Szellemvilág, 1874
1. füzet
47 pontjai azonban olynemüek, hogy mindenkit e nagy hazában okvetetlen érdekelniük kell. A névtelen patvarkodónak mindenesetre köszönettel tartozunk, hogy alkalmat szolgáltatott egy humbugnak földerítésére az által, hogy eredeti szöveget idézett, a mit már Toldy István müvében hiába keresnénk. A latin nyelv czége alatt követtetett el ezen humbug, szándékos vagy jóhiszemű ámítás; s csak is ezen szempontból fogunk helyreigazítani egy pár óriási képtelenséget s leczkét tartani ezen czim alatt: Latin praelectio azok számára, kik a jesuitákat üldözik. Az üldözőknek első sületlen ámítása az : hogy a jesuitát az ö főnöke halálos vagy bocsánandó bűnre kötelezheti; a második pedig az: hogy nyilván tanítják, miként a czél szentesit- heti az eszközöket. Nem tudom, mióta divatozik már ezen humbug, csak azt gyanítom, hogy a malitia egykor elferdítette a valót; s azóta a kajdácsoknak és szajkóknak egész serege utánkurjantja a rágalmat. A „Szamos“ 1872. decz. 22-ki számában azon egyén, ki J. tanártársamnak válaszol, igy kezdi nagy elbizakodással: „Hogy pedig a jezsuita mily szánandó lény is egyszersmind az ő engedelmességénél fogva, azt a Constitutio VI. 5. pontja bizonyítja leginkább, a hol mondatik, miszerint: Az ur Jézus Krisztus nevében és az engedelmesség hatályánál fog'va, az ő főnöke halálos vagy bocsátható (!) bűnre kötelezheti. Minthogy pedig e hely értelmezése vitás, közlöm az eredeti sző* veget, meg lévén győződve, hogy a latinul tudó közönség nekem ad igazat: Visum est nobis in domino . . . nullás con- stitutiones, declarationes vei ordinem ullum vivendi posse obli- gationem ad peccatum mortale vei veniale inducere, nisi superior ea in nomine domini Jesu Christi vei in virtute obedientiae jubeat. Ajánlom e sorok fölötti gondolkodást a tanár urnák, s akkor szent heve bizcnynyal szűnni fog, ajánlom ennek com- binálását a Damians történetével.“ Ezen állítás oly colossalis otrombaság, hogy az egyszerű józan ész megbotránkozik benne. Az emberi gyarlóságból ki- magyarázhatónak találom, hogy a katholikus ember, legyen bár pap, vagy épen jesuita, követhet el egy vagy más go« Latin praelectio.
