Szellemvilág, 1874
1. füzet
mint a magyarnak csak meg is érteni a valódi latinságot. Ennek folytán magyarázatot kell adnom az obligatio, mducere, jubere szavakról, úgy szinte az ad praepositióról és az ea névmásról. Obligatio (a ligare — kötözni igétől) fogalomnév a cselekvésnek vagy állapotnak kifejezésére. A kolosvári tanárok latin-magyar szótárában három rövid sorban annyi mondatik e szóról, hogy újkori, azaz a Kr. u. 117. éven innen élt íróknál fordul elő; érteménye 1) kötöttség, 2) kötelezettség. De már Lünemann göttingai tanárnak latin-német szótárában más értelmezést találunk: Obligatio 1) das Binden, a megkötés, lekötés , tehát jogi értelemben lekötelezés (Verbindlichmachung), miként a Pandectákban használtatik; 2) das Gebundensein, a mit a kolosvári tanárok lekötöttségnek neveznek, például obligatio linguae helyesen mondva magyarul: a nyelvnek lekötött állapota; 3) a hitelező és adós közti viszony, obligatio credi- toris et debitoris, tehát amannak joga, emennek kötelessége (együtt véve) szinte a Pandectákban használva; 4) zálogjog, Pfandrecht, és az elzálogosításnak állapota. Tehát nem kötelesség, nem kötelezettség a személy részéről, a mi latinul officium, munus, provincia, miként ezt német-latin szótárakban a Pflicht szó alatt föltalálhatni. Az obligatio tehát fogalomnév marad, s helyes érteménye lekötelezés vagy inkább lekötés, hozzácsatolás; a mi eléggé különbözik a kötelezettségtől vagy azon tárgyilagos dologtól úgymint irattól, mely a lekötelezés- ről tanúskodik, miként a magyar obligationak nevezte a kötelezvényt, ellenére a latin nyelv észjárásának. Inducere eredetileg bevinni, bevezetni tárgyilagos értemény- nyel; azután pedig a zu etwas bringen, bewegen, veranlassen, reizen német fogalmak érteményében inducere aliquem ad bellum (Nepos), ad misericordiam (Cicero), valakit valamire rávinni, indítani, ösztönözni. Ámde mit fog tenni az inducere kapcsolatban az obligationem szóval, mely már nem személy, hanem fogalomnév; mást bizonyára nem tehet, mint a német veranlassen érteményében: a lekötést maga után vonni, előidézni, eredményezni, a mit már a kolosvári szótárban hiában keresnénk. Jubere parancsolni, követelni stb. Nekünk csak a követelni érteményre van szükségünk. Példák e részben: alicui tributum jubere (Tacitus), valakitől adót (azaz adófizetést) SzeUemvilág. . Latin praelectio.
