Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-02-14 / 2. szám
13 14 látaképzés (iridectomia) előzte meg. Idült, renyhe jellegű szaruhártya-fekélyeknél gyakran sikeresnek bizonyult; lobos szaruhártya-besziirődéseknél csak a visszafejlődés szakában alkalmazandó a felhám gyorsabb visszapótlódása végett. A szemszárazság (xerophthalmus) nem tíir nyomást, de a szemhéjak állandó bezárása jótékony eredményt szül. Az üvegtest és a belső szemhártyák bántalmainál a kísérletek még eredményre nem vezettek. A dülszemnek (exophthalmus) egy alakja sem tűri a nyomkötést, ép oly kevéssé a szarucsap és a szaruhártya-tágulatok. A könytömlő bajainál most sokkal hathatósabb gyógymódokkal birunk. (jiraefe értekezése a calabári bab hatásáról. Olvasóinknak, mint ígértük, ezennel rövid kivonatát adjuk a hires búvár ezen értekezésének (Archiv f. Ophthalm. II. Band, 2. Heft). Szerző ezen 46 lapra terjedő dolgozatában alaposan tárgyalja élet- és gyógytani észleleteit, amazokat kimerítőbben ugyan mint emezeket, mi természetes oly szernél, melynek vizsgálatára szembajoknál elegendő anyag ily rövid időben még Graefe-nek sem állott rendelkezésére. Graefe kísérleteit kizárólag a vonat oldatával tette, a ca- Iabar-papirt részint mivel jobban izgat, részint mert hatása kevésbé állandó, egészen mellőzvén. Az erősebb vonat egy csöppje a calabári babnak hatályos alkatrészeiből állítólag 4 szemernyit tartalmaz, a gyöngébb pedig csak 2 szemernyit. Tüzetes kísérleteket különben csak a majd föltalálandó allal (alcaloid) lehetend tenni. Egészséges szemeken tett vizsgálatok. 1. Látasziikület az erősebb vonat alkalmazásánál mintegy 9'/2, a gyöngébbnél 12 perez múlva szokott beállani; növekedése mindig gyorsan történik; főfokának felét már nehány perez, tetőpontját pedig 10 perez múlva éri el. Hígított oldatnál a hatás későbben áll be (hasonlólag én is a papír használatánál mindig csak 40 perez múlva észleltem a szűkület legnagyobb fokát). Különös az, hogy a tünet bizonyos szakában a szűkülés a látának hippus-féle görcsös rezgéseivel történik, mit az önmagán kisérlő legjobban vehet észre. Említésre méltó továbbá, hogy a láta szűkülése alatt fényre való visszahatása ép marad , és csak szembe ötlő eredménye csökkentetik a nagyobb ellenállás miatt. E két tünetet legjobban észlelheti a vizsgáló saját szemén, ha myoticus szeme elé finom likat tart, s másik szemét fölváltva nyitja és hunja. A látasziikület bámulandó fokra hág, s gyorsan ismételt becsöppentésekre (mik természetesen csak állatoknál tétettek) hihetetlen magasságot ér el. Tartama erősebb oldatnál 3 napra, a gyöngébbnél csak valamivel kevesebbre rúgott. A szűkült látának tágulása természetesen már előbb kezdődik s csak igen lassan gyarapodik. Fontos körülmény az, hogy az illető szemen másnap többször kisfokú látatágulat észleltetettt mi alkalmasint a zárizom némi lankadtságán alapúi. A myosis állandó mellékhatása másrészről a másik szem ládájának csekély tágulatában áll, anélkül azonban, hogy mozgékonysága csökkentetnék ; a látaszükités, úgymint az egyik szem befödésénél, itt oly módon hat, hogy az egyik reczegről mindkét szivárványhártya idegszálai visszaidegzés által izgattatnak. 2. Az alkalmazkodási tünet (jobban mondva: sugártörési változás) majdnem egyidejűleg lép föl a iátaszükiilettel, s két lényeges tényezőből áll, t. i. 1) a t á v p o n t közeledtéhől, 2) a közelpont közeledtéből. Az alkalmazkodási változás igen gyorsan fejlődik, úgy hogy az erősebb vonat használatánál már 10 — 15 perez múlva éri el tetőpontját. Nehéz a sugártörés gyarapodásának folyamatát pontosan kisérni, minthogy az egyidejű látaszükület a kisebb szóródási köröket kizárja. A közelpontnak változása valamivel később kezdődik s nehány perczczel később éri el főfokát, mint a távpont közeledése. Ha az erősebb vonat helyett hígított oldat használtatott, akkor az alkalmazkodási tünet is lassabban fejlődött, s rendesen csak a látaszükület beállta után mutatkozott. (Itt általában hasonló viszonyt észlelünk, mint az atropin hatásánál, hol csak nagy adagok változtatják biztosan az alkalmazkodást, míg kis adagoknál ezen hatás nagyfokú látatágulat mellett is ki szokott maradni). A közelpontnak közeledése gyakran nagyobb volt, mint a távpont közeledtének fele; Graefe sohasem észlelte, hogy a tünet növekedési szakában amannak közeledése ezét felülmúlta, s ez által az alkalmazkodási szélesség valódi gyarapodását okozta volna. Ha a távpont közeledése csak igen csekély , akkor figyelmünket a látaszükület miatt könnyen kikerülheti , míg ellenkezőleg a közelpont közeledése a látaszükület miatt tetemesebbnek látszik; ezen körülmény eredménye: az alkalmazkodási szélesség látszólagos gyarapodása. Távollátóknál az alkalmazkodási tünet szerfölött csekély fokban mutatkozik. Tartama az alkalmazkodási tüneménynek sokkal rövidebb, mint a látaszükületé; 1—2 órával a tünet megjelenése után a távpont már ismét természetes helyzetében van. Mivel a közelpont közeledése később kezdődik s egyszersmind később éri végét, azért a tünet fogyatkozási szakában az alkalmazkodási tér csakugyan szélesbedik, mi Graefe szerint annak növekedési szakában nem történik. A tünet a becsöppentés után 6 óra múlva végződik. Az egész jelenségből az alkalmazkodási izmok fesziilési állapotának némi különbsége inarad fenn legtovább ; ez a kétszemi látásnál külöli magát fájdalom és zavarodás által, különösen kis betűk olvasásánál, de csakhamar megszűnik, ha a calabárral szerelt szem elé gyönge homorú lencse tétetik. Gyakorlati szempontból fontos, hogy csak erős vonatoldat bir biztos hatással az alkalmazkodásra, kissé hígított oldat már nem ad biztos eredményt, nagyon hígítva pedig az alkalmazkodást egyátalán nem változtatja meg, ámbár a látaszükület létre jön. Az alkalmazkodási tünet különben is sokkal rövidebb ideig tart, mint a látaszükület, alig kétannyi óráig, mint emez napokig. 3. K i s é r ő tünetek. Ezek először is a látélesség mulékony fogyatkozása, föltételezve az érhártya feszitöizmának ingadozásai által, melyek állandó törési állapotot lehetetlenné tesznek; továbbá a nagylátás (macropia), mely hasonlóan értelmezendő, mint az atropin által föltételezett kicsilátás. Minthogy t. i. az alkalmazkodási izom gyarapodott feszültségénél fogva a szemnek irányzása bizonyos távolságra kisebb önkénytes alkalmazkodási erőtetéssel jár, s így egyszersmind oly érzettel, milyen csak nagyobb távolságú látásnál támad: azért a tárgy távolsága túlbecsültetik, s ezen csalódás, a látszöglet ugyanaz maradván, a tárgy nagyságára átruháztatik. Egy további kisérő tünet azon érzési változás, mely részint kellemetlen feszültségben áll a teke egyenlítőjén vagy a sugártájon, részint pedig az egész tekét elfoglaló ideges fájdalomként lép föl, néha migraine-képen az egész fejfélre terjed és alkalmazkodás által tetemesen öregbittetik. A becsöppentés után mindjárt támadt viszketés a köthártyában, könnyezés és zárizomgörcs csak a szer töménységétől függ és az említett fájdalomhoz nem tartozik. Graefe kísérletei oly egyénen, kinél a szivárványhártyatökéletesen hiányzott, elvitázhatlanul bizonyítják, hogy a szer nek hatása a sugárizomra teljesen független azon változásoktól , miket a szemrekeszen előidéz. Emlős állatokon tett kísérletei ugyanazon eredményt adták, mint az embernél. Gyöngébb oldatok hatástalanságát a szaruhártyák különféle fokú áthatóságából lehet magyarázni. Madarak-, hüllők- és halaknál a szer eddigelé hatást nem tanúsított. A hatás módját illetőleg valószínű, hogy a szer, valamint az atropin is, a szaruhártyán áthat és a szem folyadékaiban feloldva a szemrekeszt és sugárizmot izgatja. Ezen nézet részleg kísérlet útján lett megállapítva. Különben a calabár hatása a látára, mint az atropiné, valószinüleg két tényezőből áll, u. m. a sugárrostok hüdéséből és a zár izom izgatásából. 4. A calabár és atropin közti ellenhatályos viszonyt illetőleg következő bizonyúlt be: Ha erős atropin-oldat által (4 szemer 1 obony vízre) legnagyobb fokú látatágulat és alkalmazkodási hüdés idéztetett elő, s közvetlenül reá erős calabár - vonat alkalmaztatik: akkor ennek hatása nem létesül. Ha azonban a szer 1 —3 nap múlva vétetik foganatba, akkor töménységével arányos hatása beáll. Gyöngébb atropin-oldat becsöppentése után a calabár előbb hat. Atropinszülte látatágulatnál és alkalmazkodási hüdésnél a calabár legcsekélyebb ered-2*
