Szellemvilág, 1874
1. füzet
34 Minő nyelveket tanítsunk a közőptanodákban ? II. TANODA. Gondoskodásunkat és különös figyelmünket méltán megérdemli a tanoda. Itten vettetik meg az életre szükséges ismereteknek alapja; itten képeztetik a gyermeknek s az ifjúnak lelke olyanná, hogy a világnak küzdelmei közt biztosan tájékozhassa magát és önerejéből mozoghasson mind abban, a mi hivatásához tartozik. Ha el van hibázva az alapnevelés és az alapoktatás, mindenek előtt maga az illető egyén, kit fonákul vezettek, közvetve pedig maga a társadalom fogja kárát vallani. A tanodánál megfigyelendő egyik szempont az, hogy mi tanittatik vagy mellőztetik és miért? a második szempont: mily terjedelemben adatik elő valamely tárgy, s minő módszer használtaik annak előadásában ? a harmadik szempont: minő eszközökkel történik a tanitás, s vájjon a tanitásnak előmozdítására vagy hátrányára szolgálnak-e jazok? Mindezen pontokra nézve lesz elég mondani valónk. Szoros rendet e kérdésekre nézve tartani nem lehetvén, tárgyalni fogjuk mindannyiszor azon kérdést, mely épen fölmerül s a körülményekhez képest égetőnek, sürgősnek mutatkozik. S most mindenek előtt vizsgáljuk azon kérdést: Minő nyelveket tanítsunk a középtanodákban ? Forgó viszontagság járma alatt nyögünk még a nyelvek tanításának kérdésében is. Az ujitás viszketege mindenütt mutatkozik, s annyira szétágazó vélemények kezdenek nyilvánulni, hogy a mi egykor absolut szükségnek tartatott, lenézetik, viszont a mi előbb teljesen nélkülözhető volt, égető szükségnek kiál- tatik ki, s ennek javára akarják mellőzni a másikat. Vájjon lehetséges-e a kibontakozás a sokféle vélemények tarka keverékkéből ? Egy ideig a latin nyelv uralkodott tanodáinkban kizárólag, még a német se türetett mellette. Bekövetkezett az időpont, midőn fölvétetett a tanrendszerbe a görög a némettel együtt; mindkettőnek azonban csak másodrendű szerep jutott a latin
