedve s ideje nem hiányzik, annak ajánlhatjuk £ könyvet ; a gyakorló orvos számára benne egy szó sincs. Érdekes azonban azon álláspontot ismerni, melyből az újabb német élettani búvárkodás az érzéki működések mezején kiindulni látszik. „Ezen álláspont, úgymond szerző, „lényegesen eszményi; mivel követelményei szerint érzéki észleleteinket, teljesen ismeretlen s megismerhetlen külvilági folyamatokkal szemközt, csak érzéki szerveink működésének kell tartanunk; sőt szerintük a világ létele is csupán érzékeink működésétől lesz függővé, minthogy számunkra minden csak annyiban létezik, mennyiben érzékeink és elménk azt felfogják; a való pedig, ha csakugyan létezik, örökké határozatlan és meghatározhatlan marad.“ Egy második a gyakorló orvost még kevésbé érdeklő mű, csak szerzője nevének köszöni, hogy e lapokban megemlítjük ; mert czíme: Uber die Existenz der Seele vom naturwissenschaftlichen Standpunkte, von Dy. C. J. Th. R u e t e. Leipzig, Verlag von T o u bner. Ára 1 ft. 35 kr., azt mutatja hogy szakmánk czéljaival semminemű rokonságban nem áll. Bocsássa meg a t. olvasó az egyaránt jeles tanító s ember iránti kegyeletünknek, hogy e müvecskét bemutatjuk. Ruete ezen 102 lapra terjedő értekezésével méltólag meg akarta ülni székfoglalását mint a lipcsei egyetem rectora. Nem tartozik ránk keresni, váljon e czélját más tárgygyal nem érte volna-e el jobban. Előttünk fölötte érdekes volt, a látás mechanismusát, s a látás és szemlélés létesü lését az e téreni nagy mestertől újra s uj alakban tárgyalva látni. A könyvnek czíme: a lélek léte, tartalma: a látás élettanának egy szakasza; e mellett, úgy hiszem megbocsáthatjuk szerzőnek metaphysikai kirándulását s egykevés rémlátást. (iyógytani vegyesek. Colchi cin. — Ezen szert gyakran alkalmaztam úgynevezett csúzos szaruhártyalobnál (keratitis rheum), mely hol felületes, hol mélyen ható fekélyek, a szaruhártya széle belövelése, nagy helybeli izgatottság s irtózatos sugárzsábával folyt le. Tudva van, milyen fájdalmas ezen szembántalom s miiyen hosszú ideig szokott tartani. A colchicinről bátran mondhatom, hogy hatása, és pedig üdvös hatása soha ki nem marad. A fekélyek hamarább tisztulnak, a folytonos könnyezés szűnik, a nagy fájdalom enyhül, végre a lefolyás nevezetesen rövidül. A múltkor dicsérve említett szunyái bőralái beföcskendésén kívül nem ismerek más hasonló hatalmas és biztos szert a nevezett baj ellen a kikirics-alnál. Még nyilván köszvényes szaruhártyalobnál is , melynek rohamai különféle más köszvényes fájdalmakkal fölváltva jelenkeztek, nagy haszonnal alkalmaztam. — Az adagolás mindig nagy óvatossággal tétessék, miután a szer fölötte erélyes s egyike a legmérgesebbeknek. En fél szemért szoktam két nehezék vízben olvasztva s egy cseppen kezdve egész tíz cseppig, kétszer naponkint rendelni. Néha már 2 — 4 csepp után is kis fokú üdvös hasmenés állott be, mely fokonként növekedik, hogy ha a szerrel növekedő adagban élnek a betegek. Ezen hasmenés a szer tapasztalt jó hatásával szoros kapcsolatban áll.--.HO — PESTEN, Í864. KIIÓR és WEIN (előbb MÜLLER EMIL) KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
