Szellemvilág, 1874

1. füzet

59

valók azok, hogy utánnézzük az illetők műveiben. Toppo hihetőleg azon véleményben van, hogy mivel a parasztok szájából annyi kártékony szert vesz ki, ez által jogot szerzett magának ugyanannyi kártékony szert adni a szent atyák szájába. Most már a halálfőnek felső fogsorán mutatja, hol van az ő betegének fájós foga s azt állitja, hogy ezen műtét igen könnyű. Alig hogy a betegnek szájába teszi a fogót, már is a fogat a parasztnak kezébe adja. Ez megfizeti a dijat, melyet Toppo nagy ildomossággal nadrága zsebébe csúsztat, s leszáll a kocsiból, hogy egy más szenvedő társának engedjen helyet. Mintegy harminczöt éves ember jelenik meg a szinpa- don. Toppo folytonos beszéddel tölti ki a két műtét közti időt, s el kell ismernünk, hogy a mit mond, azt meg lehet hallgatni; beszéde mulattató, sőt néha szellemdus, magatartása mindig nemes, sem az előadásban, sem a taglejtésben bo- hóczczá nem aljasul.

Az uj betegnek arcza nagy szenvedést árul el, Toppo- nak beszél s természetesen azt, a mit mond, érteni nem lehet, mert neki nem lehet kedve fenhangon beszélni. Toppo a hallottakra mosolyog s a közönséghez fordulva fenhangon kiáltja : „Ezen ember épen mondá, hogy már volt orvosnál s ennek nem volt bátorsága a fogat kihúzni. Majd meglássuk.“ Toppo szorgalmasan vizsgálja a fogat s elkezdi: „A koronája meglehetősen töredezett, ezzel azonban nem sokat gondolnánk; de a gyöknek ágai ezen fognál kifelé képződtek; ez már nagy baj és pedig annyira baj, miként állítani merem, hogy azon százezereknek koponyáiban, kik Malakoff ostrománál elestek, alig fognánk egy fogat találni, melynek kihúzása oly veszélyes volna, mint ennél itten.“ Erre kezdődik az elméleti oktatás a fogak gyökereiről és az állkapczák csontjairól; mi végre a halálfőt ugyancsak forgatja kezében s nagy tűzzel mutogatja rajta állításait gyakorlatilag. A szegény ördögnek, ki a kocsiban nyavalyogva fekszik, már is a halálos veríték nedvesíti homlokát. Toppo azonban folytatja : ő ugyan bebizonyítani képes, miként eme műtét nagyon veszélyes, de ő még soha sem riadt vissza a veszélyes műtéttől. Emeltebb hangon fordul most az alant álló tömeghez és ekképen beszél hozzá:

„Florencziek, én teljes joggal fordulhatok el azoktól, kik engem szájhősnek neveznek; ismerem őket, tudom kik ők. Gyakran bebizonyítottam már, mit kelljen tartani a tudós taFoghuzó műhely a Nagyherczegtéren.