Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-12-09 / 12. szám
95 96 hatná magyarázatát, hogy az előbb megtámadt szem átalában a betegebb, sorvadóbb. Graefe valamennyi túlérett hályognál, kivévén a kéregállomány elbigulásánál (Morgagni-féle hályog) javaltnak tartja a szivárványmetszést; továbbá nagyobb tokmetszést javasol, s a már megindult tokhályogképződésnél a toknak horgocscsali kivételét. A fénytörési tehetség csökkenése diphtheriticus torokgyuladás után. Don d e r s volt az első, ki azon hüdési tünetekre figyelmeztetett, melyek diphtheritis után visszamaradni szoktak. Nem csak az inyvitorlán, de a test különféle részein észlelt hüdéseket, sőt még látási zavarokat is talált, melyek az oculomotorius által idegesített izmok, a szemrekesz részleges hüdése, különösen pedig a sugárizom többé kevésbé teljes hüdése által idéztettek elő. Ez utóbbi mindig az alkalmazkodási tehetség csökkenését vonja után, mely az által jelentkezik, hogy a szem közelségi pontja (Nahepunkt) a szemtől eltávozik, míg atávolsági pont (Fernpunkt) nem változik. Csak futólag említi ez alkalommal Donders, hogy egy betegje az alkalmazkodási tehetség csökkenésén kívül még y40 fokú bypermetropiát mutatott, a mely a beteg egészségének teljes helyreállításakor nyom nélkül eltűnt. (y,0 bypermetropiáról akkor szólunk, ha a beteg távol tárgyakat, melyeket az egészséges szem még kellő élességgel lát, csak akkor bir tisztán kivenni, ha szemét egy 40'' gyútávolu domború üveggel látja el, azaz, más szavakkal, az ily szem alkalmazkodási szervének nyugvó állapotában nem képes, mint ezt ép szem teheti, egyközös (paralell), hanem csupán gyöngén összehajló (convergirend) sugarakat reczehártyájára egyesíteni.) Jacobson Königsbergből az utolsó napokban tette közzé (Arch. f. Opht. Bd. X. Abth. II) ez iránti észleleteit, melyek csekély eltéréssel Donderséivel teljesen megegyeznek. De Jacobson 3 oly kóresetet ir le, a melyekben valóban diphtheritis következtében nem csak az alkalmazkodási erő volt korlátozva, de a fénytörési tehetség is jóval alább szállott, azaz a távolsági pont nagyobb vagy kisebb fokban a szemtől eltávozott. Ennek bebizonyítása nagyon nehéz s bonyolult volt, mert az észlelt egyének már amúgyis hypermetropiában szenvedtek; de midőn a betegek a diphtheriticus torokgyuladásból fölépültek, a hypermetropia legmagasabb fokát érte el, s üdülésük előhaladásával folyvást kisebbedett, míg egészségűk helyreállításával a hypermetropia épen oly fokú volt, mint a diphteriticus betegség előtt. De hypermetropicus egyének fénytörési tehetségük korlátoltságát alkalmazkodási erejük igénybe vétele által hozzák helyre; ha tehát a betegek egészségének helyreálltával az alkalmazkodási erő is teljes épségben visszaállott, ennek segítségével nagyon könnyen elfedhették hibájukat. Ily csalódások kikerülése végett tehát okvetlenül szükséges hogy a betegség vagyis inkább a felüdülés különféle szakaiban történt vizsgálatoknál az alkalmazkodási készülék működése teljesen kiszárassék (a mi, mint tudjuk, nadragulya becsöppentések által előidézett időközi hüdése által történik), a mit Jacobson természesen kellő tekintetbe vett. Jacobson, aki betegségek által megapadt gyermekeknél már előbb tett hasonló észleleteteket, azon következtetést vonja, hogy e megszerzett hypermetropia a sugárizom folytonos hüdése által előidézett lencse laposodástól függ. Azon befolyás, melylyel a zonula Zinnii a lencse laposodására bir, fiatal egyéneknél, kikről itt egyedül szólunk, a lencse állománynak gyermekkor báni lágyságánál fogva, föltűnő nagy fokban mutatkozik. Végre még azt kérdi Jacobson, hogy az üveghályognál (glaucoma) gyorsan kifejlődő hypermetropia nem köszöni e szinte létét az alkalmazkodási szerv növekvő hüdésének s a zonula Zinnii nagyobb fokú feszülésének. A gyógykezelés a főnt említett hüdési eseteknél erősitö ! szerek adagolásából állott, úgymint: tápláló étkek, üde lég, vaskészitmények, s végre a domború szemüvegek használata az alkalmazkodás erösbödését nyilván elősegitette. Vegyesek. — Nadragulya-enyv (Atropinisirte Gelatina). — Tudva van, hogy S t r e a t f e i 1 d azon tapasztalatból indulván ki, hogy némely betegek minden becseppentéstöl félnek, finom itatópapirt atropin-oldatba mártott, mely azután megszáradván, apró szelvényekre osztatik s úgy használtatik, hogy egy vagy több ily szelvényt (mindegyik a gyógyszer egy bizonyos ismert adagát tartalmazza) az alsó szemhéj hátsó falára alkalmazunk, hol az a könyek által feláztatva, felszívódik, s a gyógyszernek különben ismert hatását gyakorolja. A hatás beállván, a papirt csipeszszel távolitják el. Ugyanígy használták a Calabárbab kivonatának oldatát s más szemvizeket is. Az idén Streatfeild ebbeli törekvéseit tovább terjesztette az által, hogy papir helyet enyvet használ, melyet épen úgy márt az alkalmazandó gyógyszerbe, mint a papirt. Ez kétségkívül azon nagy előnynyel bir, hogy a szert később el sem kell távolítani a szemrésből, miután az a szem nedvessége által tökéletesen elolvad és eltűnik. Ily gyógyszeres enyvet legtöbb esetben a betegnek egészen át lehet adni, mivel azt maga is képes pontosan alkalmazni. Streatfeild állítja, hogy az enyv a köthártyát egyátalán nem izgatja, mit a papírról nem mondhatni. Úgy látszik, hogy a gyógyszernek könyek által eszközlendő kivonatása a papírból, némi izgatottsággal jár, mi egy általam észlelt esetben igen konok köthártya hurutot okozott. Az enyv szintúgy mint a papir, sötét vonalakkal egyenlő adagokra van osztva. Mindkét szert azon körülmény igen ajánlatossá teszi, hogy a legkisebb tárczában is elférnek, s ennél fogva mindig kéznél lehetnek. — Mérgezési tünetek szunyái bőr alái föcskendése után. — K. J. most másodszor szenved szivárványlobbau; tavaly a jobbik, most a bal szemen. Lefolyása konok s mindkét ízben a sugárzsába erős. Ez ellen már az első megbetegedés alkalmával legjobb sikerrel használtam a szunyái bőr alái beföcskendését. Lehet, hogy most az oldat utolsó része többet tartalmazott a gyógyszerből (3 szmr. morph, mur. 1 neh. vízre), vagy hogy pár cseppel többet is beföcskendeztem (rendesen 5 cseppet alkalmazok) ; elég az, hogy a 3-ik adag után majdnem ijesztő tünetek léptek fel. Szédülés, hányás, roppant levertség, alig érezhető ütér-lüktetés, a testi melegség tetemes csökkenése stb. Fekete kávé, hideg fej borogatások, bicarbonas sodae azonnal alkalmaztattak ; a hányás 6 óra hosszáig tartott, a szédülésnek még 3-ik nap nyoma maradt, a testi gyöngeség egy hétig tartott. De a zsába többé vissza nem tért, s a szivárványhártya sokkal gyorsabban nyerte vissza rendes állapotát, mint tavaly, a szokott gyógyeljárás mellett. — Az olvasó talán tudja, hogy Bartisch György „Der Augendienst“ czimü könyve a legrégibb német szemészeti munkának tartatott, mígten újabb időben régibb, bár kisebb terjedelmű és jelentőségű szemészi iratokat födöztek fel. Egy ily régi szemészi munkát ismertetett legközelebb a szorgalmas gyűjtő Zeiss tr. Dresdában, ki e könyv birtokában is van. A könyv czime a következő. Ein Newes hochnutzlichs Büchlin, von Erkanntnüs der kranckeyten der Augen, Sampt einer figur oder Anathomia eines auges, wie es inwendig gestaltet, volget in der andern colum, Auch erklärung der selbigen, mit anzeigung viler nützlicher und bewerter hälft', als s. t. Getruclct zu Strassburg durch Heinrichen Vogtherrn, Anno MDXXXVIII. I r., 12 lap. A czimlap hátsó oldatán van a szemboncztanát előállító tökéletesen hibás fametszvény. Hogy ki a szövegnek szerzője nincsen megírva. A szürke hályogot ismerte, valamint szükségét annak, hogy az érett legyen, miszerint műtétéi által gyógy ittathassék. -Das selbige fell wärt allein, so es wohl erstarckt, in dreien jaren mit einer Sternnadel innwendig in der uvea abgezogen, und alle eusserliche arztney vergebens.“ PESTEN, 1864. KHÓE és WEIN KÖNYVNYOMD ÍJÁI5AX. (Dorottya-utcza, 14. Bzám).
