Szellemvilág, 1874

1. füzet

s a tanárnak kocsija most már ülés vagy fekvő hely gyanánt szolgál a szenvedőnek, miként a műtét ezt kivánja; egyúttal pedig az elméleti és gyakorlati fogászatnak tanszékét is képezi. Néhány szenvedő alak bekötött fejjel és arczczal tolakodik a kocsihoz, s a művész ekképen kezdi: „Csak lassan jó emberek, egyik a másik után, az időből nem fogyunk ki, s én nem szoktam huzni vonni a dolgot, azt ti, kik engem ismertek, mindnyájan igen jól tudjátok. Te még legény vagy, hadd jöjjön fel tehát először ezen jámbor öreg. Tiszteljétek az öreget, úgy mond szent Ágoston. Úgy úgy, csak lassan, segítsétek fel őtet. No csak üljön le öreg; szenvedésének azonnal véget fog vetni a művészet. Félre azzal a kendővel ; nem leszen már arra szükség, dugja zsebre. Hadd nézzek csak a szájába, s mondja meg nekem, hol fáj.“

Az orvos ekközben fölhuzatja félig a kocsinak ernyőjét, hogy a szenvedőt a nap heve és a levegő ellen némileg oltalmazza ; azután maga nyitja föl annak száját, úgy hogy nem csak maga az orvos, hanem száz meg száz néző alulról a nyilt torokba nézhet. Mindez az olasz parasztot nem nagyon bántja. Az emberek már megszokták, hogy a különféle fájdalmaktól a nyilvánosság előtt szabaduljanak meg. A tanár kezdi most a fejtegetést: „Vagy úgy, már láttam. A nyelv oda tapint, hol a fog fáj. A fogfájás ellen mit sem használ a vigasztalás, itten csak a művészet segíthet. Könnyű mást vigasztalni, de a vigasztalónak nem fáj a feje (al consolatore non duole la testa).“ A fogóval a szenvedőnek fogára üt, mire ez fölsikolt, amaz pedig folytatja: „Szerelem, fájdalom és pénz el nem titkolható (amori, dolori e denari non ponno star secreti).“

Ekkor az orvos az ujonczok rémületére, kik az ö előadásait még nem ismerik, szekrényéből egy valódi halálfőt vesz elő, melynek állkapczája sodronynyal van erősítve a fejhez, úgy hogy az föl és alá járhat. Baljában tartva a koponyát fölül, jobbjával alul borzalmas módon összekocczantja néhányszor annak fogait s azután tovább folytatja az oktatást: „A kinek valóban a foga fáj, az tudja mi az orditás és a fogak csikorgatása, és az legjobban fölfogja a szavak értelmét, melyeket sz. Jeromos a fogcsikorgatásról mondott.“ Ez alkalommal igen gyakran emlittetik a latin stridor dentium kifejezés.

Tudnivaló, miként az idézeteket, melyeket Toppo a szent atyákból hoz fel, nem szabad szigorúan vennünk, nem arraFoghuzó műhely a Nagyherczegtéren.