Szellemvilág, 1874

1. füzet

33

És a könyekben úszót meglátván szólana némely: lm Hector neje ez, ki csatában legderekabb volt Troja vitézi között, mikor a várt védeni kellett.

Ezt hallván, szíved hegedő sebe fölszakadoznék,

S férjed után vágynál s ő általa lenni szabaddá.

S én inkább akarok sirdombnak alatta pihenni,

Mint rabsorsodnak nyomorán szemlélni keservét.

Szóla vitéz Hector s karját nyújtotta fiára,

A ki sikoltva fejét tisztes dajkája ölébe Fordítá, megijedve a kisded a kedves atyától,

Éreznek fényétől s a sisaknak lótarajától,

Mely annak csúcsán lebegett s félelmesen ingott.

Ekkor a jó atya és a derék anya egyre mosolygott.

A fénylő sisakot tüstént elkapta fejéről Hector s félre a gyermektől a földre helyezte.

S karjai közt ringatva fiát, csókolva is arczát,

Szólt könyörögve a főistenhez s menybeliekhez:

Zevsz atya s égi lakók, óhajtom, lenne e kisded Fölnevekedve, miként magain is, szemefénye hazámnak, Hős, jámbor s Ilion várának büszke királya.

S mondják egykoron azt: derekabb lett mint vala atyja, Sújtsa le elleneit s diadallal térve lakába Eakjon párolgó zsákmányt anyjának eléje.

így szólván, a szelid feleségnek tolta kezébe A csecsemőt, kit ez illatozó keblére szorított,

Sírva, mosolygva vegyest, a férjnek lelke megindult,

S megsimogatva nejét, szói hozzá édes ajakkal:

Jó lélek, ne epedj szívedben oly annyira értem.

Ellene sorsomnak nem fogja kioltani senki Éltemet, és a ki megszületett, bár gyáva, habár hős Volt légyen, maga sorsának hódolnia kellett.

Menj haza most s intézd el bölcsen a házban a dolgot, Ott a guzsaly s a szövőszék, lásson a női cselédnép Munka után a csaták sorsát intézni a hősök Tiszte, s enyém főkép, a kiket szült büszke Ilonvár.

És igy végezvén, fölvette Hector a földről Lótarajos sisakát, jámbor neje nyomba’ megindult,

S visszatekingetvén, a könyűk arczára peregtek.

Gy. A.

Szellemrilág.

3

A legelső görög műköltemány.