Szellemvilág, 1874

1. füzet

42

Az nj tanterv.

nyíre bevégezhető nem volna, folytatni kell azt a II. osztályban, s nyomban utána hozni a mondattant, melynek egy része minden bizonynyal a III. osztályra fog maradni, hol azonnal az egyszerű irálytan kapcsolódik ahoz. A IV. osztálynak tantárgyát teszik az ékes irálytan és a verstan. Az V. és VI. osztályra jutnak az irálynemek, költészet és szónoklat, vagy talán igénybe veszik még a VII. osztályt is. Minthogy 3 óránál többet e tárgynak hetenkint juttatni nem lehet, nincs abban mód, hogy többet lehessen végezni egy osztályban, mint a mennyit itt kijelöltünk; a ki pedig csak két órát enged ezen tanulmánynak, miként a tanterv a III—VI. osztályokban, annak nincs arról fogalma, mi a föladata ezen tanulmánynak, s miben áll annak fontossága. Erről kell tehát hogy beszéljünk.

A magyar nyelvnek alaktana, sőt a mondattannak lényegesebb része már nem ismeretlen dolog a gyermek előtt, midőn a gymnasiumba jön, vagy legalább nem kell tűrni, hogy ismeretlen legyen. Ezért tanítandó az I. osztályban a rendszeres alaktan, mellőzve minden egyebet, a mi erre nem vonatkozik, mert semmi egyébre idő nincsen. Számítsuk csak, hogy a hetenkénti három órával, a miből az iskolai év folytán alig kerül ki 100 óra, mennyire mehet a tanár, midőn ezen időnek körülbelül felét fordíthatja csak a fejtegetésre, a másik felét a feleltetés s ötven-hatvan vagy még több gyermeknek útbaigazítása veszi igénybe. Hol van még az olvastatás, hol van az irás ? Daczára annak, hogy az alaktant nem lehet, de nem is szükség nagy részben betanultatni s inkább a gj^akorlati elemzésre kell a súlyt fektetni, alig fog idő maradni a szóképzésre, melyet nem tudom, miért jelölnek ki némelyek azon időpontra, midőn a mondattan is már befejeztetett; holott az fénypontja az alaktani elemzésnek, melynek csak is úgy van értéke, hogy ha a szónak minden alkatrészét pontosan ki tudjuk jelölni. Épen azért van szükség az I. osztályban egy pontra irányzott rendszeres oktatásra, hogy figyelemre és gondolkozásra szorittassanak a gyermekek, kiknek nagy részét még csak a mese, a rege, a monda érdekli; s épen ettől kell őket elszoktatni s megkezdeni az észnek fegyelmezését a nyelvtannak kissé komolyabb, de azért eléggé kedves és ingerlő kezelése által. Különben is elég baj az, hogy itt kell megkezdeni az észnek fegyelmezését, hol már szükség volna a fegyelmezett észre. Kezdetben száraz és unalmas dolognak tetszik