Szellemvilág, 1874
3. füzet
162 Az uj tauterv. szeit nem ismerik, a tőt vagy gyököt kiválasztani nem tudják, s gyakran a praepositióban vagy az időjellegben keresik azt, mert az összetett igéket sem képesek mindig fölismerni, s különféle nevetséges módon találgatnak. Ezek tehát folyton magoltak, s a magolás nem bizonyult olyan eszköznek, melynek segélyével a nyelvnek műhelyébe pillanthassanak. Meggyőződésem szerint tehát válaszszuk meg az eszközöket a czélhoz képest, ne fontoskodjunk azzal, a mire nincsen szükség, s az eredményre bizton számíthatunk. IV. A német nyelvet illetőleg mit mindent követel az uj tanterv, egész a csodálatig megyen. Az előkészítő osztályban tanulja meg a gyermek az indogermán nyelvcsalád sajátságos grammatical kategóriáit. Ezután képezzék tárgyát tanulmányainak a Heroengeschichte, balladák, német történetek Nagy- Károly és Ottóról; olvassa a keresztes hadakat, Hohenstauf- balladákat; s mindezen már a III. osztályban át kell esnie. Most jönne a történeti próza; az V. osztályban már olasz, spanyol költők ismertetése, természetesen németül; a VI. osztályban reformatio korabeli irodalom, egyházi szónoklat, vallásos ének, dráma ; a VII. osztályban Lessing, Goethe, Schiller; VIII. osztályban Herder, Kant, Humboldt Vilmos és Sándor. Hogy ha a görög és latin nyelvet végképen kiszoritanók a gymnasiumból s e két nyelvre forditandó minden időt a németnek engednék át, úgy heti 15 órával el fognók érni az itten kitűzött czélt, a mire a tanterv hetenkénti három vagy csak két órát jelölt ki azon szándékkal, hogy ne csak nyelvet, hanem történetet is tanuljon a növendék német nyelven. Tehát fellegvárt akar építeni! Az eddigi tapasztalatokból azt tudjuk, miként nyolcz év folytán alig tudott annyira vergődni a növendék, hogy szabályszerűen írni tudjon németül, s még azok is, kik a német nyelvet az apai háznál beszélték, annyira magyar észjárással fogalmazták az érettségi dolgozatot, hogy az ausztriai tanárok megfutottak volna azon németségtől. Most egyszerre táltos német lenne a magyar fiúból! Mindenkihez fordulva kérdem, nem érhetnők-e be azzal, ha oda tudnók vinni tanítványainkat, hogy a német helyesírást tökéletesen elsajátítsák, az egyszerűbb irályt, a történeti műveket és a hírlapoknak nyelvét megértsék, leveleket és ügyiratokat, mi•
