Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-12-09 / 12. szám

93

94

két összevéve, a/8 szememéi valamivel több használtatott föl. A beföcskendés helye majd a szemöldökfeletti táj, majd a hálánték, majd a fülczáp (tragus) körüli táj volt, és pedig majd jobb, majd bal oldalon. Az utolsó napokban még a fülczáp körül tett beföcskendések is vizenyős daganatot hoztak létre az alsó szemhéjakon.

Saemannak ezen közlése, bár határozott kórismével nem bir, mely idevágó kísérleteknél kiinduló pontul szolgálhatna, mindazonáltal megérdemli, hogy a Pravaz-féle fecskendő eme új alkalmazására figyelmeztessen, illetőleg idevágó gyógykisérletekre buzdítson. Magam is egy beteget kezelek most e gyógymodor szerint, de csak oly rövid idő óta, hogy határozott eredményről még nem szólhatok. Azonfelül egy oly esetet választottam kísérletemre, mely az elöhaladott látidegbaj következtében, — az ideg sorvadásának kétségbevonhatlan tünetei vannak jelen — csak tünetes (symptomaticus) kezelést igényel, s csak részleges sikert enged reménylenem. De még ily kedvezőtlen körülmények között is (a beteg gerinczagy-bajban szenved, s egyik szemére egészen vak) én és néhány a beföcskendésnél jelenlévő ügytársam a láterőnek közvetlenül a beföcskendés után jelenkező gyarapodását mindkét szemen biztosan vehettük észre. A jobbik előbb egészen vak szemével az első beföcskendés után megtudá különböztetni a világosságot a sötétségtől, ha kezünket fölváltva szeme elé tartottuk, vagy attól elvontuk. A bal szemmel Jäger mintáinak 5-ik számát folyékonyan olvasta, míg a beföcskendés előtt csak a 9-ik számot, s ezt is csak akadozva bírta fölismerni. E javulás a második, harmadik s negyedik beföcskendés után föltűnően nem növekedett ugyan, de e 24 órai időközökben nem is csökkent, kivé vén a jobb állapotban lévő bal szemet, melyen az első s második beföcskendés között kis roszabbulás észleltetett. A beteg azt állítja, hogy a beföcskendés óta jobb amauroticus szemével az ablak rostélyzatának felső rézsét határozottan és növekedő tisztasággal látja, a miről a kezelés megkezdésekor szó sem volt. Ennyit előlegesen e tárgyról. Fönntartom magamnak, mind ezen esetről, mind idevágó netáni tapasztalataimról e lapok valamelyik jövő számában a. t. olvasót körülményesen értesíteni.

Dermoid-képlet egy borjú szemcsillagán.

Igen tiszt, maros-vásárhelyi főorvos Knöpfler Vilmos tudor úr szívességének köszönöm azon ritka szépségű bonczkészitményt, melyet a föntebbi névvel jeleztem.

A különben ép szemtekén szőrrel ellátott újképletet látunk, mely a szaruhártya legnagyobb részét elfoglalja. Kiindul pedig az a szaruhártyából körhagyólag oly módon, hogy a képlet alapja egyrészről mintegy 1 y2';/-ra a szaruhártyán túl terjed ki a tülkhártyára, míg másrészt, bár a látát tökéletesen födi, a szaruhártyából 3—4"' széles övét szabadon hágy. Az újképlet alapjának átmérője körülbelől 6 — 7'", magassága 3—4'", színe a legélénkebb bőrszín (chamois), a hol felül a szaruhátyán élesen korlátolt fekete föstanyagos övvel végződik, mely a dag tülkhártyai részén szélesebb és kevésbé élesen van kifejezve. A képlet öszzeállása szilárd tömött. A dag egész felületéből oly nagy ménnyiségben emelkednek ki szőrök, hogy összesen jókora sürü ecsetet képeznek. A szőr nagyon finom, alapja felé sötét színű, hegye felé fehér, hosszúsága 4—5, egész 15'".

Ezen, az úgynevezett anyajegyekhez (naevus) tartozó képlet-nem embereken és állatokon is fordul elő, bár amazoknál sokkal kisebb példányokban. Az ember szemtekéjcn „D e rm o i d t u m o r“-nak neveztetik, s ollóval és keratotommal ki is irtatott. G-raefe e képletről többször értekezett Archivjában. Az első kimerítő tudományos tárgyalást pedig a „Prager Vierteljahrschrift“ 1853-ki III-ik kötetében találjuk, hol Ryba tanár az akkorig ismert s embereken és állatokon ész lelt eseteket összeállítván és taglalván, boncztanilag kimutatja, hogy ezen képletek nem zsiradék- (lipoma) féle dagok, mint ezt előbb gondolták, hanem hogy valódi bőrszövetből

állanak, miután a bőr különféle szövetrészeit mind tartalmazzák , ennél fogva szőrrel is el vannak látva.

Knöpfler tr. ur megjegyzése: „úgy látszik, hogy ébreny állapotában az alsó szemhéj szőrös külbörének egy része átültettetett a szaruhártyának látát fedő részére s ez által öltötte azon alakot, mintha a látából szőrcsomag jött volna ki“, — emlékeztet Ammon-nak azon esetére, hol egy fiúnak bal szemén két veleszületett kisebb dermoid-dag a tülkhártyán, s ezekkel együtt a felső szemhéjon nagy coloboma volt jelen. Ily esetben mintegy kétségen kívül áll, hogy a köthártyának egy része az ébreny életben fedetlen maradván, a bőr természetét nyerte, mely utóbbi, mint tudva van, az élet első hónapjaiban a nyálkhártyáktól még nem is különbözik. Ryba ez oknál fogva hajlandó azt hinni, hogy a köthártya-dermoid mindig azon körülménynek köszöni eredetét, hogy a köthártyának egy része az ébreny-életben fedetlen maradt és azért köthártyává nem birt átalakúlni. E föltevés mellett némileg azon körülmény is szól, hogy az eddig észlelt dermoid-dagok kiválóan a szemhéjrés táján és nem azontúl, a mélyebben fekvő köthártya részeken fordultak elő.

A tok megnyitása, mint a hályogkivételt bevezető műtét.

Ezen modor tárgyalását Graefe az „Archiv f. Ophth.“ X. kötetének II. részében közli. A hályog azon eseteiről van itt szó, melyek az alkalmiság okaiból még a tökéletlen érettség szakában távolitandók el. As éretlenség hátrányait kirekesztő eszközök közül — mely hátrányok, mint tudva van, a jenesének tokjábóli nehezebb kiválásában mutatkoznak — első helyen áll a szivárványmetszés. Ezen előmütét után ugyanis a tokhoz ragadó kéregállomány részei könnyebben s a szivárvány csekélyebb zuzódásával távolíthatók el, s a netalán még benmaradt részek kevésbé kártékonyak, mivel következményüknek, a szivárvány lobjának s iszamának, némileg eleje van véve.

Graefe ezen óvszerelés további kiegészítéséül, a mint ő azt nevezi, a toknak előleges megnyitását ajánlja, melyet ö nem előbb mint legalább 5 héttel a szivárványmetszés (lefelé) után szokott véghez vinni. A szaruhártyán át keresztmetszés vitetik véghez a tokon, mely metszés szárai a tágított láta széléhez többé-kevésbé közel érnek, minél különösen óvakodni kell, hogy a lencsébe mélyen ne hatoljunk. A tü hegye csupán a tokot karczolja föl, tehát ferdébb irányba helyeztessék, mint a hályog szétmetszésénél (discissio) és inkább környileg szurassék be. A bekövetkező izgatottság jelentéktelen; 10 —12 nap után végezhető a hályog kivétele, melynél természetesen a műtét második szaka elmarad. Hosszabb ideig várni nem tanácsos, mivel különben a felduzzadása lencse mélyebb rétegeire is átterjed, s így a tokseb önkényt nagyobbodik.

A kielégítőbb végeredményeken kívül különösen a rövidebb gyógyulási idő volt meglepő. — A mütétmodor javaivá van éretlen hályogoknál, kivévén azon eseteket, hol az éretlenség hátrányokkal nem jár, a mint azt teljesen kemény aggkori hályognál, nemkülönben a fiatalok lágy kéreghályogainál ellenkező okokból találjuk, melyek a kéregállománynak laza összefüggését a tokkal föltételezik. Graefe-nek korántsem jut eszébe ezen modort valamennyi aggkori hályogra kiterjeszteni, mivel a műtét szakait szükség nélkül nem akarja szaporítani, valamint a bevezető szivárvány-metszést sem akarja a hályogkivétel átalános szabályává emelni, a mint azt Archivjában már azelőtt kimondotta.

Ez alkalommal Graefe ép oly óvakodásra int a túlérettségnél mint az éretlenségnél, amaz 1600 hályog kivételen szerzett tapasztalatai nyomán nem kevésbé járván veszélyekkel, mint emez. Különösen érvényes ez azon alakokra nézve, hol a kéregállomány víztartalmánakcsökkenése folytán morzsás, salakos és szerfölött szívóssá lett,s a tokfelülettel szorosabb öszszefüggésbe forradt (tokhályogképzés). Ha egyi k szemen érett, a másikon túlérett hályog van előttünk, akki^r inkább válaszszűk műtétre az érettet mint a túlérettet. Atalában a számadatok döntöleg bizonyítják, miszerint a kórjóslat jobb a később, mint az előbb hályogossá lett szemen, mi abban talál-12*